Közelednek a jövő évi parlamenti választások. A rengeteg újdonság mellett, amelyek persze kivétel nélkül a regnáló hatalom szájíze szerintiek, és amelyeket széltében-hosszában tárgyalt a sajtó, jellemző módon alig esik szó egy látszólag pártpolitikailag indifferens újdonságról, nevezetesen a hazai kisebbségek részvételéről.

A kormány azzal házal külföldön, hogy elődeitől eltérően „megoldotta” ezt a régóta húzódó alkotmányos mulasztást, nem igazak tehát a kettős mércéről szóló vádak. Ha azonban a deklarált cél mögé nézünk, micsoda meglepetés, megint kiderül, hogy itt is csak a kormány egy ravasz trükkjéről van szó. A megoldás ugyebár úgy szól, hogy januártól a kisebbségi polgárok regisztrálhatnak egy-egy választói névjegyzékbe, és ha azon országosan összegyűlik 1500 név, akkor az adott kisebbség országos önkormányzata saját jelölteket állíthat, akikre aztán a névjegyzékben szereplők szavazhatnak.

A lista akkor szerez mandátumot, ha a szavazatok száma eléri az egy képviselőre átlagosan leadott szavazatok egynegyedét, amely becslések szerint mintegy 19 000-24 000 voks. Ez ugyan látszólag egy lehetőség, de az ár érte igencsak magas. Aki ugyanis a kisebbségi névjegyzékben szerepel, az nem szavazhat pártlistára, vagyis (legalábbis részben) ki van zárva annak meghatározásából, hogy ki irányítsa az országot. A Fidesz már megint úgy tesz, mintha adna, amikor valójában elvesz.

A valósnak tűnő indokolás szerint ez azért van, mert ellenkező esetben sérülne az egyenlőség elve. Ez elképesztően képmutató, cinikus magatartás a regnáló hatalom részéről, hiszen az egész választási szisztéma átalakítása másról sem szólt, mint a kormányerők számára lehető legkedvezőbb rendszer megteremtéséről, az ellenzék esélyeinek minimalizálásáról. Aki ezek után esélyegyenlőségről papol, az normális országban közröhej tárgyává válik.

Az még pikánsabb, hogy a Fidesz-rezsimet az abból fakadó torzulás, hogy egy közösség – ez esetben Magyarország – ügyeit meghatározó intézményt, azaz a kormányzást nemcsak a közösség tagjai, azaz a közvetlenül érintettek határozzák meg, hanem olyanok is, akik érzelmileg ugyan kötőd(het)nek a közösséghez, de közjogilag nem. Így „cseréli ki” a kormányzat a hazai nemzetiségeket a határontúliakkal.

Ezek után a kisebbségi polgárt arra kényszeríteni, hogy válasszon honpolgári vagy nemzetiségi identitása között, olyan abszurd gondolat, amely csak az aktuális hatalom képviselőinek fordulhat meg a fejében. Ez ugyanis olyan, mintha a határontúliaknak előírnánk, hogy csak akkor szavazhatnak nálunk, ha lemondanak az ottani szavazati jogukról. Ráadásul még ezt is pancser módon, a szakma szabályait megsértve teszik. Ha ugyanis a kisebbségi lista egy mandátum erejéig „versenyez” a pártlistákkal, akkor mi a csudának kell regisztráció?

Miért nem engedik egyszerűen, hogy az országos önkormányzatok listát állíthassanak, amelyre aztán szavaz, aki akar? Visszaélés, etnobiznisz ilyen versenyhelyzetben kizárt. Attól tartani, hogy a nem kisebbségi választópolgárok tömegei választják a kisebbségi listát, különösen egy ilyen kiélezett politikai küzdelemben – botorság. Akkor meg mire jó ez? Csak nem valami etnikai lista készül, amelyet alkalomadtán, egy eljövendő „magyar hajnalon” másra (pl. újabb rablásra) is fel lehet használni? Vagy talán annak kifelé való demonstrálása a cél, hogy nálunk nincsenek is kisebbségek?

De tegyük félre az aggályokat, és töprengjünk el egy kicsit a várható fejleményeken. Aki ismeri a hazai viszonyokat, tudja, hogy egy-egy mandátum megszerzésére csak a roma és a német listának van esélye. A többiek nagy valószínűséggel szószólót küldhetnek a parlamentbe, aki hallathatja hangját, de a döntésekben nem vehet részt. Mi lehet a két nemzetiségi mandátum sorsa? A romáknál a dolog roppant egyszerű, és a szokásos Fidesz ravaszkodás iskolapéldája.

Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a roma önkormányzatban egyedül a Fidesz-képviselő Farkas Flórián szava számít, abban is, hogy ki lesz a listavezető. Ezen a módon a kormánypárt „ingyen” szerez egy plusz mandátumot, mert az aligha lehet kétséges, hogy a roma képviselő kivétel nélkül Farkas képviselővel együtt fog szavazni. Így lesz az esetleg megválasztott német képviselő az egyedüli „kakukktojás”. Egy szem szavazatára nagy valószínűséggel sem a kormány, sem az ellenzék nem lesz „rászorulva”, így befolyása semmivel sem lesz nagyobb, mint egy szószólóé, miközben a mandátum megszerzésére fordított szavazat az egy szószólói helyhez szükségesnek tíz-tizenötszöröse.

Ráadásul minden egyes leadott szavazatát meg kell majd magyaráznia saját közösségének, hogy elkerülje a megvásárolhatóság vádját. Arról nem is beszélve, ha netán következetesen „rosszul” dönt, sokat árthat a hazai németség népszerűségének. Ez idő szerint a szélsőjobb ugyan beéri a romaellenességgel és az antiszemitizmussal, de volt ez már másképp is. Egyszóval sok hűhó semmiért, komoly veszélyekért cserébe. Itt lenne az ideje, drága kisebbségi honfitársaim, elgondolkozni a jövőn, és ennek megfelelően cselekedni.

A szerző a PM fővárosi képviselője

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

MARABU RAJZA