Dicsérjük-e a kormányt (bocsánat, törölve: a frakciót), mert nem oldott meg egy olyan problémát, amelyet önmaga generált? Vagy inkább szidjuk, mert egy lehetetlen helyzetben megtalálta azt a megoldást, amely minden érintett számára legalább átmeneti enyhülést hozhat? Lehetetlen döntés.

Devizahitel-ügyben nincs tökéletes megoldás. Ezt a csomót nem lehet átvágni – kibogozni viszont hosszú idő, olyan hosszú, hogy azzal nem szeretnek bíbelődni a politikusok.

A devizahitelek ügye a második Orbán-kormány legnagyobb tehertétele. Örökölt teher – joggal szólhatna az elmúltnyolcév, ha nem rakódott volna még rá három olyan, amilyen. Mert a devizahitelben eladósodás az előző kormányok elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye. De a devizahitel-probléma sem lenne ekkora, ha a gazdaság (és vele a forint) erősebb lenne. Már csak azért sem, mert akkor többen is képesek lennének fizetni.

A kormány/frakció a nyár óta napról napra került egyre távolabb eredeti álláspontjától. Végül maguk is rájöttek: lehet a bankokkal mindent megfizettetni, de annak mindenki megissza a levét. A tönkremenő gazdaság senkinek se jó. Maradtak a kemény szavak és a puha intézkedések – meg az ócsai lakópark.

Ez a csomag mindenkinek jó valamire: a politika tett valamit, a bankok nem halnak bele (sőt, ha még a portfóliót is javítja kicsit, egész jól jön nekik), sokba a költségvetésnek se kerül, az ügyfeleknek meg könnyebb lesz.

Legalábbis azoknak, akik segítségre vártak, és nem ingyenes kimenekítésre.