Szilvássy József: Bakancsok
Szinte sokkos állapotba került a politikai elit és minden jóérzésű polgár Szlovákiában, miután kiderült, hogy Besztercebánya megyében a szélsőjobboldali Marián Kotlebát választották meg a regionális önkormányzat elnökévé. Azt az informatikust és volt középiskolai tanárt, aki nem is olyan régen, a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitost) félkatonai szervezet élén masírozva, leköpdöste a rozsnyói Kossuth-szobrot, Jozef Tiso páter fasiszta szlovák bábállamát dicsőítette, a holokausztot a zsidókérdés optimális megoldásaként, az 1944. augusztus végén kitört szlovákiai antifasiszta felkelést pedig bolseviki partizán banditák puccsaként jellemezte. A romákat pedig kivétel nélkül élősködőként, akiket szerinte kizárólag kényszermunkával és más fenyítő eszközökkel lehet móresre tanítani, kiverni belőlük „a génjeikben lappangó bűnözést”.
Mozgalmát betiltották, mire pártot alapított. A Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) elnökeként tanácsadókat fogadott fel, akik többnyire besztercebányai egyetemi oktatók. Feltehetően az ő javaslatukra hagyta abba a zsidók, a magyarok és az Egyesült Államok szidalmazását. Báránybőrbe bújva hosszú hónapok óta azt harsogta, hogy minden erejével a tisztességes, dolgos emberek érdekeit védi, akiket a semmittevő cigányok kizsákmányolnak, elszívják előlük a közpénzek jelentős részét. Programja az idegengyűlölet és a tehetetlen politikusokat szidalmazó lózungok mákonya, amellyel most valósággal tarolt.
Az egyik neves szlovák publicista szerint sikerének nincs sem jobboldali, sem pedig baloldali szaga, mert a mindkét táborban meghúzódó nacionalistákon kívül protesztszavazatok tízezreit zsebelte be. Kotleba győzelme azonban leginkább Robert Fico veresége, aki másfél éve ugyancsak a polgárok biztonságának megszilárdításáról, érezhetően javuló életszínvonalról, az ország sikertörténeteiről papol.
A valóságban azonban a szlovák, a magyar, a roma és más nemzetiségű gyalogpolgárok, különösen a kis- és a középvállalkozók, az agráriumban sínylődők – nem is szólva a munkanélküliekről – a közép-szlovákiai régióban is egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülnek. Tele a hócipőjük a pozsonyi döntéshozók ígérgetéseivel. Ezért vagy lábbal szavaztak, vagyis otthon maradtak, vagy arra voksoltak, aki határozott tőmondatokban rendet, új munkahelyeket, emberibb életet ígért. Sokan azt is a szlovák kormányfő és pártelnök szemére vetik, hogy a kampányhajrában csak Nagyszombatig jutott el, ahol a magyar jelölt ellen ágált, Besztercebányát viszont elkerülte. Vagy lebecsülte a leselkedő veszélyt, vagy nem volt ínyére szlovák nacionalistákat és idegengyűlölőket ostorozni.
Marián Kotleba újnáci bakancsa nagyot koppant nemcsak Besztercebánya megyében, hanem az egész országban. Akadnak, akik bagatellizálják a történteket. Arra hivatkoznak, hogy egész Európában, a szomszédos országokban is zajonganak a szélsőségesek: Budapesten, Bécsben, újabban pedig immár Prágában is a parlamentekben. A negyvenkilenc fős közép-szlovákiai regionális önkormányzatban viszont a kormánypárti Smer-SD a jobbközép politikai erőkkel – többek között a Magyar Közösség Pártjának öt képviselőjével – együtt akkora többséggel rendelkezik, hogy elszigetelhetik a megyei elnököt. Még a jelenlegi jogköreit is megnyirbálhatnák, ami viszont – Peter Schutz ismert politikai elemző megállapítása szerint – új politikai mutatvány lenne az amúgy sem unalmas Kárpát-medencei politikai porondon: egy demokratikusan megválasztott megyei elnök karanténban...
Ráadásul ez a megoldás akár visszafelé is elsülhet, hiszen hónapok múltán az újdonsült vezető azt rikoltozhatná, hogy gúzsba kötötték őt, ezért nem éreznek semmilyen javulást a megye polgárai. Mindenesetre a történtek semmiképpen sem minősíthetők provinciális kisiklásnak. Sokkal inkább országos méretű intő jelnek minden döntéshozó politikus és más közéleti személyiség számára. Ha nem vonják le a szükséges következtetéseket, akkor vérszemet kapnak, és még nagyobb erővel léphetnek színre az ugrásra kész a szélsőségesek. Nem csak Közép-Szlovákiában.
