Atyja Sátoraljaújhely előkelő ügyvédje volt, mindent elkövetett, hogy fiát a nemesi családok hagyományaiban nevelje, csak éppen pénze nem volt ehhez. A fiatal Rómer meglehetősen fegyelmezetlen volt, gyakori csínytevéseivel megkeserítette szülei életét. Tizennégy évesen gyógyszerészi pályára adták. A tanonc három évet húzott le Sátoraljaújhelyen, majd ugyanennyit Kassán. 1808-ban megtakarított pénzével a zsebében Bécsbe ment, hogy a császárváros egyetemén gyógyszerészeti tanulmányokat folytasson.

Csakhogy a csibészség még nem veszett ki belőle. A megannyi szórakozási lehetőség gyorsan kiszedte zsebéből csekélyke vagyonát.

Nyomorgott, majd felvették egy patikába segédnek. 1809-ben végre beiratkozott az egyetemre, öt évvel később már volt diplomája, de nem volt pénze saját patikára. Jobb híján feleségül vett egy bárókisasszonyt, a frigy anyagi függetlenséget hozott neki.

Egy évre rá, 1815-ben meghalt az anyósa, ami már igen tekintélyes vagyonhoz juttatta. Volna. Mert a vagyont feleségével pénzzé tették, majd Pestre jöttek, hogy lakóhelyet keressenek maguknak. Ám amíg ők Pesten jártak, a bécsi üzérek minden pénzüket elsikkasztották. Rómer kezdhette elölről.

Tábori gyógyszerészként dolgozott a franciák elleni háborúban, de amikor a háborúnak vége lett, megint kenyér nélkül maradt. Végül talpra állt: régi gyógyszertára újra alkalmazta, így a fiatal házaspár anyagi gondjai megoldódtak.

Üres óráiban Rómer kémiai és technológiai ismereteit gyarapította. Főleg a Chancel-féle kálium-klorátos „mártógyufa” kötötte le. 1822-ben önálló gyufagyárat létesített, ami évek múltán kétszáz embernek adott munkát. (Ez volt az első gyufagyár Bécsben.)

A gyufa mellett tökéletesítette a fertőtlenítésre alkalmas klóros mész nagyipari előállítását: olyan készüléket szerkesztett, amellyel klórveszteség nélkül készíthette el. A petróleumnak kénsavval való tisztítására 1827-ben kapott szabadalmat, de ő tökéletesítette az öngyújtó ősét is.

1821-ben vagy húsz találmányát, szabadalmát tartották számon.

Rómer életének egy baleset vetett véget. Feleségétől örökölt kis palotáját éppen renoválták, amikor 1842. július 30-án az állványzat összedőlt, a terasz lezuhant, s az alatta álló Rómert agyonütötte.

AZ IRINYI AFFÉR

Az akkoriban alkalmazott gyufák a fejükben található vegyi anyagok összetétele miatt igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel. Rómer már 1835-től foszforos gyufa gyártásával próbálkozott, de ebben alapvető fordulatot Irinyi Jánossal való 1836-os találkozása hozott. A bécsi Politechnikumban kémiát tanuló Irinyi rájött, miként készíthető zajtalan és biztonságos gyufa. Ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem káliumkloráttal, hanem ólom- dioxiddal keverte. Így jutott el a ma is használatos biztonsági gyufa őséhez. Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, de elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni a gyártást. Ezért ötletét 60 forintért – sokszor leírt vád szerint: potom pénzért – eladta Rómernek. Irinyi a kapott összegből berlini egyetemi, majd hohenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait fedezte. Azaz mégsem volt annyira potom az a pénz. Előtte azonban gyakorta megfordult Rómer házában is, például azért, hogy magyar nyelvre tanítsa a tulaj lányát, Rómer Elzit. De jobb vegyész volt, mint nyelvész.

I!

Rómer István (1788–1942)