Ebben megírta, hogy „A Léleképítő közönsége meg érezhetően azt várta Szakálytól, hogy Gömböst történelmünk egyik legnagyszerűbb vezetőjének minősítse. Főleg, hogy Szekszárd a háború előtt díszpolgárrá avatta a közeli Murga községben született egykori kormányfőt. Tóth Csaba Attila szerint jó lenne megerősíteni Gömbös titulusát, s ezt az igényt a hallgatóság helyeselte”. Ebből akár azt is gondolhatná valaki, hogy az egykori megyeszékhelyen az elismerés egyöntetű városi véleményen alapult, holott ez korántsem volt így.

Igaz, a modern szakirodalomból – például a Dobos Gyula által szerkesztett, 1990-ben megjelent Szekszárd város történeti monográfiája II. kötetéből – azt sem lehet megtudni, hogy a választás valójában megtörtént-e. Tény, ami tény: igen, de az előző monográfiában, melyet a két világháború közötti polgármester, Vendel István írt, a szolgalelkűség ékes példájaként olvasható a rövid indoklás is. „Az 1933-ik évi január hó 21-én tartott közgyűlés – országos érdemei elismeréséül – vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnököt szintén díszpolgárai közé sorozta. Gömbös Gyula miniszterelnök a vármegye szülötte volt és kitörölhetetlenül írta be nevét a város történetébe azzal, hogy Szekszárdra az oly sokat óhajtott honvéd helyőrséget telepítette.”

Valójában ezt a díszpolgárrá választáskor még csak ígérte, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy milyen céllal tehette. Gömbös erről áttételesen maga vallott a Móriczcal, Illyéssel és másokkal lezajlott 1935-ös találkozóján. Szekszárd közismerten az egyik leghírhedtebb egykéző vidék, a Sárköz tőszomszédságában fekszik, a város vasúti állomása a leendő laktanyától pedig mindössze ötvenméternyire volt. A miniszterelnök az egyke kérdését politikushoz illő egyszerűséggel gondolta megoldani: „Egy század huszár minden faluba, s rögtön vége az egykének!” – nyilatkozta a népi íróknak.

Illyés tanúsága szerint: „nem kapta meg azt a hatást, melyet ezzel a mondattal másutt már többször is elért”. Csak maga nevetett a saját, humornak szánt kijelentésén. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne cselekedett volna – már évekkel előbb is – ennek szellemében. Ezért kapta Szekszárd a helyőrséget, ő pedig viszonzásul a díszpolgári címet, melyet azóta sem vont vissza senki.

Arra azonban, hogy ez a többség véleményével egyezett volna, nincs adatunk. Ellenben a többség által választott országgyűlési képviselő, Dulin Jenő ügyvéd, a Tolna-megyei Hirlap főszerkesztője véleményét ismerjük a miniszterelnök politikájáról: „Gömbös Gyula azt mondta, Magyarország olyan, mint egy virágos kert, amelyben gyönyörűség élni… A szónok megrendülten állapítja meg, hogy ebben az országban csak a temető virágai nyílnak, még a Bach-korszakban sem volt olyan lélektiprás, mint az ő kormányzása alatt…”.

Az sem lehetett véletlen, hogy a Gömbös Gyula megtisztelése évében 50 éves, országszerte ünnepelt Babits Mihályt, Szekszárd szülöttét (akiről Török Sophie-tól tudjuk: szinte remegett szülővárosa megbecsüléséért) nemhogy e címmel, de sematikus táviraton kívül semmivel nem tisztelte meg hálás pátriája. Erre csak a költő születésének 125. évfordulóján került sor díszpolgárrá avatásával, de akkorra már Gömbösnek 75 év előnye volt, ami – úgy látszik a Léleképítő 150 fős közönségében meg is maradt...

A szerző főiskolai docens

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.