Ezt azért nem gondoltam volna. Több száz energiaipari konferencia után az emberben már kileng a kamuméter. Érezni, amikor az energiaipar és udvari ellenzéke – politikusok, hivatalnokok, tudósok, független szakértők, fogyasztói képviselők, szakszervezetek satöbbi – adott koreográfia szerint lyukat beszélnek a hasamba.

Az elhangzó mégoly összetett érvrendszernek valahogy mindig az a vége, hogy adjatok több pénzt, ide, nekünk, mert kell. Minél bonyolultabb a mondatfüzér, annál sötétebb lenyúlást sejtet. És ennek eddig tényleg mindig az lett a vége, hogy az egyeztetésekről sajnálatosan hiányzó fogyasztóknak egyre többet kellett fizetniük. Tengernyi meggyőző érvet lehetne találni az energiaár-csökkentéshez is, de ennek valahogy nem alakultak ki a szakmai műhelyei. Az újságíró harmatos próbálkozásait pedig visszakézből leszakmaiatlanozzák.

Van is papírom, amelyben az energiaipar elküld a fenébe. Mégis fura, a Fidesz miért pont ezt az ágazatot találta a leggyengébb láncszemnek, amelyre a párt gazdasági hátországa némi terheléses támadással könnyen ráteheti a kezét. Nem láttam Habony Árpádot a konferenciákon égő tekintettel jegyzetelni és néha a levegőbe öklözni, hogy megvan, ezek olyan belterjesek, igazságtalanok és merevek, hogy pár jól irányzott kormányzati lépéstől lefagynak és összeomlanak. Most ugyanis ez a helyzet. Ha az energiaipar az elmúlt évtizedekben feldumálta az árat, akkor a Fidesz most kidumálja a befektetőket az országból.

A párt is belterjes eszközökkel támad: magyarul hangzó, valójában teljesen értelmetlen politikai lózungokkal, baráti riporterekkel, zavarodott ellenzékkel, és egy néppel, amelynek nagy része tényleg vevő a hihetően hangzó butaságokra. Az energiaipar emberére talált. A Fidesz visszatérő fordulata, hogy a multik elképesztő csatornákon talicskázzák kifele a pénzeket. Kormányzása alatt ennek egy fia büntetőjogi következménye nem volt. Addig viszont ez csak vádaskodás.

A környékünkön Horvátország próbálkozik hagyományos multiüldözéssel. Ott legalább kreáltak bizonyítékokat az állítólagos bűncselekményekre azért, hogy a Molban vagy Orbán Viktorban megerősítsék a kivonulási szándékot. De a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs helye holmi eljárásoknak, bizonyítékosdival, pepecselő bíróval, akadékoskodó ügyvédekkel. Ráadásul nem is biztos, hogy mi nyerünk. Ezt bizonyította Orbán Viktor a bíróság elleni parlamenti kirohanásával, aki így a sokadrangú, bár akkor nekik kétségtelenül bukóra álló pert a nemzetközi karvalytőke újabb brutális támadásaként állította be. Az „európai jogon kifent logikájú” kormányfő parancsára legott megszületett a szabály, miszerint rezsicsökkentési perben energiacég nem nyerhet, oszt jó napot.

A harc dúl, az energiaipar vára bambán düledezik a Fidesz meg-megújuló támadásaitól. Azért mindig felszisszenek, amikor az igazságtalanságot egy még nagyobb igazságtalansággal szándékoznak orvosolni. A kedvenceim a nagy, löttyös, echte hazugságok. Ilyen például, hogy nálunk a legmagasabbak az energiaárak. Nyilván Orbán Viktor találmánya, de párttársai hűen követik. A két energiafajta abszolút értékben sosem volt a legdrágább. Eddig a középmezőnybe tartoztunk, most pedig lekerültünk a lista aljára. A keresetekhez képest, a gáz- és áramárakat összeadva az állítás részben mégis igaz volt. De akkor felmerül, hogy vajon az energiaárak magasak (nem), vagy a keresetek alacsonyak (igen).

