Ha csak a drogstatisztikákat nézzük, nincs okunk az aggodalomra. A rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, amióta nyilvánosak és hozzáférhetők a kábítószer-fogyasztással és a drogok okozta elhalálozásokkal foglalkozó statisztikák, volt olyan év, amikor 50-60 emberéletet követeltek a tiltott szerek. Mostanában a különböző tudatmódosítók évi 15-20 áldozatot követelnek, olykor kicsit többet, máskor kevesebbet, ám ezzel európai összehasonlításban még a középmezőnybe sem tartozunk. A klasszikus drogok (LSD, heroin) pedig – a marihuána kivételével – eltűnőben vannak.

Orosz rulett ez a javából

Nyugalomra azonban nincs ok: a nyáron másfél hónap alatt öt haláleset történt a feltehetőleg ugyanazon forgalmazói körtől származó dizájndrog miatt. Valamennyi esetben kimutatható volt az áldozatok szervezetében a para-metil-4-metilaminorex. Nem biztos azonban, hogy minden esetben kizárólag ez a szer okozta a halálukat. Az egyik áldozat vérében emellett ugyanis annyi amfetamint találtak, amennyi önmagában is a fogyasztó halálát okozhatta volna.

A rendőrség a nyáron országos hajtóvadászatot indított a szer terjesztői ellen. Egy családot már akkor azonosítottak, mint a szer első hazai forgalmazóit, de a hálózatot, amelyen keresztül az anyag országszerte elterjedt, még nem göngyölítették fel. Az sem biztos, hogy csak egy hálózat és egy „importőr” létezett. „A nyomozás érdekeire tekintettel” inkább hallgat a rendőrség. Valójában azért nem beszélnek, mert az ilyen ügyekben sokszor nem egyértelmű, milyen szer okozta a halált.

Jelenleg több mint 3000 különféle tudatmódosító szerről „beszélnek a neten a fiatalok”. Ezek többsége viszonylag könnyen beszerezhető. Más kérdés, hogy melyik milyen hatással van az emberi szervezetre. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának vezetője elismerte: ő és kollégái is a dizájndrogfogyasztók népszerű internetes oldalain tájékozódnak a különböző fantázianevű szerekről. A szaksajtó ugyanis egy-másfél éves késéssel dolgozza fel az új szereket és hatásmechanizmusaikat.

Más kérdés, hogy a neten terjedő információk és „baráti tanácsok” nem megbízhatók. Szó sincs arról, hogy a fogyasztók félre akarnák vezetni egymást, vagy a terjesztők hatásosabbnak állítanák be az általuk forgalmazott anyagot. Valójában senki sem tudja, hogy a különböző fantázianeveken kínált porok, bogyók, folyadékok miből készültek, milyen hatást remélhet tőlük a fogyasztó. Találtak már az egy időben, azonos berendezéssel előállított tabletták hatóanyagtartalma között 10–30-szoros eltérést is, ami annyit tesz: az egyik csak feldobja fogyasztóját, a másik viszont végez vele. Orosz rulett ez a javából.

A SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének laboratóriumában nemrég átfogó vizsgálatsorozat kezdődött a hazai forgalomban lefoglalt dizájndrogokkal összefüggésben. A cél, hogy kiderítsék, amit elvileg a forgalmazóknak tudniuk kellene: milyen összetevőket tartalmaznak az anyagok. Zacher szerint az első vizsgálati részjelentések döbbenetes képet festettek a dizájndrogpiac állapotáról. Azt mondta, eddig megmosolyogták azokat a fiatalokat, akik – miután a toxikológián nagyjából talpra állították őket – azt magyarázták, hogy ők nem keverték a különböző drogokat, „egyfajta szert toltak egész hétvégén”. Látták a laboreredményeikből, hogy ez egyszerűen nem igaz. De valójában nem hazudtak a túladagolásos-mérgezéses tünetekkel kórházba szállítottak. Ők valóban úgy tudták, hogy egyfajta szert használnak. A hiba nem bennük, hanem az elfogyasztott drogban volt.

