Szombaton 12 órakor volt Bächer Iván kollégánk hamvasztás utáni búcsúztatása a Fiumei úti Sírkert ravatalozójában. Alább a lapunk Hétvége mellékletében korábban megjelent írások közül olvashatnak el egyet, illetve a linken keresztül az összes többit is.

„Ha azt hiszed, hogy érted, mi mozgatja a magyar politikát a hátt érből, valójában semmit sem tudsz” – ez a hívogató mondat szerepel lapunk munkatársa napokban megjelent regényének borítóján. Szalay Tamás Lajos belpolitikai tudósítóként megélt valós élményeit keverte öszsze elképzelt szituációkkal és karakterekkel, hogy megmutassa a magyar politikai elit valós énjét ésműködését. A kampányguru című kötetben az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott amerikai kampányszakember új megbízást kap magyaror szági barátaitól. Sajátos puccskísérlet kezdődik, árulással, zsarolással, összeesküvéssel. Az Ulpius-ház gondozásában megjelent könyvből a Népszabadság közöl először részletet.

Hetven év után vehetjük kézbe Márai talán legfontosabb művének, az Egy polgár vallomásainak csonkítatlan és cenzúrázatlan kiadását. A kötet miatt 1935-ben indított és megnyert sajtóper nyomán a szerző, messze túlteljesítve a bírósági ítéletben foglaltakat, közel negyven oldalt húzott ki a Vallomások első részéből, és megváltoztatta szereplői nevét is.

Fényképek. Puskás bal lába lövésre lendül. Bene jobb lába szintén. Albert jobb lába pedig szinte rátekeredik a labdára. Mindhármuk szeme a labdára tapad, mintha csak bűvölnék, és mivel tudjuk, hogy valódi mágusok voltak, látatlanban is elhisszük nekik, akár a nagy varázslóknak az eltüntetett embert, hogy a mozdulatsorok vége kiszámítható, és nem is lehet más.

Kormányokon is átível a tizenöt éves magyar diákok matematikai, természettudományos és szövegmegértési teljesítményének fokozatos romlása a PISA-tesztek tükrében. Matematikából például a huszonkilencedik helyre kerültünk a minap közzétett jelentés szerint, pedig milyen büszkék voltunk korábban az előkelő helyezésekre.

„Akkor nézzünk egy olyant, hogy Solymosi Eszter” – mondja a kórusvezető a beéneklés végeztével. A ma-ma-maa, és pra-prapraa után is mintha egy beéneklő gyakorlatot hallanánk.

Már gyerekkoromban szöget ütött a fejembe, amikor a remízbe tartó villamos útvonaltábláján azt olvastam, hogy „Szépilonai kocsiszínbe”. Először is, hiányoltam a névelőt. Másodszor, nem értettem, hogy a névadó nevének két elemét miért írják egybe. De legfőképpen az volt számomra rejtély, hogy Vörösmarty Ilonkájából hogyan lett Ilona.

– Ha fiatal lennék, újra lemennék az uránbányába. Az 59 éves Szemán István annak kapcsán mondja ezt, hogy az ausztrál Wildhorse cég azt tervezi: újra uránbányát nyit Baranyában. Szemánnak lenne oka rá, hogy lebeszéljen mindenkit egy ilyen munkáról. A pécsi férfi 19 évet és 8 hónapot volt vájár az 1997-ben bezárt pécsi ércbányában.

Meglehet, a Nemzeti Együttműködés Rendszere „egyszerű” maffiaállam csupán, amelynek polipcsápjai egyre fojtogatóbban fonják át politikai, gazdasági, kulturális köz- és magánéletünket.

Nemcsak voltam, vagyok is. Rám ragadt a szerep. Én pedig nem bántam.

– Hét éve történt, hogy fejest ugrottam a Balatonba a déli parton. Sekély volt a víz, eltört a hatodik csigolyám. Szinte teljesen lebénultam, igaz, a rehabilitáció eredményeként ma már csak deréktól lefelé vagyok mozgásképtelen. Kerekes székbe kerültem, de azon szerencsések közé tartozom, akik fogyatékosan is megtarthatták az állásukat – mondja Dóra Gábor, aki 9 éve dolgozik hálózatüzemeltetési mérnökként a Vodafone-nál.

Uraim, ne legyenek olyanok, mint 1526-ban Szapolyai János, aki azért nem ment el Mohácsra, mert király akart lenni. Ne legyenek olyanok, mint bármely három magyar, aki egy kérdésben háromfelé húz.

A Népszabadságban Ungár Tamás GömbösGyula vagy 42. utca? címmel számolt be Szakály Sándor tolnai megyeszékhelyen tartott előadásáról.

Cselekvési programot állított össze a kijevi kormányellenes tüntetéseket koordináló ukrán ellenzék.

Együtt és külön: Lakner Zoltán, az ELTE jól ismert politikai elemzője és Tóth Ákos, a Népszabadság egyik karakteradó publicistája, rovatvezetője közösen jegyzik ugyan a kötetet, de mindegyikük a saját írásaival szerepel benne.

Pőcze Flóra egyetemi hallgató 2009. június 16-án kiköltözött a Moszkva térre egyetlen hátizsákkal, és két hónapig ott élt a Kalef hajléktalanjaival együtt.