Játék, ajándék
Járom a kirakatok tarka világát. Benézek a boltba, válogatok. Komoly képpel kérdezősködöm, keménykalap a fejemen, felnőtt vagyok, gyerekeknek keresek játékot. Felhúzom a rugós szerkezetet, a kocsi szalad, berreg a repülőgép. Azt is meg szeretném még nézni, intek a polc felé… talán… tudja, a gyerek kilencéves … Készségesen lehozza a polcról, de nem megy el, udvariasan áll, de állhatatosan, pedig szívesen kipróbálnám még egyszer… Köhécselek, komoly, aggodalmas arccal nézem a szerkezetet (no ugye, nehogy olyasvalamit adjon, ami első próbára tönkremegy – szó sincs róla, kérem, garantált, szolid, német munka!), aztán közömbös kérdéseket teszek még, sokallom az árat, hm, mondja csak, nincs olyan izéjük… olyan forgatható dolog, amit múlt héten láttam… nem, nem erre gondoltam… várjon csak, mindjárt megmondom…