Lőtávolban a három százalék
A befektetői hangulat javulására jellemző, hogy a novemberi magyar dollárkötvény-kibocsátáson ötszörös túljegyzés mellett vitték el a felkínált kétmilliárd dollár értékű papírmennyiséget, igaz, a magyar államadósság bóvli besorolását jellemző emelt hozamszint mellett. A kamatdöntés kevéssel a 300-as szint alatti euró/forint árfolyam mellett született, s nem sokkolta a piacokat, hiszen egy negyvenfilléres gyengülést ugyanekkora erősödés követett. A magyar fizetőeszköz viszonylag kiegyensúlyozottan teljesített az elmúlt hónapban, noha elemzők szerint csak idő kérdése, hogy mikor szakad el a cérna, amely a 300-as cölöphöz köti az árfolyamot.
Matolcsy György a júliusi kamatdöntés után meglepő nyilatkozatot tett, melyet később puhítani és magyarázni kellett. A jegybankelnök a 3-3,5 százalékos sávot határozta meg a magyar alapkamat leendő ideális tartózkodási helyeként, s úgy tűnik, decemberben az alsó szintet sikerül is elérni. A három százalékot most már „mozgó célpontként” emlegetik a jegybanki vezetők, ami arra utal, hogy kedvező külső körülmények esetén akár ez alá is süllyedhet a mutató. Az elemzők között abban tökéletes az egyetértés, hogy a kamatszint három százalékon várja a 2014-es esztendőt, ám abban van véleménykülönbség, hogy a kamatemelési ciklus mikortól és milyen szintről indul majd jövőre. A legtöbben úgy vélik, a kamat tartósan nem ragad meg három százalék környékén, és jövő szilveszter táján inkább a négy százaléknál lehet a helye.
Azt Matolcsy György egy múlt heti konferencián jelezte, hogy amíg az infláció csökken, addig a kamatot is lejjebb lehet szorítani, csakhogy ez az állapot már január-február táján véget érhet. Az inflációt októberben negyven éves mélypontra, 0,9 százalékra küldte a rezsicsökkentés úgy, hogy annak valódi hatásai csak később jelennek meg az árindexben, ám jövő év elején a most januári energiaárcsökkentés már beépül a bázisba, így a pénzromlási ütem lassan megindul felfelé, célba véve a kormány által tervezett 2,4 százalékot. Megjegyzendő, hogy az idei költségvetést – még nemzetgazdasági miniszterként –Matolcsy György jegyzi, s ő 5,2 százalékos inflációra alapozta a büdzsét, ehelyett jó, ha a két százalékot eléri az index idei értéke. A tévedés lehetősége tehát benne van a kormányzat rendszerében, ettől függetlenül az infláció csak akkor maradhat az egy-másfél százalék környékén, ha a kormány újabb rezsicsökkentésekkel jár a lakosság kedvében a választások közeledtével. Ha az infláció a háromszázalékos jegybanki inflációs cél felé közelít, és az alapkamat is ennél a szintnél tart, az azt eredményezi, hogy nullközeli lesz a reálkamat. Ez viszont már egyáltalán nem lesz vonzó a Magyarországot finanszírozó külföldi befektetők számára, azaz a jegybank kamatemelésre kényszerül.
A kamatmélypont három százaléknál lesz, és ezt decemberben éri el a jegybank – állítja Oszlay András, aki szerint ez alá annak kockázata nélkül, hogy gyors hátraarcot kelljen csinálni, csak abban az esetben lehet merészkedni, ha a külső finanszírozási környezet érdemben nem romlik, vagy a magyar országkockázat érdemben javul. A Takarékbank elemzője szerint a tanácsnak kínosan ügyelnie kell a kamatcsökkentési ciklus leállításának időzítésére. Igen valószínű, hogy márciusban a Fed megkezdi a visszavonulást a kötvényvásárlási programból, ami ugyan alapból nem tekinthető szigorításnak, hiszen csak egy kicsit tekernek a pénzcsapon, de az eddigi tapasztalatok szerint szinte biztosra vehető, hogy az amerikai állampapírhozamok emelkedésnek indulnak, és ez nyomást helyez majd a feltörekvő piacok eszközeire. Így a magyar kötvényeket nagyobb hozamígérettel lehet eladni, és a forint is gyengülhet a vezető devizákhoz képest. Az is kétségtelen, hogy a hazai gazdasági növekedés beindítása továbbra is laza monetáris kondíciókat igényel – tette hozzá Oszlay András.
