Töttős Gábor: Gömbös szekszárdi díszpolgársága

A Népszabadságban Ungár Tamás GömbösGyula vagy 42. utca? címmel számolt be Szakály Sándor tolnai megyeszékhelyen tartott előadásáról.

Ebben megírta, hogy „A Léleképítő közönsége meg érezhetően azt várta Szakálytól, hogy Gömböst történelmünk egyik legnagyszerűbb vezetőjének minősítse. Főleg, hogy Szekszárd a háború előtt díszpolgárrá avatta a közeli Murga községben született egykori kormányfőt. Tóth Csaba Attila szerint jó lenne megerősíteni Gömbös titulusát, s ezt az igényt a hallgatóság helyeselte”. Ebből akár azt is gondolhatná valaki, hogy az egykori megyeszékhelyen az elismerés egyöntetű városi véleményen alapult, holott ez korántsem volt így.

Igaz, a modern szakirodalomból – például a Dobos Gyula által szerkesztett, 1990-ben megjelent Szekszárd város történeti monográfiája II. kötetéből – azt sem lehet megtudni, hogy a választás valójában megtörtént-e. Tény, ami tény: igen, de az előző monográfiában, melyet a két világháború közötti polgármester, Vendel István írt, a szolgalelkűség ékes példájaként olvasható a rövid indoklás is. „Az 1933-ik évi január hó 21-én tartott közgyűlés – országos érdemei elismeréséül – vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnököt szintén díszpolgárai közé sorozta. Gömbös Gyula miniszterelnök a vármegye szülötte volt és kitörölhetetlenül írta be nevét a város történetébe azzal, hogy Szekszárdra az oly sokat óhajtott honvéd helyőrséget telepítette.”

Valójában ezt a díszpolgárrá választáskor még csak ígérte, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy milyen céllal tehette. Gömbös erről áttételesen maga vallott a Móriczcal, Illyéssel és másokkal lezajlott 1935-ös találkozóján. Szekszárd közismerten az egyik leghírhedtebb egykéző vidék, a Sárköz tőszomszédságában fekszik, a város vasúti állomása a leendő laktanyától pedig mindössze ötvenméternyire volt. A miniszterelnök az egyke kérdését politikushoz illő egyszerűséggel gondolta megoldani: „Egy század huszár minden faluba, s rögtön vége az egykének!” – nyilatkozta a népi íróknak.

Illyés tanúsága szerint: „nem kapta meg azt a hatást, melyet ezzel a mondattal másutt már többször is elért”. Csak maga nevetett a saját, humornak szánt kijelentésén. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne cselekedett volna – már évekkel előbb is – ennek szellemében. Ezért kapta Szekszárd a helyőrséget, ő pedig viszonzásul a díszpolgári címet, melyet azóta sem vont vissza senki.

Arra azonban, hogy ez a többség véleményével egyezett volna, nincs adatunk. Ellenben a többség által választott országgyűlési képviselő, Dulin Jenő ügyvéd, a Tolna-megyei Hirlap főszerkesztője véleményét ismerjük a miniszterelnök politikájáról: „Gömbös Gyula azt mondta, Magyarország olyan, mint egy virágos kert, amelyben gyönyörűség élni… A szónok megrendülten állapítja meg, hogy ebben az országban csak a temető virágai nyílnak, még a Bach-korszakban sem volt olyan lélektiprás, mint az ő kormányzása alatt…”.

Az sem lehetett véletlen, hogy a Gömbös Gyula megtisztelése évében 50 éves, országszerte ünnepelt Babits Mihályt, Szekszárd szülöttét (akiről Török Sophie-tól tudjuk: szinte remegett szülővárosa megbecsüléséért) nemhogy e címmel, de sematikus táviraton kívül semmivel nem tisztelte meg hálás pátriája. Erre csak a költő születésének 125. évfordulóján került sor díszpolgárrá avatásával, de akkorra már Gömbösnek 75 év előnye volt, ami – úgy látszik a Léleképítő 150 fős közönségében meg is maradt...

A szerző főiskolai docens

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.