...Az amerikai kortyolt egyet, majd letette a poharat az asztalra. Feltűrte karján a lágyszövésű Ralph Lauren ingét, egyik kezével a kitámasztott plakátba kapaszkodott, majd vett egy közepes levegőt, mintha csak vizsgára készülne. Pedig itt valójában ő volt a tanár és a többiek a diákok.

Arról kezdett beszélni – szavait közben Kenyeres igyekezett mind tempósabban fordítani –, hogy a választás megnyerésére jó esélyek mutatkoznak, miután a közvélemény-kutatások is kedvezően fogadták, hogy a BGYP nem saját politikai vezetőjét (itt fejbiccentve kimutatott Váczira, aki apró orrfintorral reagálta le a kedves megszólítást), hanem egy külső, a politikában eddig meg nem mártózott szakembert ajánlott kormányfőnek.

Woodberg kiemelte, hogy a győztes stratégia annak kiélezésében rejlik: a Nemzeti Akarat Szövetsége és a Gömböl-kormány állandósítja a megosztottságot és a feszültséget az országban, az emberek pedig végre nem forradalmi hangulatot, hanem békés életet szeretnének.

– A regnáló kabinet ezernyi hibát vétett az elmúlt időszakban, könnyű lenne kihasználni a téves döntéseket vagy akár a korrupciós eseteket. Igaz, utóbbiakban számunkra is vannak rejtett aknák – mondta az amerikai, kikacsintva Várdombira. – Hiába lenne egyszerű háborogva tolvajt kiáltani és minden héten feljelenteni valakit, de ez csak azt mutatná, hogy a feszültség fenntartásában vagyunk érdekeltek. Persze a bűnök méltó büntetést érdemelnek. Meg is lesz a büntetés. Meg is ígérjük. De erre elég, ha egy B kategóriás szóvivőcskét kiállítotok, aki minden szembejövő kamerának megígéri az elszámoltatást.

Még az ipari kameráknak is. A BGYP fő üzenete azonban a nyugalom kell legyen. Az, hogy tőletek, hogy tőlünk nem kell félnie az embereknek. Hogy mi nem verjük be a kirakatot, mi nem rekesztjük ki a Gömbölékkel ellentétesen gondolkodókat, hogy minket nem a reváns hajt – folytatta Woodberg, egyre jobban belelendülve. Mint amolyan modern kori Cipolla, megragadta az irodában ülők figyelmét, még a flegmaságot magára erőltető pártelnök is kénytelen volt követni a gesztusait. Woodberg álló helyzetében is úgy mozgott, mint Ká A dzsungel könyvéből. Kígyószerűen vonaglott beszéd közben, megbabonázó volt, ahogy kommunikált. Magával ragadó, beszippantó volt az aurája.

– Monostori Gábor kiváló választás. Egy hétköznapi ember, egy tudós közgazdász, aki egyedül nevelte fel a fiát, mert még a felesége is otrombamód elhagyta. Egy közülünk való ember. Jobb nem is lehetne. Szakértő és esendő. Erre van most szükség. Aki nem politikus, nincs politikai múltja, egy jóllakott napközis és egy buddhista szerzetes közös gyermeke. Aki nyugodtságot sugároz a permanens forradalmi közállapotokkal szemben. Olyan ember, aki ha megütik, odatartja a másik arcát is. Apropó, ha már itt tartunk. Mondtam korábban, hogy egy nyilvános szereplésén megdobhatnák valamivel: tortával, tojással, egyéb könnyebb tárggyal.

Lassan itt lenne az ideje. Tessék megoldani. A sajtót jól szervezzétek oda, legyen róla felvétel. Akár saját is, amit „véletlenül” rögzít valaki az adminisztrációból, ha mégis lemaradna róla a média. Monostorinak persze nem kell szólni, annyira nem jó színész, hogy meglepettet játsszon. De legyen vele valaki – mondjuk te, Tamás –, aki ott tartja, és kimondatja vele még a kamerák előtt: „na, látják, éppen ennek a gyűlölködésnek akarok véget vetni, és erre garanciát is vállalok”. A BGYP meg adjon ki közleményt, hogy az erőszak továbbra is gyűrűzik a közéletben, már a politikai szereplőket sem kíméli, a kormánypárt szégyellje magát, a belügyminiszter mondjon le, a NASZ pedig határolódjon el a nyilvánvalóan az ő támogatói közül való provokátoroktól.

Itt használhattok keményebb szavakat is, mondjuk: „kormányterroristák” vagy „NASZ-kommandósok”. Ami jobban megragad a fülekben – pörgette egyre jobban mondatait Woodberg. A pártigazgató Várdombi bőszen jegyzetelt közben, a gyorsírásban csak az szakította olykor félbe, hogy megigazítsa le-lecsúszó szemüvegét. Az amerikai pedig tovább folytatta impozáns monológját: – „Új kiegyezés kell – Új ember kell”, ezt kell minden nyilatkozatba beletenni. A megírt üzenetpanelek végén ez mindig legyen ott. Bárki nyilatkozik bármiről, legyen az az egészségügy, az abortusz vagy a magyar szürkemarha-tenyésztés – remélem, jól emlékszem, és van ilyen állat –, akkor is a végén mindig hangozzon el ez az üzenet.

El kell ültetni a fejekben. Ha megkérdezik a kamerák előtt, hogy hány óra, a válasz legyen az: „fél nyolc, épp elég idő telt ahhoz, hogy végre új kiegyezés legyen” – mondta Woodberg. Poénján, kis késéssel a pontos fordítás miatt Pál-Vedres Erika hangosan felkuncogott, Váczi csak egy félmosolyt erőltetett magára, igaz, elismerően. Az amerikai folytatta: – Monostori jó karakter. Erősíteni kell ezt a Deák Ferenc-i vonalat. Be kell mutatni a nyilvánosságnak azt is, hogy nemcsak hozzáértő közgazdász, de egy gyermekét hősiesen egyedül felnevelő férfi is. A női bázis egy része ezt jobban érti. Apropó, a múltkor kértem, hogy nézzetek utána: hol van most az exfelesége. Jó lenne tudni róla, nehogy rossz pillanatban kerüljön elő.

A hős apa karaktert tessék a bulvármédiában megépíteni. Indítani kell azt is, amit szintén kértem: az állítólagos kormányzati és NASZ-os dokumentumok kiszivárogtatását. Amelyek Monostori kicsinálásáról, ellehetetlenítéséről, lejáratásáról szólnak. Lehetnek kamu e-mailek, faxok, egyéb papírok. Ti tudjátok, hogy milyen kormányzati és NASZ-os szereplők vannak, tegyétek össze. Aztán mehet a mutogatás. Hiába cáfolják majd, hogy ilyen levelezés soha nem is volt, az emberek fejébe már beültettük, hogy a kormány kész direkt és aljas módon lejáratni lehetséges legyőzőjét. Ezután bármi derüljön ki Monostoriról, elég annyit mondani: „na látják, mondtuk, hogy kitervelt lejáratás zajlik, ez is csak annak a része” – mondta az amerikai, majd kortyolt egyet a vízből.

– Ezzel nem lesz gond. A kamu doksikat már csinálják, és lesz újságíró is, akinek ki lehet majd tolni őket. Van ez a Stef gyerek például, az jó lesz – vágta rá Váczi. Míg a politológus fordította a szavait, Várdombi közbeszólt: – Nem, neki már találtam egy jobb sztorit, tetszeni fog nektek –mondta a pártigazgató, ismét megigazítva szemüvegét...