Napok óta lázban ég Kőszeg városa. Tíz-tizenkét fiatalasszony kitalálta, hogy felöltöztetik a köztéri fákat színes gyapjúfonalból kötött pulóverekkel.

Néhány fa törzsére már fel is erősítették a tarka öltözetet, azóta az autók akaratlanul is lelassítanak, az iskolások késve érnek be az órára, komoly, meglett férfiak járják körbe a ruhába bújt fákat, mintha valami csodát látnának. A ragály az egész városon végigszaladt, vállalkozók küldik zsákszám az ingyen gyapjúfonalat, egyre több asszony hajol a gombolyagok fölé; a hírek szerint karácsonyra felöltöztetik az utcai padokat is, a Hősök kapujára pedig óriás sálat kötnek.

Jó, jelent már meg cikk, amely nem ért egyet az öltöztetősdivel, mondván, a fáknak nem kell télire pulóver, az Úr úgy teremtette őket, hogy ne fázzanak, ami kétségkívül cáfolhatatlan tény, de akkora, hogy akár Hoffmann Rózsa is mondhatta volna, s csakugyan: egy szép arcú lány is csak annyit tudott mondani a tévében az akció értelméről, hogy ha meglát egy ilyen fát, mindjárt jókedve lesz tőle.

És itt most meg is állunk. Hét elején eltűnt az egyik fáról az öltözék. Kőszegen élő barátom azonnal mondja is a telefonba, hogy ne legyenek illúzióim, nem vandálok voltak, vagy valami részeg csapat, ellenben sok a városban a hajléktalan. Az asszonyok félméteres darabokat kötnek, ezeket igazítják aztán a fa törzsére; nem rossz ugyan a kartonpapír sem éjjelre az utcai takarózáshoz, de a gyapjú még jobb, ráadásul napközben a dzseki alatt föl lehet tekerni a derék köré.

Írta is egy másik hírportál, hogy az asszonyok miért nem a rászorulóknak, kivált a hajléktalanoknak kötnek igazi pulóvert, az sokkal hasznosabb volna, s ezt diktálja a keresztényi lelkiismeret is: amíg egyetlen hajléktalan is akad közöttünk, hagyjuk a fákat, a városi mulatságot.

Ezért jó Budapest. Itt senkinek se jut eszébe fákat öltöztetni; no hiszen, bele is szólna rögtön a tökkelütött magas hivatal, miféle liberális összeesküvés ez megint. Ebben a városban rettegnek minden civil akciótól; városházi szempontból akkor jó a város, ha szürke és mogorva, ha a polgárság otthon marad a fenekén, nem pedig a köztéri fák körül vidámkodik. Pedig ha felöltöztetnék is a fákat, hajléktalan ember akkor se lopná le róluk a gyapjúruhát, hiszen törvény szerint szerda óta hajléktalanok sincsenek a főváros emberjárta helyein, úgyhogy Budapest városvezetési szempontból elérte az optimumot: se civil ugrálás, se büdös ember.

Ámbár ez sem egészen így van. Óbudán, példának okáért, ahol van szerencsém élni, megállt az idő szerdára virradóra. A hajléktalanítás napján mintha mi sem történt volna, az aluljáró lépcsőinél ugyanúgy kéregetett a koldus, mint tíz éve teszi minden nap, a feljárónál gondtalanul gitározott az utcazenész, a telefonfülkék oldalában pedig ott aludtak a hajléktalanok. Óbuda szerencsés városrész, emberséges vezetői vannak, s lám, mintha nemcsak az aljasság, de a tisztesség is járványszerűen tudna terjedni: a rendőrök felvetett fejjel lépdelnek át az aluljárón, hogy még véletlenül se lássanak semmit, a lépcsők alján fokozott koncentrációval nem néznek semerre.

Azt nem tudni, hogy tényleg emberségből elnézők, vagy csak az országos szégyennel nem akarnak szembesülni, mindenesetre a lehető legcivilebb kurázsival tesznek nagy ívben a Városháza törvényeire. A Magyar Szociális Fórum jelentése szerint egyébként a tél első napjáig tizenegyen fagytak halálra, ebből heten a szabadban. Itt az ideje vastag pulóverbe öltöztetni mindenütt a fákat.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Hóesés, havazás, 2012. február 4.,