Mint üveges tótnak a hanyatt esés, úgy hiányzott az olasz politikának az e heti alkotmánybírósági döntés, amely az alaptörvénnyel ellentétesnek találta a választójogi törvényt.

Életkép az olasz parlamentből

Róma 2014-es soros európai uniós elnöksége előtt... Elvégre ki is akkor a bizalmi szavazást is túlélt koalíciós miniszterelnök, Enrico Letta? Olyasvalaki, akit egy illegitim parlament választott meg a legfőbb végrehajtó pozícióra? Ezt a fura helyzetet kiaknázva foglalták el csütörtökön a római alsóház üléstermét a populista Öt Csillag Mozgalom képviselői, törvénytelenséget kiáltva. És megfeledkezve arról az apróságról, hogy így persze ők is jogtalanul fogyasztják az olasz politikai elit egyébként igencsak vastagon megvajazott kenyerét.

A pizzát viszont nem eszik túl forrón Taljánhonban. A választójogi reform a Letta-kormány komoly adóssága is, és régóta szó van a változtatásról. Egy dolog, hogy a 2005-ös választójogi törvényt, amelyet összeeszkábálója, Roberto Calderoni is disznószabálynak nevezett, és amely azóta is őrzi e „porcellum” nevet, most alkotmányellenesnek találták. A nagyobb baj, hogy a szisztéma a gyakorlatban sem működik. Ezt az idei választás teljesen világosan mutatta meg az olaszoknál: hajszállal, de nyert a balközép Demokrata Párt, amely a jogszabály alapján „felsrófolva” elvitte a képviselőházat, ám hoppon maradt a más módon kikalkulált szenátusban.

A lényeg: a választási rendszer nem biztosítja az ország kormányozhatóságát. Hónapok elteltével állhatott fel egy ugyan nagykoalíciós, de meglehetősen törékeny kabinet, amely a minap, Silvio Berlusconinak a felsőházból való kiebrudalását követően egyik fő alkotórészének kiválását is elszenvedte. A teljes képhez hozzátartozik: tavaly a legfőbb talárosok 1,2 millió összegyűlt aláírás dacára is elutasították a népszavazási kezdeményezést, amely a porcellum megváltoztatására irányult.

Az olasz probléma a magyarral épp ellentétes. Nálunk csekély relatív többség eredményez nagy parlamenti löketet, míg az itáliaiaknál ez csak az alsóházban adott, így a képviselőházi helyzet szembehelyezkedik a szenátusival. Szó van a jövőre nézve az alsóház primátusáról, ahogyan a német modell valamiféle átvételéről is. Az egyik legitimációs nehézséget éppen az okozza, hogy a túlfizetett olasz politikai elit tagjait zárt pártlistákon választják meg. Azaz nincsenek körzetek, ahol választópolgárok tízezrei helyezték volna bizalmukat ebbe vagy abba a politikusba. (Hazai példa, érzékeltetésül: ugyan melyik választókörzetet nyerte volna meg Torgyán József?)

Ördöglakat ez, amelyet azoknak kellene kibogozniok, akik az alkotmánybírósági határozat értelmében, mondjuk így, maguk sem túlságosan legitimek... De akármi is legyen majd a megoldás, a közérdek nem lehet más, mint az: a lehető legtöbb választópolgár elégedett legyen azzal, ahogy döntéshozóit megválasztják. Hogy magukkal a politikusokkal mennyire elégedettek, az persze más lapra tartozik...