Közhely, hogy a gazdaságinövekedés egyik feltétele a technológiai innováció, amipedig elválaszthatatlan a kutatás-fejlesztéstől. Sokkal kevésbé ismert azonban, milyen körülmények szükségesek a magas szintű kutatás-fejlesztéshez. Mármint nem elméletben, hanem a való világban.

Percekig poroszkálnak a valószínűtlen mennyiségű sárban a teremtés gazdátlanul vegetáló jószágai. Szaglásznak, dagonyáznak, meg-meghágják egymást, céltalanul szédelegnek, mintha számukra ismeretlen szokás és erő vinné őket öntudatlan egyik helyről a másikra.

Az MKB Veszprém román kézilabdázója, Marian Cozma gyilkosát és tettestársait életfogytiglani, illetve húszévi fegyházbüntetésre ítélte első fokon 2011. június 23-án a Veszprém Megyei Bíróság. Németh Balázs, a tanács elnöke a videokamera rögzítette felvételeket a tanúk vallomásaival összevetve századmásodpercnyi pontossággal rekonstruálta a történteket, hogy a vádlottak és a sértettek közül ki, mikor és hol tartózkodott, mit tett, illetve kitől és mit szenvedett el. A bravúros logikával összerakott tényállás-puzzle a laikusokat is meggyőzhette a védelem stratégiájának tarthatatlanságáról, a nem mindennapian súlyos ítélet jogosságáról. Ugyanakkor az eljáró tanács meglepően és érthetetlenül bizonytalannak (óvatoskodónak) mutatkozott az alattomos, halálos szurkálósdiban végződő bűncselekmény indítékainak, valódi okainak feltárásában. Vajon miért?

Az elmúlt év őszén az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Társadalmi Konfliktuskutató Központ országos kérdőíves vizsgálatot végzett, melynek egyik, ha nem központi témája a kisebbség-többség viszony néhány vonatkozásának felmérése volt. A közel azonos kérdőívvel lebonyolított adatfelvételek során egy 1000 fős, véletlenszerűen kiválasztott országos reprezentatív minta mellett két 100-100 fős elemszámú mintát is kialakítottunk. Egy kelet-magyarországi, nemzeti radikális eszmék jegyében működő szervezet tagjaiból véletlenszerűen kiválasztott csoport kontrollmintáját az azonos területen működő, közel azonos életkorú, céljai szerint a nemzeti vagy politikai kérdésekben nem érintett környezetvédő „zöld” szervezet tagjai közül választottuk. Ebben a cikkben e három mintán kapott eredményeket mutatjuk be.

A tavalyi Salzburgi Ünnepi Játékok egyik kétségkívül legsikeresebb produkciója Richard Strauss Elektrája volt, amely 2010 augusztusában hatszor került közönség elé. Korábban (1934 óta, legutóbb 1996-ban) 22 alkalommal adták elő, az 1957-es négy előadást a Felsenreitschuléban, a többit a Grosses Festspielhaus színpadán. A szereposztások az operajátszás aranyalbumát idézik, nagy nevek sorjáznak (a Karajan-fémjelezte előadásokon Astrid Varnay, Claudio Abbado vezényletével Marton Éva énekelte a címszerepet, legutóbb Lorin Maazel Elektrája Hildegard Behrens volt).

Tóth Krisztina legújabb, Pixel névvel jegyzett könyve a korábban a Népszabadság oldalain megjelent harminc rövid írást foglalja magában. Műfaji meghatározásuk baljós lenne, a hol tárcaként, hol rövid novellaként működő írások bár mindegyike betölti a rájuk testált műfaj jellegzetességeit, olvasásuk közben hamar levetik magukról a mindenáron akart elnevezést és így a műfajok határán folytatott ingadozás mellett döntenek. Emellett szándékoltan a regény atmoszférájára emlékeztető elvárásoknak kívánnak némileg eleget tenni, a testrészek nevével elválasztott történetek fejezetcímként vannak jelölve, a történetekben előforduló alakoknak jól követhető, újból felbukkanó élete van. Átjárás, szövegfolyosó húzódik a történetek között, ezzel erősítve tovább a regényszerűséget.

Csak megszokásból kattintok az oldalra, aminek a linkjét az imént küldte el egy barátom, majd unottan kezdek lefelé görgetni, ám egyszer csak érdekes képbe szaladok bele: egy középkori krónika lapjain rettenetes nyulak kínozzák és nyúzzák áldozatukat, egy felnőtt férfit.1

Csak tavasszal kezdődhet el a főváros harmadik kerületében, a Tímár és a Pacsirtamező utca sarkán álló, augusztusban egy robbanásban részben megsemmisült épület helyreállítása, így a lakók még legalább fél évig nem költözhetnek vissza otthonaikba. A munkálatok késlekedésében a lakók szerint szerepet játszhatott az is, hogy a hatóságok „nem kapkodták el az ügyintézést”.

Micsoda „félidő”! A Juventusnak a legrosszabbat kívánók sem reménykedhettek abban, hogy a BL-csoportmérkőzések második szakasza előtt nyeretlen háromfordulós lesz a torinói futballcsapat.