A SOTE eddigi vizsgálatai szerint egyes dizájndrogok három-négyféle hatóanyagot is tartalmaznak, s találtak már olyat is, amelyből öt, sőt hat különböző droghatóanyag is kimutatható volt. Mintha egyszerre öt-hat különféle kábítószert gyúrtak volna össze.

„Boldog békeidők”, amikor még a fű THC-tartalma minimális eltéréssel pont annyi volt, amennyinek a díler mondta, amikor egy pakett (körülbelül egygrammnyi) heroinban tényleg 0,3 gramm heroin volt, idézi fel a múltat Zacher, amikor még a toxikológiára beszállított bódult emberekről viszonylag könnyen meg lehetett állapítani, hogy milyen szerrel ütötték ki magukat, s szinte magától értetődő volt a terápia is. Ma az esetek mind nagyobb hányadában a forgalmazók sem tudják, hogy pontosan mit is adnak el a fogyasztóknak, s milyen lesz a szer hatása (mert abból, hogy a múlt héten sokakat felpörgetett, még nem következik, hogy az e heti áru is ugyanolyan lesz). Az orvos pedig tanácstalanul áll a magatehetetlen beteg felett, mert fogalma sincs, mit szedett be. Ha sikerül is szóra bírni az illetőt, ő legfeljebb az adott termék fantázianevét tudja. Ilyenkor értékelődnek fel a neten a fogyasztóktól szerzett értesülések, amelyekből legalább arra lehet következtetni, milyen a hatásmechanizmusa az anyagnak.

A tévedés lehetősége még így is hatalmas. Zacher elmondta, hogy a legutóbbi időkig azt hitték, ha a droggyárak vegyészei „játszanak egy kicsit” egyik vagy másik szer képletével, mondjuk azért, hogy egy olyan anyagot hozzanak létre, amelynek a képlete nem szerepel egyik tiltólistán sem, azzal még a szer alapvető tulajdonságait nem változtatják meg. Ma már tudják, tévedtek. Egy kis beavatkozás a szer vegyi képletébe homlokegyenest ellentétes hatású szert hozhat létre.

A dizájndrogok népszerűsége annak ellenére töretlenül nő, hogy senki, még a gyártók sem tudják megmondani, hogy egy bizonyos mennyiségű anyag milyen hatást vált ki a fogyasztónál. „Ebből elég egy csepp, és a csaj semmire nem fog emlékezni” – olvasható az egyik kedvelt újfajta droghoz az interneten adott használati utasításban. De mekkora csepp az elég? És hogyan hat az az egy csepp a „csaj” által megivott alkohollal vagy más drogokkal együtt? Mennyi idő múltán jelentkezik a szer hatása? Sok fiatal azonnali eredményt akar, s ha az elfogyasztott vagy másnak (olykor az illető tudta nélkül) beadott szer nem hat elég gyorsan, újabb adaggal erősítenek rá. A következmény olykor a halál.

Csakhogy ezek a szerek fele- vagy épp harmadannyiba kerülnek, mint a hagyományos drogok. Egy felmérés szerint, amelyet Csákó Ibolya, az ORFK kábítószerügyekben illetékes kiemelt főelőadója ismertetett a napokban, a fogyasztók 32 százaléka ezért használja ezeket az új szereket. Még többen, az összes megkérdezett 34 százaléka pedig azért (vagy azért is), mert „ezeknek az anyagoknak a birtoklása, terjesztése és fogyasztása nem bűncselekmény”.

Ez utóbbi állítás a nyár óta már csak részben igaz. Tavaly áprilisban lépett hatályba az a kormányrendelet, amely tartalmazza az úgynevezett C listát. Ez a kábítószerek mellett a tiltott tudatmódosító szerek egy új kategóriáját hozta létre: az új pszichoaktív anyagokét. A rendelet egyben megteremtette annak a feltételét, hogy ne csak konkrét drogokat tehessenek fel a tiltólistára, hanem olyan törzseket is, amelyekből – kisebb módosításokkal – újabb és újabb drogfélék állíthatók elő. Csakhogy a droggyárak vegyészei sem tétlenkednek, és ma már léteznek olyan szintetikus cannabisok, amelyeket ma még csak néhány laboratórium képes kimutatni a szervezetben.

