Az önkormányzatok – zömében 2006–2010 között – 1300 milliárd forint adósságot halmoztak fel, amelyből 2012. december 31-ig mintegy 170 milliárdot átvállalt az állam. Ez helyes, ésszerű döntés volt, mert így minden 5000 főn aluli település, illetve a megyei önkormányzatok is megmenekültek adósságuktól. A kistelepülések (döntően szegény falvak) valóban képtelenek lettek volna ezeket visszafizetni, a megyei önkormányzatokra pedig olyan intézményhálózatot zúdítottak, hogy a helyzet kezelhetetlenné vált. Ezt követően – szemben a közvélemény képzeletében élő szegény falvakkal – városok adósságállományának átvállalására került sor. Az első lépcsőben 610 milliárd (az elosztás érdemi szempontjai azóta sem ismertek), a második lépcsőben, 2014 februárjáig újabb 420 milliárd. Ez utóbbi döntő hányadát nem a kisebb városok, hanem a nagyvárosok adósságállományának átvállalására fordítják.

Félreértés, hogy magától értetődő összefüggés volna a felvett hitelek, illetve a település anyagi helyzete között, sőt: az ország gazdagabb fele adósodott el jobban, a nagyobb fegyelmet éppen a kisebb települések tanúsították. Még az azonos adottságúak között is óriásiak az eltérések. Hajdúszoboszló, amely ismereteink szerint a legnagyobb el nem adósodott település, fegyelmezett gazdálkodással –egyébként ennek hiányát tartom a hitelek keletkezése legfőbb okának – elkerülte az adósságot, míg a hasonló, sőt lehet, hogy jobb adottságú Siófok, Gyula, Harkány stb. korántsem. Mintegy 2000 település kedvezményezettje, 1200 – hitel hiányában – elszenvedője az adósság konszolidációnak.

Mi itt a baj? – kérdezheti az olvasó. Első megközelítésben legalább kettő. Semmiféle vizsgálat nem előzte meg, mire vették fel a kölcsönt. Társadalmi célokkal összhangban álló, a köz által méltányolható fejlesztésekre, vagy más – akár hasznos –, de anyagi lehetőségeiket meghaladó fejlesztésekre? Épüljön óvoda, iskola, rendelő, de hitelből, megalapozatlanul városháza, stadion, üdülő, bizonytalan sorsú vállalkozás ne. Elhiszi azt valaki, hogy nem voltak felelőtlen beruházások? Gondoljanak a bezárt fürdőkre, közösségi épületekre, túldíszített főterekre!

Azt mégsem lenne illő megtenni, hogy a közösből fizetjük a fejlesztéseket, de nem érdekel bennünket, hogy mire költötték a pénzt. Azt sem nézte meg senki, hogy az „eladósodott” önkormányzat képes-e a hitelt visszafizetni. Aki tervszerűen vett fel hitelt, és helyi adójából vissza is tudná fizetni, most mennyei mannaként éli meg az új helyzetet. Pedig ősi elv: a társadalom segítségére az számítson, aki önhibáján kívül került méltánytalan helyzetbe.

A hitelből finanszírozott beruházásokat egy kisebb közösség (város, falu) „élvezi”, de egy nagyobb, az egész ország fizeti. Adóforintjával hozzájárul ehhez mindenki, ha eladósodott településen él, ha nem. Igaz, az államadósság összege nem változik, de megváltozik a fizetők köre. Ráadásul a hitelek átvállalása nem egyéb, mint a részletek áthárítása – minél hosszabb a lejárat, annál nagyobb mértékben –az utánunk jövőkre. Rémálmomban sem gondoltam, hogy eljön egy olyan idő, amikor a hitelt nem annak kell fizetni, aki felvette, aki jól gazdálkodott, azt bolondnak nézik, aki tartozik, az megdicsőül.

Politikai döntés született, még a kormánypártok sem vitatják. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke – Tab fideszes polgármestere – korrekt módon meg is mondta, egyben az utolsó 420 milliárd forintos átvállalást indokolatlannak nevezte. Döntően nagyvárosokat érint, amelyek helyi adójukból képesek kigazdálkodni – érvelt.

Ugye, senki nem gondolja, hogy a jól gazdálkodók azért maradtak hitelmentesek, mert településeiken paradicsomi állapotok uralkodnak, vagy annyira szegényes a fantáziájuk, hogy nem tudtak volna fejleszteni? Ahogy láthatóan fontos az ország adósságállományának csökkentése, a zöm az önkormányzati eladósodás megakadályozásáról is ezt gondolta. Az esélyegyenlőség, nevezhetjük akár nemes versenynek, személyek és közösségek között is létezik. Az intézkedés egyeseket óriási előnyhöz juttatott, közpénzből fejleszthettek, míg az el nem adósodott települések polgármestereinek csak a magyarázkodás joga jutott: „miért nem láttak a jövőbe?”

A miniszterelnök azt ígérte, a jól gazdálkodók nem járhatnak rosszul. Ennek jelét gyakorlatilag nem látom. 10 milliárd forint szerepel a jövő évi költségvetés tervezetében számukra, a felosztás módja ismeretlen. A megmentésre 1300 milliárdot fordítanak, a „kárpótlásra” 10-et!?

Méltánytalan, sőt sértő! Az összeg jelentős emelésén túl állami ingatlanok önkormányzati tulajdonba adásával, kifejezetten az el nem adósodottak számára előnyös pályázat kiírásával talán csökkenteni lehetne az 1200 magyar települést ért sérelmet. Talán, ha összefognánk, elhallatszana a szavunk az égig.

A szerző független polgármester, Hajdúszoboszló

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.