Ambivalens viszonyról írok itten: cybertérben lubickolunk (pl. a „Google a te barátod”, percenként nézünk meg valamit rajta-benne – meg is találjuk, igaz ennek fele nem jó, de akkor is); – másrészt rólunk is sokat tud (mindent), és ez viszont egyre kevésbé tetszik. Mert túsz, adat, reklámhordozó – vagyis nímand vagy benne. Privátszférád ugrott. …

Hiánypótlás: A harmadik részből kifelejtettünk egy fontos mozzanatot: 2005 JÚLIUSÁBAN az ORTT öt évvel 2012-ig meghosszabbította a két országos frekvenciát birtokló kereskedelmi televízió, a TV2 és az RTL Klub 2007-ben (!) lejáró szerződését. Erre nem volt olyan magyarázat, mely vállalható is lett volna és értelme is lett volna. Az ORTT elnöke csak annyit tudott mondani, hogy attól tartott, „ha húzzuk az időt, egyre inkább politikai döntés fog születni”. Természetesen politikai döntés született a két kormánypárt és az MDF delegátusainak részvételével. A döntés ellen a Fidesz képviseletében Szalai Annamária tiltakozott.

Idén ismét megrendezésre került a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, a TESZT. A majdnem egy héten át – május 22-től 27-ig –tartó találkozón összesen tizenegy előadás került terítékre és boncasztalra. A Duna–Körös–Maros–Tisza régió hat magyar színháza mellett három budapesti és egy franciaországi produkciót is láthatott a közönség. A fesztivál színes programját nehéz egy csokorba szedni, hiszen Shakespeare-től Woody Allenig, kortárs tánctól lírai képesszéig minden megtalálható volt az eurorégió színházszemléjén. Talán épp ez a sokszínűség az, amiről érdemes beszélni. Arról, ahogyan az alkotók drámai szövegekkel zsonglőrködnek, ahogyan más szövegeket építenek be az előadásokba vagy épp arról a jelenségről, amikor háttérbe szorul a szó és más kifejezőeszközöket, más nyelvezeteket keresnek.

Felkorbácsolta az indulatokat Egyiptomban Mohamed Murszi, a júliusban megdöntött államfő hétfőn megkezdődött pere, még ha rögtön el is napolták azt jövő január 8-ra. A bíróságnak helyet adó rendőrakadémián és Kairóban másutt is tüntetők és ellentüntetők fejtették ki a véleményüket Mursziról, illetve az arab országban és a világban is ellentmondásosan fogadott eljárásról. – Dr. Mohamed Murszi vagyok, a köztársaság elnöke. Én vagyok Egyiptom törvényes államfője. Nincs joguk hozzá, hogy pert folytassanak le elnöki ügyekben –mondta a „vádlott” a hírügynökségek helyszíni beszámolója szerint. A katonai erővel megbuktatott iszlamista államfő perére beengedtek újságírókat, de tévéfelvételeket nem közvetítettek a tárgyalásról. Az utcán készült felvételeken a nyár óta először látható politikus öltönyt és inget viselt, és úgy látszott, jó állapotban van.

Nem tudom pontosan, mit vártam Váczi Esztertől. Talán a hangját. Ehelyett megkaptam a derekát, mint egyetlen dicsérhető elemet aMüPa Fesztivál Színházában, szép, karcsú, mint valami fekete agáré. Csak az agár, mint tudjuk, nem énekel. Ő meg igen.

A tanulmánykötetnek több szempontból is aktualitása van. Egyrészt a magyar irodalomtörténeti korszak egyes szerzői életműveinek újrakanonizálása a tét. Másrészt egy viszonylag új irodalomtudományi irányzat elemzési szempontjainak reprezentálása, annak, amelyik úgy véli a női irodalom, szemléletileg-poétikailag is különbözik az eleddig általánosan felfogott irodalomtól. Harmadrészt olyan irodalomszociológiai jelenségekre hívja fel a figyelmet a női alkotók társadalmi státuszát illetően, amelyek a XX. század első felében voltak megfigyelhetők, de tanulsággal szolgálhatnak a jelenre és a jövőre is.

Az idei POSZT egyik szakmai beszélgetésén megkérdeztem az éppen ott lévő alkotókat, van-e módjuk kommunikálni a többi társulattal. Sejtettem persze a választ. Amikor néhány napra rá Alföldi Róbert elmondta, hogy a(z azóta kiderült: legjobb előadás- és egyben közönségdíjas) Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (rendező: Alföldi Róbert –Nemzeti Színház, Budapest)előadásának napján délben találkoztak egy helyi sramlizenekarral a pellérdi ipari parkban, a helyszínen, s kérték őket, ne játsszanak olyan szépen, mert ez a koncepció, s illesztették őket össze a darabbal, végképp világos lett az ábra. Annyit kell próbálniuk, adaptálniuk az új környezetbe a darabot, hogy a többieket alig látják, hallják.