Húúú de meg fogunk lepődni majd valamikor, amikor a Kúria – nyilvánvalóan függetlenül a választások időpontjától és az aktuális közvélemény-kutatási eredményektől – nyilvánosságra hozza a határozatát a devizahitelek hét óriási kérdésével kapcsolatban. Tudjuk előre: ezek a kérdések önmagukban nem döntenek majd el sokat – a bölcs testület a vajas kenyér tulajdonjogán összekapó gyerekek vitájában most azt vizsgálja, vaj vagy margarin volt-e a fehér vagy barna kenyéren?

A hét kérdés persze valójában egy: mennyire kell és/vagy lehet utálni a bankokat? A Kúrának kiadott feladat az, hogy helyezze el a pénzintézeteket a rohadéksági skálán. Legyen egy viszonyítási pont mindenkinek, ha tetszik, társadalmi konszenzus arról, hogy (persze Orbán Viktoron és kabinetjén kívül) ki a hibás a devizahitelesek helyzetéért. Ebből következik, hogy az eredménnyel a kormányon kívül más biztos nem lehet majd elégedett.

Három eset lehetséges. Először is: a Kúria azt mondja, hogy a bankok és csak ők a hibásak (a szerződések semmisek, a termék alapvetően „hibás”, vissza a babaruhát). A bankok fizetnek, az ügyfelek szintén – a visszaállítással senki sem jár jól –, a bíróság viheti el a balhét, a kormány pedig megmentheti a helyzetet. Második: minden tiszta volt jogilag, az ügyfeleknek fizetniük kell katonatisztileg. Eredmény: tömegtüntetések a Kúria előtt, a bankokat továbbra is gyűlölik, a hitelesek helyzete nem javul. A kormány viszont így jól segíthet a bajba jutott adósoknak. A harmadik, legvalószínűbb eset az is-is döntés: egyes pontokon a bankok csúnyák lehetnek, alapvetően azonban a részleteket úgy kell fizetni, ahogy vannak. Ha „mindenki hibás”, akkor senki sem lehet maradéktalanul elégedett, szinte minden marad a régiben – egyetlen különbséggel. A kormánynak lesz hivatkozási alapja, miért nem szívatja a bankokat egy ponton túl. És ez nagyon jól jön neki.

A kabinet előre megfontolt szándékkal tolta el magától a devizahitelesek alapvetően megoldhatatlan problémáját. Hol a bankokra, hol a bíróságokra mutogatott, tudván tudva: az eredendő bűnt a mindenkori kormányzatok követték el, amikor nem megfelelő gazdaságpolitikát folytattak. A devizahitelesek ügye azért ügy, mert rossz gazdaságpolitikai döntések következményeként tömegek először külföldi valutában adósodtak el, majd más hibás lépéseknek betudhatóan csökkent az ország versenyképessége, növekedési lehetősége, és leértékelődött a magyar valuta. Mindezt csak tetézte a világgazdasági válság. Ezt a problémahalmot nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Itt nem elég se a jog, se a kormányzati akarat.

A bankok lépésére, a Kúria döntésére vagy az Európai Bíróság határozatára várni ugyanannak a színjátéknak a része. A kormány úgy tesz, mintha csinálna valamit, valójában pedig csak várna még, szabadulna a gondtól. Legalább tavaszig.