A spanyol kormány részéről azonnal reagáltak: ők viszont „garantálják”, hogy nem lesz népszavazás – ezt üzente vészjóslóan Alberto Ruiz-Gallardón igazságügy-miniszter Barcelonának. A madridi parlamentben folyamatosan civakodó Néppárt (PP) és a szocialista ellenzék (PSOE) most váratlanul egymásra talált, és együttes erővel lépett fel a népszavazás ellen. Alfredo Pérez Rubalcaba szocialista pártvezető szerint a katalán kormány zsákutcába manőverezi saját állampolgárait. A kormányzó Néppárt (PP) frakcióvezetője ennél jóval keményebb hangot ütött meg: a katalán kormányfő az állam képviselője Katalóniában, és az a feladata, hogy betartassa a törvényeket. A felvetése teljes felelőtlenség – fogalmazott. Korábban akadt olyan politikus is, aki tankok bevetésével riogatott.

Artur Mas katalán kormányfő azonban úgy látja, hogy az „utca” vele van. Az elmúlt évek súlyos spanyolországi recessziója, a megszorító intézkedések csak fokozták a katalánok elégedetlenségét, és ezt Masnak sikerült Madrid ellen fordítania. Tavaly egymillió ember vonult utcára, független Katalóniát követelve. Az ország össztermékének egyötödét előállító gazdag tartományban évek óta nehezményezik, hogy túl sokat fizetnek be a közös spanyol kasszába, hogy ezzel a „lusta délieket” támogassák. Most rájuk is nehezebb idők járnak, magas a munkanélküliség, recesszióban a gazdaság, a nagyvonalúságot már nem engedhetik meg maguknak. De nem csak anyagi okok szólnak a függetlenség mellett: a francói elnyomás óta eltelt évtizedekben újjáéledt a katalán kultúra, könyvkiadás, nyelvtanítás, egyre erősebb a nemzeti öntudat.

A történelmi bejelentés előtt is már épp elég puskaporos volt a hangulat Barcelonában, ahol „Spanyolország Katalónia ellen” címmel kezdődött nagyszabású történészkonferencia. A szimpóziumot a spanyol pártok bojkottálták, mert szerintük már a cím is rosszindulatú és tendenciózus. A katalánok szerint azonban a két nép viszonya megéri az alapos elemzést.

Az El País című lap megbízásából készült Metroscopia-felmérés november elején arra az eredményre jutott, hogy a katalánok elsöprő többsége támogatná a függetlenséget, ha a kérdés úgy merülne fel: spanyol tartomány vagy önálló állam szeretnének-e lenni? Ám ha van harmadik lehetőség is – az autonóm keretek szélesítése, még több jog –, akkor megfontolnák a maradást. Az Európai Unió jelzése, hogy egy független Katalónia kikerülne az unióból is, és újból kellene jelentkeznie, némiképp visszavetette a lelkesedést.