Rögtön látszik, hogy az erkölcsös viselkedés pontos meghatározása nem könnyű, akár személyes, akár társadalmi szintre gondolunk. A legegyszerűbb lenne, ha azt mondanánk, hogy az erkölcsös ember, szervezet, párt mindig betartja a törvényeket. Ez persze nagyon fontos, de sokszor olyan eseteket is erkölcstelennek ítélünk, amikor a jogszabályok szerint minden rendben van, mégis felháborodunk. Ilyet erkölcsös ember nem tesz, mondjuk valamire. Az erkölcs tehát ugyan magába foglalja a törvények, szabályok követését, mégis több annál. Lássuk, miért. Az ember az állatvilág egyetlen tagja (a kutyát leszámítva, de ő a mi alkotásunk), amelyre jellemző a szabálykövetés. A legkevésbé civilizált archaikus társadalmakban is követnek szabályokat, minden kultúra, legyen az egy csöppnyi törzsé akár, egymással összefüggő szabályok bonyolult rendszere.

Ezek a szabályok a mindennapi élet dolgaira vonatkoznak; hogyan kell táplálékot szerezni, hogyan kell azt elosztani, milyen viselkedés megengedett, ha egy közösség saját tagjairól van szó, hogyan kell idegenekkel bánni és hasonlók. A modern világot az áttekinthetetlen nemzeti, nemzetközi, egyházi szabályok hatalmas szövevénye tartja egyben. Annyira sok szabály van, hogy nem is várható el a társadalom tagjaitól, hogy valamennyit ismerjék, ha szükséges, specialisták, jogászok segítenek az eligazodásban.

Ez is alapvetően megkülönböztet bennünket állati rokonainktól. Az áttekinthetetlen, de mégis működő törvényhalmaz mellett érdemes szemügyre venni a mindennapi életünket befolyásoló apró szabályok kialakulását. Ha valakinek polgári elrendezésű lakása van, természetesnek tartja, hogy sáros cipőjét nem a hálószobában, nem a konyhában veti le, hanem még az előszobában. Erre vonatkozó törvény nincsen, mégis betartjuk, még akkor is, ha egyedül élünk, és nem egy sértődött hangú férj vagy feleség figyelmeztet arra, hogy hol a helye a levetett cipőnek. Ez nem volt mindig így, biztosan ki lehetne nyomozni, hogy mikor s hogyan jelent meg és terjedt el ez a szabály.

Ugyancsak otthon, egy népesebb családban mindenki tudja és legtöbbször meg is tartja, hogy hogyan kell mozogni, elhelyezkedni, részt venni a tálalásban a családi ebédnél vagy vacsoránál. Ilyen esetben már az is látszik, hogy hogyan alakulnak ki a szabályok. A közösség tagjai megegyeznek egy eljárásban, azután ha valaki téveszt, figyelmeztetik szelídebb vagy emeltebb hangon.

A szabály tehát a közösség konstrukciója, valamennyire mindenki hozzájárul a megfelelő kialakításához. Ha a közösség kicsi, életét, viselkedését a hagyományok is befolyásolják. Ezt a mi családunkban, közösségünkben mindig így szoktuk, és a hagyományt akkor is megtartjuk, ha közvetlen haszna esetleg már nincsen. Nagyobb közösségekben a hagyományok mellett sok szabály készül tárgyalással, megegyezéssel. Amikor már túl sok az ember és a szabály, megjelennek a törvények, amelyeket a társadalom valamilyen szabályalkotási folyamatban fogalmaz meg, hirdet ki, és ha szükséges, mindenkit kényszerít is a szabályok betartására. Ha nem lenne alapvető biológiai tulajdonságunk a szabálykövetés, nem működne a társadalom, nem tudnánk békésen előállítani javakat, nem tudnánk azokat elcserélni másokkal, nem tudnánk az agressziót alacsony szinten tartani.

