Ezerkilencszázharminchétben írta József Attila gyönyörű sorait: Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem.

Nem tudom, sokan elgondolkodtak-e már azon, hogy bár hétmilliárd ember él ezen a kis bolygón, és elképesztő vagyoni különbségek alakultak ki a napi fél-egy dollárból élő nincstelen afrikai vagy nyírségi emberek és a milliárdosok között, mégsem találkozunk olyan napi hírekkel, hogy százezrek vagy milliók haltak éhen.

Különös dolog, hogy az ember mennyire igyekszik a hozzá hasonló összetett rendszerektől elkülöníteni magát. Az önmeghatározás fontos dolog, mert köré épül a személyiség, és ahhoz szépen kapcsolható az ember viszonya a többi élő vagy élettelen létezővel.

Kormányokon is átível a tizenöt éves magyar diákok matematikai, természettudományos és szövegmegértési teljesítményének fokozatos romlása a PISA-tesztek tükrében. Matematikából például a huszonkilencedik helyre kerültünk a minap közzétett jelentés szerint, pedig milyen büszkék voltunk korábban az előkelő helyezésekre.

Manapság sokszor emlegetik az erkölcsöket személyre szabva, meg úgy általában is. Erkölcsös ember nem tart barátnőt a felesége mellett, nem szerez szűkebb családjának trafikot, földet, jó állásokat kedvenc pártjától, ha szép hidat épít, kifizeti alvállalkozóit, nem hoz visszamenőleges törvényeket, nem teszi tönkre az egészségügyet és hasonlók.

Az emberi viselkedéssel foglalkozó tudományok már régen felismerték, hogy fajunk egyik jellegzetessége a konstrukció. Az ember még eszközök nélkül is folytonosan alkot, épít, összerak valamit; gondolatot, beszédet, történetet, nótát, muzsikát, matematikai levezetést. Ha aztán eszközökhöz jut, amelyek szintén célszerű alkotások, akkor teljesen elszabadul, és a rendelkezésre álló anyagokból gépeket, technológiát, gyárakat készít, amelyek közreműködésével ház, vár, katedrális, felhőkarcoló, tízmilliós város is készíthető.

Az egyetemi világ napi beszédtémája, hogy például Nádasdy, Margócsi és Kálmán tanár urakat, akik a szakmájuk csillagai és a hallgatók bálványai, hirtelen nyugdíjazza az egyetem. Nyilvánvaló, hogy ebben az intézményben nem működik valamiféle értékközösség, érdemes a furcsa egyetemi viselkedés okait elemezni.

Az emberi faj jelenlegi formájában alig százötvenezer éves, ami az evolúciós időtávlatokban gyermekkornak számít, de a kialakulását megelőző formációkban is közösségi életformában élte életét millió évekig. Az együttműködés és a közösség érdekének az egyéni érdek elé helyezése különösen nagy előnyökkel járt, ez távolított el bennünket az állatvilágtól. Az ősi, archaikus társadalmak bármiféle szerkezettel bírtak is, ez a két tényező mindegyikben érvényesült.

Néhány hét alatt választás előtti hangulat alakult ki az országban, pedig hol vagyunk még kétezer-tizennégy tavaszától! Minden politikai szereplő kis gömböcnek képzeli magát, kétharmadosra szeretne felfúvódni, mert az bevált, korlátlan hatalomhoz juttat, és tied az ország szőröstül-bőröstül. Pedig akiknek elegük lett a politikából, és ilyen most a többség, azoknak éppen a kisgömböc-váltógazdálkodással van a legtöbb bajuk.

Egy ország működését, mindennapi életét, jövőbeni boldogulását alapvetően a kultúrája határozza meg. Sokan tekintik a gazdaságot a legfontosabbnak, mert itt képződnek a jövedelmek, a megvehető vagy eladható termékek, és van ebben igazság, mert a gazdaság állapota korlátozhatja a kultúra lehetőségeit, visszafoghatja vagy segítheti valamicskét. De ha az országot rendszerként vizsgáljuk, megtalálhatjuk azokat a kapcsolatokat, hatásokat, serkentő vagy gátló folyamatokat, amelyek alapján világosan kitűnik, hogy a gazdaság fejlődése sem szakadhat el a kultúra színvonalától.

