Így maradhatott titok három évtizedig, hogy a most 73 éves indiai Aravindan Balakrishnan és 67 éves felesége, a tanzániai Chanda – akik a hatvanas években érkeztek Angliába – rabszolgasorban tartott két idősebb és egy fiatalabb nőt. A fogvatartottakról még mindig keveset tudni: a The Times keddi száma úgy véli, hogy a legidősebb a 69 éves Aishah Mautum, akiről a családja azóta nem tud, amióta a szigetországba költözött (korábban állítólag egy elit malajziai iskolába járt), és ott egy maoista csoport tagjává vált. Egy 57 éves, Írországból érkezett asszony mellett a harmadik kimentett egy 30 éves brit nő, aki feltehetőleg már a rabságban született. A rendőrség DNS-vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, vajon Aravindan és Chanda Balakrishnan, netán csak az egyikük a biológiai szülője-e.

A rendőrségnek több alkalma lett volna felfigyelni az indiai–tanzániai bűnelkövetőkre. Lefülelésüket akadályozhatta, hogy az évtizedek során tizenhárom londoni címen voltak bejelentve, bár 2005 óta Brixton kerületben éltek. Nem tudni, hogy milyen kapcsolatban állt egymással a fogságban élő három nő, és noha nemi erőszakról egyelőre nem szól a fáma, fizikai és szellemi bántalmazásnak mindenképpen ki voltak téve.

Ami a brit közvéleményt különösen lebilincseli a megrázó történet kapcsán: a két idősebb fogvatartott még a hetvenes években maoista kommunában élt az Angol Kommunista Pártból 1974-ben kilépett Aravindan Balakrishnannal, aki egy szakadár csoportot vezetett. Politikai kommentátorok szerint a maoista csoportok tagjai mindenüket, anyagi javaikat és idejüket is feláldozták a közösség javára. Információk szerint a csoport 1978-ig egy brixtoni könyvesboltból működött, amit egy rendőri rajtaütéskor bezártak. Balakrishnanék csoportjában ezután újabb szakadásra került sor, de a megmaradt politikai mag egészen a nyolcvanas évek közepéig szervezett gyűléseket, találkozókat, és osztogatott brosúrákat nagy-britanniai egyetemeken. Vezetőjük – újságírók benyomása szerint – szoros befolyása alatt tartotta és manipulálta az aktivistákat. Nem egyértelmű, hogy mennyire éltek elzárva a most kiszabadított nők. Egyes források szerint rettegtek a fogvatartóiktól, és csak szigorúan ellenőrzött körülmények között hagyhatták el közös otthonukat. Egy brixtoni szomszédjuk viszont nem tapasztalt ilyen kontrollt. Többször is meghívták otthonukba, miután a legfiatalabb fogvatartott nyilvánvaló vonzalmat táplált iránta, és levelekkel bombázta. Az egyikben azt írta, úgy érzi magát, mint egy csapdába esett légy a pók hálójában.

Balakrishnan állítólag nem úgy viselkedett, mint egy rabszolgahajcsár. Más helybéliek is rendszeresen látták ki-bejárni a szegényesen öltözött foglyokat, a legidősebb nőt tolókocsiban. A három nő annyi szabadságot mindenesetre élvezett, hogy egyikük fel tudta hívni a Freedom Charity elnevezésű emberjogi jótékonysági intézményt, és segítséget kért tőlük. Ez az intézmény riasztotta a rendőrséget, és indította el a nyomozást.

Hosszú idő fog eltelni, mire a házaspár – amely most óvadék ellenében szabadlábon védekezik – bíróság elé kerül. Jogi szakértők attól tartanak, hogy a rövidesen hatályba lépő, házi rabszolgasággal kapcsolatos új jogszabályok túl zavarosak az esküdtszékek számára. Theresa May belügyminiszter ugyanakkor „személyes prioritásának” tekinti a modern rabszolgaság megfékezését Nagy-Britanniában.

Olyan szégyenletes dolgok kerülnek elő Nagy-Britanniában, amelyeket csak a történelemkönyvekből ismertünk, és azt gondoltuk, hogy egy másik évszázadhoz tartoznak. Ám ott vannak az utcákon, a boltokban, a földeken vagy éppen a bordélyokban: ők a modern rabszolgák – írta a The Sunday Telegraphban.

Rendőrök a londoni ház előtt