Szabadulni a rabságból

– Biztos a legjobbat szerette volna maga mellé! Korábban Matthias ­Schweighöferrel is forgattam együtt, ő is író-rendező-színész. Úgy vettem észre, hogy mindketten azért választottak külföldi színésznőt, azaz engem, mert ezáltal akartak nemzetközibbé válni. Christopher casting directora eredetileg „skandináv lányt" keresett, engem a német ügynököm kapcsolt össze vele. Elküldték a forgatókönyvet, jelezte, hogy tetszik, így meghívtak egy kétnapos castingra Athénba. Érezhetően nagyon komolyan vettek, mert a filmiparban körülbelül ez a folyamat tizenöt percig szokott tartani.

„Nem szoktam politizálni, de nem lehet egy népet egy párttal azonosítani" Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Tizenöt perc alatt mit lehet „megmutatni"?

– Nem sokat. Nekem azok a castingok szoktak jól sikerülni, melyekre úgy megyek el: nekem kell ez a szerep. Ha olyan filmről van szó, melyet nem néznék meg moziban, nem igazán tudok meggyőző lenni. Ma már nem érdekelnek blockbuster filmek, mert azok kizárólag azzal a céllal készülnek, hogy pénzt termeljenek. Engem inkább a művészi, újító és az őszinte érzelmekről szóló produk­ciók vonzanak. Szeretném, ha a nevem egyben a minőséget is képviselné.

– A Határtalan szerelem, ha finoman is, de számos társadalompolitikai témát is érint.

– A bevándorlás témája most Magyarországon hihetetlenül aktuális, de Görögországban már három éve is az volt, amikor a forgatókönyv megszületett. Azért jó, hogy most jön ki nálunk a film, mert most a hazai néző is meg tudja érteni ezeket a problémákat. Méghozzá az emberi oldalát. Ezt a média nem képes közvetíteni.

– Világlátott emberként sokszor kell magyarázkodnia, amikor kiderül, hogy magyar?

– Sokszor. Mindenkinek van prekoncepciója egy-egy idegen országról, ezt pedig a szenzációhajhász médiák torzítják. Semmit sem tudnak rólunk, de azt viszont nagyon, hogy exkommunista állam vagyunk, mely most már tendál a fasizmus felé. Ez nagyon rossz. Nem szoktam politizálni, mert indulatokat kelt, de amikor tudom, hangsúlyozom, hogy nem lehet egy népet egy párttal azonosítani.

– Sok művész az alkotásaival politizál.

– A művészetnek ábrázolnia kell. Az fontos, hogy az emberek magukra ismerjenek az adott műben, és sokkal többet gondolkozzanak.

– Producerként egy grandiózus kosztümös filmet tervez, ha jól tudom.

– Igen, ez az Eleonóra. Nyertünk már egy uniós pályázaton, így elkészült a forgatókönyv első verziója és egy teaser, melyet koproducereknek és a befektetőknek mutatok meg. Már amikor van időm, mert alapítottam egy produkciós céget és egyéb filmeket is gyártok. De az Eleonóra igazi szerelemprojekt, leforgatom bármennyi időbe is telik.

– Mi a szerelem tárgya?

– Ez pszichológiai kérdés. Egy kétszáz évvel ezelőtt írt francia regény feldolgozása egy pusztító erejű szerelemről. A saját életemben is volt több ilyen: amikor úgy éreztem, hogy belehalok a szerelembe, pontosabban a fájdalomba. Van olyan, amikor két ember nem tudja elengedni egymást, miközben tudják, hogy rossz hatással vannak egymásra. ­Tönkremennek a kapcsolatban, de nem tudnak szabadulni az érzelmi rabságból.