Leginkább mindkettőn a kormány változtathat. Előbbin egy tollvonással, utóbbin bonyolultabban, így marad a tollvonás. Mostanság már hozzámondogatják, hogy „vásárlóerő-paritáson”, de véletlenül most is sokszor kifelejtik. Megtehetik.

Számtalanszor halljuk azt is, hogy a szocialisták tizenötször emelték az energiaárat, ami kizárt, hisz több energiafajta ára számos csoportnak eltérő időben és módon változott. Harsogják, hogy előttük sosem csökkentek az energiaárak, ami nem igaz. Pintér Sándor belügyminiszter szerint korábban nem volt hatósági ár (volt), az energiacégek pedig „profittermelésre rendezkedtek be” (amit furcsa számon kérnie egy multimilliomos vállalkozónak).

A „nonprofit közszolgáltatásokról” is sokszor hallunk, de még mindig nem tudjuk, pontosan mit értenek ezalatt. Rogán Antal frakcióvezető szerint 1995 óta 1040 milliárd forint nyereséget toltak ki az energiacégek és ennek most vége. Kérdésünkre elismeri, hogy a nyereséget és nem az osztalékot adták össze, de biztos benne, hogy a nyereség több mint 90 százaléka osztalék. Mások szerint nem biztos. Visszatérő vád a „nyolcszázalékos garantált nyereség” is, ami nem igaz, befektetett tőkére vetített hozamról beszélhetünk, amitől a cégek még lehetnek veszteségesek és amit részben a Fidesz-kormány is fenntart. A „hatalmas nyereségeket kitalicskázó” energiacégek mérlegeiben Németh Lászlóné szakminiszter tartalékokat lát, mások csak több tízmilliárdos lyukakat. A kérdésre, hogy nyereség nélkül miből fejlesszenek, zavaros válaszok születnek, ez a politikai kommunikáció számára már nehézkes. Talán osztaléktilalomra gondolnak, csak ezt így nem mondják ki, mert az tételesen nemzetközi szerződéseket sértene. Így nem világos az sem, hogy a cégekre vagy csak a lakossági szolgáltatásra gondolnak-e.

A rezsikampányban megszólaló Völner Pál útügyi államtitkár tisztáz: „a nyereség nem lehet profit”. Megmosolyogtatóak Giró-Szász András kormányszóvivő vagy Rogán Antal eszmefuttatásai is a „rezsistopról”. Emlékeik szerint az Orbán-kormány megválasztása után befagyasztotta a tarifákat. A kabinet valójában megalakulása után először eltörölte az előző kormány áramár-csökkentési döntését, majd két évig nőttek az árak. A rezsistop a tarifák infláció alatti emelését jelentette – pontosítanak, de a gáz- és távhőárakban ezt a Fidesz-kabinet első két éve sem bizonyította. A pénzügyi végzettségű Rogán Antal a jövőre nézve is furcsa képletet állít fel: „a rezsicsökkentés annak a garantálása, hogy Magyarországon a rezsiárak nem emelkedhetnek az infláció felett”.

Zavaros a válasz arra a kérdésre is, hogy a rezsicsökkentéssel ki akarják-e véreztetni, majd azután felvásárolni az energiacégeket. Matolcsy szerint igen, Lázár szerint nem, Némethné szerint sem, de ha a cégek „nem haladnak velük”, tárgyalhatnak. Giró-Szász figyelmeztet, megegyezésről lehet csak szó, az államosítás a baloldal fogalma. A megszerzett cégeknél szintén csak a baloldal helyez el alkalmatlan haverokat. (A kormányfő friss veje egy sokáig Simicska Lajos áttételes tulajdonában álló energiacég igazgatósági tagja. Ugyane csoportból került ki a központi állami energiaholding vezetője. Számos Fidesz-közeli üzletember ül az MVM vagy épp a Mol vezetőségében.)