A dizájndrogok, illetve alapanyaguk első számú gyártója Kína, ahol egyébként halálbüntetés is kiszabható a drogtermelőkre és -terjesztőkre. Csakhogy az ilyen-olyan fantázianevű, hivatalosan serkentő, vágykeltő, nyugtató és ezekhez hasonló táplálékkiegészítőkként gyártott szerek a Kína által aláírt nemzetközi egyezmények szerint nem drogok. Akkor sem, ha évente ezrek halálát okozzák Európában.

Az ENSZ kábítószerekkel kapcsolatos egyezménye már rég elavult. Bár állítólag már „folyik a gondolkodás az ENSZ-ben az egyezmény megújításáról”, több mint 180 tagállam belátható időn belül biztosan nem teremti meg a nemzetközi jogi feltételeit a kínai méregexport visszaszorításának. A véleményezésre kiküldött tervezetből kiindulva több magyar szakértőnek is az a véleménye, hogy még az Európai Unió készülő új szabályozásától sem remélhető áttörés. Hacsak attól nem, hogy „elkezdődtek bizonyos beszélgetések Kína és az unió illetékesei között a dizájndrog-alapanyagok termelésének visszaszorításáról”.

A kábítószerek fogyasztása folyamatosan nő. Magyarországon a szakemberek évi 45 millió droghasználatot valószínűsítenek. És gyorsabban nő az újfajta szerek iránti kereslet, mint amilyen ütemben a hagyományos szerek fogyasztása csökken.

Kin röhögjön a Facebook?

Zacher Gábor szerint a mai tizenévesek szüleinek halványlila segédfogalmuk sincs a mai drogokban rejlő veszélyekről, még azoknak sem, akik fiatal korukban olvastak, esetleg személyes élményeket is szereztek a kábítószerekről. Ezek a szerek másképp hatnak, mások a fogyasztási szokások is, mint régen. Ez azonban nem menti fel a szülőket a felelősség alól. Felelnek a gyermekeikért. Nem védekezhetnek azzal, hogy számukra idegen világ az internet, és nem ismerik az új anyagokat. Nekik ugyanis nem drogismereti előadásokat kell tartaniuk a gyermekeiknek. Tiltással, riogatással sem igen tudnák lebeszélni őket a szerek kipróbálásáról. A szülőknek – Zacher szerint – mindössze egyetlen dolgot kell megértetniük a gyerekükkel, azt, hogy a drog megváltoztatja őket. Ha önmaguk akarnak maradni, ne szedjenek olyan szereket, amelyeknek nem ismerik a hatását. Ha a társaság, amelyhez tartoznak, elvárja, hogy drogozzanak, akkor inkább keressenek új társaságot.

Németh Ágnes, az ORFK bűnmegelőzési osztályvezetője szerint csak elvétve fordul elő, hogy heccből vagy valamilyen alantas céltól vezérelve, valakinek a tudta nélkül mások drogot tesznek az italába. Mindenesetre célszerű óvatosnak lenni, egy fél pohár italt sem hagyni őrizetlenül, vagy ha már megtörtént, nem meginni. Azonban a többség maga veszi be a „pirulát”, többnyire úgy, hogy csak hallomásból ismeri annak lehetséges jó hatásait, miközben semmit sem tud arról, hogy a szer fogyasztása valójában milyen kockázatokkal járhat.

Németh Ágnes szerint pedig számos eset bizonyítja, hogy nem csak az életét és az egészségét kockáztatja az, aki ismeretlen hatóanyagú szerekkel kábítja magát.

– Az iskolai foglalkozásokon mindig elmondjuk a fiataloknak, ha csajozni/ pasizni akarsz, tedd úgy, hogy másnap emlékezz rá, mit tettél, kivel voltál. Ha bedrogozva keresel partnert, másnap nem fogod majd érteni, hogy miért nevet ki vagy vet meg az a lány/fiú, aki szembejön veled. De ami még ennél is kínosabb lehet: ha valaki a mobiljával felveszi a produkciódat, ami sajnos mostanában nem példa nélküli, rajtad fog röhögni a fél Facebook vagy a YouTube közönsége, és nem tehetsz ellene semmit.