Kíméletlenség, axiómákat semmibe vevő tanulatlanság, megtorló (másod)szándék, a napi pártérdekre és a publikum legrosszabb ösztöneire hajazó „célfutball” szelleme szabja meg a kormányoldal jogpolitikáját. Most éppen a büntetőpolitikáját a legfrissebb Btk.-barkácsolás, a sajtóbeli bizonyítékhamisítás kapóra jött alkalma, ürügye nyomán. Drákói jogalkotáshoz krudélis jogalkalmazás tartoznék, amint az erre „szocializált” intézményrendszer beindul. Főmenü, egyben járulékos haszon: a sajtó preventív dádázása. Hol vagyunk már a hajdani, elbukott, lájtos lex Répássytól? És hová jutottunk az alkotmányos büntetőjog kilencvenes évekbeli fundamentumaitól? Kriminális közéletünk generális megfélemlítéssel tovább kriminalizálható.

A megtört és frusztrált ellentábor –amúgy, egy boldogabb országban nyerő – mantrája katedráról hintett okoskodásnak tűnik: jogállam, sajtószabadság, demokratikus nyilvánosság fogalma küszködnék a csalavári Bajával? Más okból, mértékben,más felelősséggel és módon, de mindkét oldal gyenge formát mutat. A közönség botrányt lát és vért kíván inni: megkapja, bármi áron. Veszélyérzet, óva intés nuku: holott ha nem is lesz mindenki bűnös jogsértő, bárki lehet annak céltáblája, áldozata. Ugyanakkor, konkrét bajt és botrányt a választó szemében magasztos érték nem kezel. Jobb, ha kidobjuk a kameraképes mobiltelefont, hiszen gondatlanul is sittre kerülhetünk?!

Ez 2013 Magyarországa. Hová jutottunk attól, hogy a nyolcvanas években, még a pártállam idején dr. Horváth Jenő ügyvédkamarai elnök honatyaként a Házban elmagyarázta a jog mibenlétét, és hallgattak rá. Ma kormánypárti jogviseltek bosszúszomjasan szlalomoznak a hamis tanúzás, a hamis vád, a minősített rágalmazás, becsületsértés kategóriái között. A Btk.-szigorítás nyomán ugyanis a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- és képfelvétel készítését egyéves szabadságvesztéssel kellene büntetni, ha annak célja más vagy mások becsületének csorbítása. Aki ezt „elérhetővé teszi”, az két évig, aki pedig nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva tesz elérhetővé ilyen anyagot, az három évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntethető.

A tág értelemben vett személyiségvédelemnek polgári és büntetőjogi vonatkozása egyaránt van. Előbbinek, a Ptk. normarendszerének része a sajtóhelyreigazítás, de a képmás és a hangfelvétel nyilvánosságának rendezése is. Jellemző, hogy a bűnös szándék igazolása nem feltétele a magánjogi helytállásnak. Objektív védelem járna a sértettnek: nem a megfeszítés a fő cél. Helyes, európai szellemiség az, mely a hétköznapi (közszereplős, választási?) csatározások eseteit távol tartotta a deliktumok világától. Eddig.

Ezzel szemben a Btk. a vétkességi felelősség talaján áll, s nem mindegy, hogy a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan magatartás eredménye-e. Utóbbi kivételes mód, pláne a sajtószabadság plurális, ellentmondásos, lefojtott viszonyai közt. Gavra Gábor példája jelzi: volna adott sajtójog és -etika ott és akkor, ahol és amikor a kellő körültekintés elmarad. De ab ovo bűnözővé avatni – immár nemcsak az újságírót, de – bárkit, aki a legjobb tud(om)ása szerint, habár naivan, jóhiszeműen dokumentál és közöl: ez a diktatúra aurája.

Mégsem tetszenek az ellenoldal felszínes, légies, szlogenekkel dobálózó kinyilatkoztatásai sem. Csak egy kritérium hivatkozására térnék ki. Tévéműsorban elhangzó jellegzetes kiszólás, hogy jogállamban ilyet tenni –úgysincs jogállam már... Smafu. Helyette három AB-idézet abból a korból, amikor volt mérvadó alkotmánybíráskodás. 1. Az államszervezet akkor működik demokratikusan, ha (…) az alkotmányos rend fenntartása és működése alapvető követelményként magában foglalja a szabadságjogok tiszteletben tartását és védelmét.

Egy szabadságjog megsértése ugyanolyan súlyú indok lehet az államszervezet demokratikus működése zavarának megállapítására, mint az intézmények tevékenységének fennakadása. 2. Alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem lehet korlátlan büntető hatalma. Márpedig azért nem, mert maga a közhatalom sem korlátlan. 3. Ez a jog uralma, ezzel lesz az alkotmány valóságossá…

Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni.

Sajtószabadságra, demokratikus nyilvánosságra, a büntetőjogban testet öltő ultima ratio parancsára megannyi (ellen)példa volna felhozható.

Zárásul: a jogállami személyiségvédelem normális útkeresése nem a bűnök világa felé vezet. Ámde az új Ptk. már kiszórta azt a lehetőséget, mely szerint végső soron közérdekű bírság kiszabásával lehet észre téríteni vagy diszkvalifikálni a notórius jogsértőt.

Menjen inkább börtönbe a (politikai) ellenlábas?

A demokratikus jogállamiságtól való eltávolodást vicc szemlélteti.

Gergőke büszkén mutatja a díszoklevelet. Miért kaptad? Matekórán az volt a feladvány, hogy mennyi hétszer nyolc. Huszoneggyel én voltam hozzá a legközelebb.

A szerző alkotmányjogász

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.