Kapóra jöttek a Fidesznek az „EU-bürokraták” szokásos energiaár-sirámai is. Brüsszel állami parancsuralom helyett piacot szeretne és megszüntetné a fogyasztói előjogokat. Máskor is írtak ilyesmit, a Fidesz nem reagált. De ez ma a magyar rezsicsökkentés elleni uniós támadás, amit biztos az energiacégek lobbiztak ki. Miközben a piacosítással az EU is rezsicsökkentést akar, másutt pont úgy, mint nálunk, a fogyasztók közötti megkülönböztetés megszüntetésében pedig az energiacégek kifejezett ellenérdekeltek, azt nagy céges fogyasztók lobbizhatták ki. De ez kit érdekel, a lényeg, hogy az EU dögöljön meg.

Csodálnivalóan rázzák le magukról azt az érvelést is, hogy az egységes rezsicsökkentéssel főként a sokat fogyasztó gazdagok járnak jól. A felvetés a Hír TV műsorvezetőit is zavarja (a tizenötszörözés, a talicskázás és a többi bornírtság kevésbé), de érdemi ellenérvet még nem hallottunk. Csak azt, hogy ez is egy szocialista trükk, a csökkentés igenis a szegényeken segít, különben is a gazdagok már megújuló energiával fűtik a medencéiket. A Fidesz kommunikációs gépezetének aktuális rezsiügyi ötleteire a tanár–könyvtáros végzettségű Németh Szilárd fideszes rezsibiztos heti sajtótájékoztatóin csodálkozhatunk rá.

Alkalmasint igen kellemetlen helyzetbe sodorja a tudósítót, hogy ha egy szót is szólni merészel, a Fidesz szemében máris az ellenség szekértolójává minősül át. Ráadásul, elárulom, az energiaipar tényleg lefagyott, nem védekezik, se konferencia, se súgás, csendben várja a véget. A parlamenti ellenzék pedig egyelőre iránytalan és önveszélyes. Nem könnyű ebből a helyzetből kibújni, de nem is lehetetlen.

A Fidesz rezsikampányával nem az a baj, hogy hazudnak. Van, hogy csak csúsztatnak. Elég a bonyolult rezsitémából döbbenetesen felkészületlen riportereknek néhány odavetett „meg ilyenek”, „valószínűleg”, „sejthetően”, és féligazságokból máris veretes hazugság kerekedik. De van olyan is, amikor igazat mondanak. Sőt, esetenként rátapintanak a lényegre. Továbbmegyek: beszikkadt igazságtalanságok eltörléséhez legalább ekkora lendület kell.

A Fidesz által alkalmazott harcmodor mégis viszolyogtató. Mert nekik egyszerűen nem szempont, hogy eközben igazat mondanak-e. A párt kommunikációs gépezete rég levetette eme béklyót, amely gúzsba köt, elbizonytalanít és támadhatóvá tesz. A Fidesz rezsipolitikájának egyetlen célja a szavazat- és a hatalommaximalizálás. Igazságok csak akkor és annyiban hangozhatnak el, amennyiben azok a cél megvalósulását szolgálják. Gyárts néhány ellenséget – szocialisták, liberálisok, EU, közművek –, a kezedben lévő összes eszközzel kezdj küzdeni ellenük, természetesen a megtámadott, védekező áldozat szerepéből. A méreg a lényeg. Ez megy át. Rém gagyi módszer, mégis működik. Több mint két és fél millióan támogatták a rezsicsökkentés melletti kormányzati kiállást, jelentsen az bármit is. Biztos őszintén, és nem azért, mert  aláírásonként némelyütt száz forintot kaptak az aktivisták. De ők akkor is aláírtak volna, ha a Fidesz történetesen igazat mondana. Elvégre valóban esésnek indult az energia világpiaci ára. Tényleg nem értem, miért kell hazudni.

FOTÓ: MTI BALÁZS ATTILA