Elsőként egy házilag eszkábált üvegcimbalmot pillantunk meg, és az ütött-kopott hangszer láttán a szívünk megtelik gyönyörűséggel. Merthogy ez a viszonylag rozoga fakeretre rögzített üveglapocskákból álló készség Bangó Kálmáné volt, akit évtizedekkel ezelőtt oly gyakran láttunk a Deák téren, amint kucsmában és nagy férfikabátban térdepelt hangszere előtt, hogy gyönyörűséges dallamokkal permetezze tele a levegőt. Bangó Kálmán egykor fényes lokálokban játszott, idős korában utcazenészként kereste a kenyerét, (xilofonra hajazó) híres üvegcimbalomját pedig most a Művészetek Palotájában lehet megtekinteni a népi hangszereket gyűjtő Kiss Ferenc kiállításán. A hét végéig látható tárlat ahhoz az elmúlt napokban rendezett, Világraszóló című programsorozathoz kapcsolódik, amelyen két, méltatlanul háttérbe szorult, magyar fejlesztésű hangszert mutattak be az érdeklődőknek beszélgetéseken, egy-egy koncerten, valamint Korzenszky Klára új gyereklemez-bemutatójának kapcsán. Ez a két hangszer a cimbalom és a tárogató. Mindkettőt ugyanaz a magyar hangszerkészítő mester fejlesztette mai formájára: Schunda Vencel József.

A mesterről elsőként a cimbalom múltját és jelenét bemutató est hangszerbemutatóján lehetett hallani néhány érdekességet. Megtudjuk, hogy a később híressé lett hangszergyárat Schunda Vencel bátyja alapította 1848-ban, megerősödését pedig a szabadságharcos honvédezredek megrendeléseinek köszönhette. A hangszergyár irányítását 1870-ben átvevő Schunda igazi innovatív elme volt, a hangok és a muzsika szerelmese, aki hangszerek tökéletesítésébe, új hangszerek tervezésébe kezdett. Elsőként a XIII. századi Perzsiából származó cimbalommal kísérletezett, melynek eredményeképpen az úgynevezett kiscimbalom testét, hangterjedelmét megnövelte, a hangszert lábakra emelte, és 1874-re pedállal látta el, amely lehetővé tette, hogy a hangok elkülönüljenek egymástól, ne nagy masszában zengjenek. Az új fejlesztésű hangszert Erkel Ferenc és Liszt Ferenc is meleg szavakkal dicsérte, de a cimbalomba Blaha Lujza is beleszeretett, és előszeretettel énekelt cimbalomkísérettel.

Megtudtuk továbbá, hogy egy átlagos cimbalom körülbelül száz kiló, a húrok feszítőereje 10-12 tonna, márpedig ennek Nick Árpád erőművészen kívül egyedül a Schunda által fejlesztett cimbalom teste képes ellenállni. De kiderült az is, hogy a hangterjedelem és a hangszertest további növelése szinte lehetetlen, mert ahhoz olyan cimbalmos kellene, aki hozzávetőleg 220 centiméter magas, és másfél méteres karokkal rendelkezik, ám viszonylag ritkák az ilyen impozáns testméretű kollégák. Végül a hangszerbemutatón két görög muzsikushölgy jóvoltából megismerkedhettünk a cimbalom ősei közül két fontos darabbal: a minicimbalomnak tetsző szanturral, valamint a hasonlóan kicsi, a játszó combjára fektetett, és ujjakkal pengetett kanunnal.

Bár a hangszertörténeti bemutatóra viszonylag kevesen voltak kíváncsiak, a cimbalom ezernyi arcát bemutató esti koncertre annál többen. Fellépett Balogh Kálmán, aki a népzenén és cigányzenén kívül tényleg valamennyi műfaj darabjait képes virtuóz módon eljátszani a hangszeren. Lukács Miklós, aki muzsikustársaival olyan, a kortárs zenét is magába olvasztó dzsesszt adott elő, ami a világ bármely koncerttermében talpra ugrasztotta volna a közönséget. Farkas Rózsa, aki bebizonyította, hogy ezzel a hangszerrel a komolyzenében is nagyot lehet alkotni. És hogy a körkép teljes legyen, a cimbalom múltját idézve fellépett az említett két görög hölgy is: Urania Labropoulou és testvére, Sofia Labropoulou.

Másnap kiderült: nemcsak a cimbalom története érdekes, hanem Schunda töröksípból, oboából és klarinétból összegyúrt, immár jellegzetesen magyar hangszerének, a tárogatónak is kalandos múltja van. De a tárogatót bemutató koncerten az is kiderült: ez az instrumentum is sokszínű megszólalásra alkalmas. Éppúgy lehet rajta komolyzenét játszani, mint népzenét vagy dzsesszt.

A Világraszóló elnevezésű koncertsorozatot Liber Endre, a Tükrös együttes muzsikusa, a Hangvető Zenei Társulás egyik alapítója szervezte és rendezte. A magyar közönség lényegében hasonló szellemű produkciót láthatott, amilyet a 2011-es koppenhágai World Music Expo látogatói már élvezhettek. És amely most fényesen igazolta: sokkal több figyelemre érdemes a jellegzetes és kissé tán háttérbe szorult két magyar hangszer, a Schunda-féle cimbalom és a tárogató.

Görög kezek pengetik a kanunt