Van egy másik meghatározó embertulajdonság, amely szintén kapcsolatos a szabálykövetéssel, ez pedig a nyelvhasználat. Minden emberi közösség tagjai beszélnek valamilyen nyelvet, és réges-régen, amikor még nyelvészek se voltak, már pontosan tudták, hogy gondolataikat, magyarázatokat, leírásokat, meséket milyen szabályok szerinti mondatalkotással lehet a szavakból összerakni. Különösen fontos embertulajdonság ez is, a gyerekek nagyon korán, villámgyorsan megtanulják anyanyelvüket és megjegyzik a nyelv szavait, átlagban elég egyszer vagy esetleg kétszer hallaniok egy szót, és azt egész életükben nem fogják elfelejteni.

Sok titokzatos jelensége van a nyelvhasználatnak, az egyik például az anyanyelvet beszélőknél az, hogy akkor is képesek egy-egy mondatról eldönteni, hogy az jelentést hordozó értelmes mondat-e, ha azt a mondatot életükben először hallották. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy nem csak a már hallott mondatokból épül fel a beszéd, de még inkább azt, hogy a nyelvhasználó agy a konkrét jelentéstől függetlenül képes kiválasztani a hallott vagy írott szóhalmazokból a jelentéssel, értelemmel bíró szóláncokat, mondatokat. Ha most visszatérünk a szabálykövetés tulajdonságához, rábukkanhatunk az erkölcs meghatározásának egy kielégítő formájához. A törvényeket, szabályokat a törvénytisztelő ember megtartja, ugye, akkor is, ha pártjának a parlamentben ötvenegy százalékos szavazattöbbséggel nyert kétharmada van (ami körülbelül a felnőtt lakosság egynegyedét teszi ki).

Legfeljebb, ha nincs ínyére a törvény, pártja gyorsan hoz egy újat, neki kedvezőt. Aki megtartja a törvény betűit, még nem feltétlenül erkölcsös, mint erre a bevezetőben már utaltam. Ha nem tiltja törvény, hogy a barátnőmnek adjak zsíros, kevés munkával járó állást, megtehetem, nem leszek törvényszegő, de mindenki azt fogja mondani, hogy erkölcstelen vagyok, azért, mert ugyan erre az esetre nincsen külön írott szabály, de egy törvénytisztelő ember, ha erkölcsös, ilyet akkor sem tesz. Az erkölcs tehát az a tulajdonságunk, hogy felismerjük azokat az eljárásokat, amelyekhez magunkat tartanunk kell, ha valamit konkrétan nem szabályoz törvény. Képesek vagyunk a törvény „szellemének” felismerésére, ami a sok különféle törvény összerendezettségét, belső logikáját, harmóniáját jelenti, ez éppen olyan képesség, mint a nyelvhasználóé, aki a mondatokból következő „jelentést” érti meg.

Nyilvánvaló az is, hogy valahol az emberi elme mélyén a két képesség összetartozik. Az is következik mindebből, hogy ahogyan változik a törvények rendszere, úgy változik az éppen érvényes erkölcsi felfogás is. Most már arra is könnyű válaszolni, miért van annyi erkölcstelen cselekedet a környezetünkben. Azért, mert nincs állandó, hosszú ideig megmaradó szabályrendszer, aminek elsajátítása során kialakul bennünk az a képesség, hogy a törvényeket akkor is megtartsuk, ha az adott helyzetre éppen nincsen elfogadott szabály. Ebben az országban sok évtizede az éppen megválasztott parlament mint valamiféle törvénygyár ontja a törvényeket, szabályokat nemcsak az új helyzetek szükségétől hajtva, hanem az éppen regnáló hatalom politikai érdekeinek megfelelően.

Nem alakulhatott ki a törvények rendszere belső harmóniájának felismerése és követése, az erkölcs. Tehát politikus urak, bármely oldalon, nem prédikálni kéne az erkölcsről, nem a társadalmat kellene kárhoztatni a sok erkölcstelen jelenségért, hanem stabil, sok parlamenti cikluson keresztül megtartható törvényeket kellene hozni. És nem visszamenőlegesen, nem csupán a társadalom mintegy negyedének támogatásával, hanem kiegyezéssel, valódi többséggel. Ha ez meglesz, az erkölcsös viselkedés is megjelenik. Újra.