Ha körülnéz az ember a mai világban, mindenhol csak kínos, megoldandó problémákat lát. Itthon, Európában, a világban. Pénzügyi válság, adósságcsapda, recesszió. Nekem úgy tűnik, a problémák valamiképpen összefüggnek, különösen ha nemcsak közgazdasági vagy politikai szempontok alapján közelítünk hozzájuk, hanem valamiféle lazább, humánetológiai ihletésű rendszerszemlélettel.

Alig egy év telt el a súlyos választási vereség óta, a Fidesz több mint 52 százalékot kapott, és már ébredezik a baloldal is. „Nagyjából minden úgy van, ahogyan volt, ilyen szörnyű helyzetben nem is kéne rajta változtatni, fő az összetartás, most aztán igazán” – mondogatják. Egyébként meg mindennek Gyurcsány az oka!

Különös jelenség, amikor egy politikai csoportosulás nem hajlandó megkülönböztetni a valóságot a saját kommunikációs stratégiájától és ezzel nemcsak a társadalomban kelt zavart, hanem a saját hosszú távú érdekeit is sérti.

Tudom én, hogy a szimbólumok fontosak a társadalom életében, legfőképpen akkor, ha világos, mindenki által elfogadott komplex fogalmakat képviselnek. Mindenki alatt persze nem a szavazók ötvenhárom százalékát, hanem a felnőtt lakosság legalább nyolcvan-kilencven százalékát kéne érteni. Ügyes politikus az, aki ezt a többséget egy döntő ügyben, mint most az alkotmányozás, meg tudja szerezni.

A rend az nagyon különös és összetett fogalom. Az én szobámban például nagy rend van, mert a különböző irat-, könyv- és CD-, valamint cédulakupacokba nem összevissza kerülnek az odatartozó dolgok, hanem hosszas, több másodpercig tartó megfontolás után.

Mit tudnak a politikusok a társadalom működéséről? Ahogyan szemléljük az izgalmas napi híreket, úgy tűnik meglehetősen keveset. Biztosan vannak közöttük, akik ösztönösen megérzik, hogy mi a helyes következő lépés, és ha meg is teszik, nagy népszerűségnek örvendhetnek, legalábbis addig míg valóban hallgatnak az ösztöneikre.

Az erkölcs nem az izgága hatalmat szolgálja, hanem a stabilitást, kaotikusan törvénykező időszakokban az erkölcsös viselkedés visszaszorul, és az ima itt már nem segít. Idősebb polgárok emlékeznek még, hallották a papájuktól, hogy azokban a „régi időkben” az emberek erkölcsösek voltak, sokszor írott szerződések se léteztek, csak egy kézszorítás, kimondott szó. És a szóbeli egyezségeket jobban megtartották, mint ma a törvényeket. Régi szép idők...

Némelyek csodálattal, mások enyhe rémülettel állják körül a bűvészt, aki végre elkezdte a nyulakat kihuzigálni a kalapjából. Végül is minden politikus bűvészkedik. Választás előtt mindent elfedő színes leplek, varázsszavak, elegáns játék a pálcával, utána ugrik a nyúl. Tudtuk, tudjuk, hogy ez a fajta népszerű mágia a javak elosztásáról szól. A haza javait osztják persze, ezért is kell annyit a hazáról beszélni.

Az evolúció sok mindennel felruházta reményteljes gyermekét, az embert. Remek új tulajdonságokkal: közösségi érzéssel, vezetők iránti tisztelettel és elfogadókészséggel, szociális tanulóképességgel, együttműködési hajlammal, nyelvvel, szabálykövető képességgel, a hit lehetőségével és varázsával, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki e bőségszaruból, ami az embert az állatoktól megkülönbözteti.