Nagyon valószínű, hogy az ország szívcsakrája mégsem a Pilisben van, hanem Ózdon, amelynek polgármestere, de talán az egész képviselő-testülete és annak teljes érdekeltségi köre delejes erővel rendelkezik. Ezt a következtetést abból a jelentésből vontam le, amelyet a napokban tettek közzé, az ózdi közkutak nyári elzárása tárgyában folytatott vizsgálatról.

Ebben Székely László, az alapvető jogok biztosa és Szabó Marcel, a környezetvédelmi jogterületért felelős biztoshelyettes egészen addig mentes maradt a delej hatásától, ameddig az emberi és kisebbségi jogokról volt szó. Józanul megállapították, hogy az önkormányzat a vízelzárás során megalapozatlanul hivatkozott takarékossági okokra, és hogy a cselekményük emberi és kisebbségi jogokat is sértett. Majd arra szólították fel a felelősöket, hogy a jövőben kiemelt figyelemmel döntsenek a közkifolyókkal kapcsolatban.

Sűrű homály szállt azonban rájuk abban a pillanatban, amikor az AJB-5722/2013. számú beadvány került a szemük elé. Ebben az állt, hogy az ózdi cigánytelepeken azért nincs vezetékes ivóvíz, mert „az erre a célra az EU-tól (valójában egy svájci projekttől – L. J.) kapott pénzt másra fordították”. Székely és Szabó azonban nem vizsgálta meg ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Így a beadványban olvasható, igen súlyos felvetést azzal a fals értelmezéssel hárították el a jelentésükben, hogy mivel a fejlesztési ügynökség által jóváhagyott, konkrét pályázatokról van szó (ami igaz), és az összeg az államháztartásból származik (ami alapvetően nem igaz), az ombudsmani vizsgálatot nem tartják lehetségesnek, hiszen az ilyen pénzeket csak az Állami Számvevőszék ellenőrizheti.

A lefolytatott vizsgálat tehát nem hozta felszínre, hogy igaz a vád: Ózdon valóban átcímkézték azt a másfél milliárdot, amelyhez az önkormányzat a Svájci–Magyar Együttműködési Program (a továbbiakban: Program) egy megállapodása révén juthat hozzá, és amelynek csak egy kis része állami pénz. Így most már nem pusztán a nyilvánosság többnyire gyenge működése, hanem egy ombudsmani jelentés is hozzájárul ahhoz, hogy az ózdi önkormányzat azt csináljon az ölébe hullott másfél milliárddal, amit csak akar. Fürjes Lajos fideszes polgármester azzal kezdte, hogy kereken két éven át elhallgatta a Program megállapodásának létét: 2010. november 10-én írta alá, és csak 2012. október 26-án tette közzé. Ekkor tudhatta meg a helyi nyilvánosság, hogy Ózd 1,46 milliárdos, vissza nem térítendő támogatást kapott Svájcból, a vízhálózat felújítására és fejlesztésére (mint minden ilyen esetben, utófinanszírozással). A projekt teljes költségvetése 1,72 milliárd forint. A Program a vízvezetékek bekötését adta meg kiemelt célként, hozzátéve: „A svájci fél nagy hangsúlyt fektet a projektnek ezen részére, amely a hátrányosabb helyzetben lévő ózdi lakosok számára nyújt nagy segítséget”.

A Programról 2013. augusztus 7-ig nem tudott a nagyobb nyilvánosság, holott addigra már a vezetékekre vonatkozó tervek is rég elkészültek. A tervezési szerződésből pedig világosan kiderül: a célirányosan adott pénzt nem annak címzettjei (tehát a szegények, többségükben cigányok) fogják kapni. Az „ellátandó tervezési feladatok” címszó alatt itt első helyre került a régi vezetékek rekonstrukciója, a kiemelt cél, az ivóvízzel el nem látott területek közművesítése pedig a másodikra szorult. Lejjebb az áll, hogy összesen tizenhat új vízmérőt fognak felszerelni, ami világosan utal arra, hogy szó sincs a több száz, vezeték nélküli lakás bekötéséről.

A pénz önkényes elterelésének tervét az önkormányzat a 2013. június 27-i ülésén legitimálta, közvetett módon. Az ülés tényét az ombudsmani jelentés is említi, de nem veszi észre, hogy itt a városi vízszámlák mérséklése tárgyában két, egymással szemben álló javaslat volt napirenden, és úgy idézi a Borsodvíz (vízszolgáltató vállalat) érveit, mintha azok belesimultak volna az önkormányzat terveibe. A valóságban viszont az önkormányzat figyelembe se vette a részéről ellenségesnek tekintett szolgáltató érveit és szakmai adatait, és kizárólag a VSI (Város- és Sportlétesítmény-üzemeltető Intézmény) javaslatával foglalkozott.

A Borsodvíz szakembere a közvíz–saját víz használatának aránytalanságai alapján azt javasolta: az önkormányzat a vízvezetékek bekötésével mérsékelje a közvízszámláit – ezt támogatja a svájci pénz is. A szakértő éppen ennek illusztrálására (és nem a kútelzárások igazolására!) választotta szét a kutakat kényszerűségből és luxus jelleggel használók körét, és jelölte meg pontosan az eltérő használatú berendezéseket. Egyúttal tisztázta azt is, hogy egy 1996-os önkormányzati rendelet alapján a luxusfelhasználókkal (akiknek van otthon vízvezetékük, de a közkutat is igénylik) az önkormányzatnak átalánydíjas szerződést kéne kötnie, ami nem történt meg.

A tisztázás egyértelműsíthette volna, hogy a közkutakért személyesen senki sem fizet – az otthoni víz számláinak „becsületes kifizetése” tehát nem állítható párba a közkutak úgymond „potyázó” használatával, amiről a polgármester beszélt. („Nem tűrhetjük a nyilvánvaló lopást, az nem megy, hogy a lakosok többsége tisztességesen fizeti a rezsit, mások pedig potyáznak” – mondta Fürjes.) Emellett korlátozta volna, hogy a „potyázást” egyértelműen cigányspecifikumként emlegethessék.

A tisztázás azonban szemmel láthatólag nem állt érdekében a testületnek, ezért vihette végig a VSI a maga javaslatát. A VSI-nek az ülésen részt vevő képviselője, Vitális István a Fidesz újonnan kinevezett frakcióvezetője, a cég igazgatója, Tóth Pál pedig az önkormányzat bizottsági elnöke. Ők javasolták tehát a közkutak elzárását, illetve szűkítését, ami értelemszerűen azzal járt, hogy a vezetékhálózat bővítése szóba sem került. A testület az MSZP-s, valamint a cigány kisebbségi képviselővel együtt elfogadta a közkutak drasztikus korlátozásának tervét, és ezzel a Programot gyakorlatilag kivonta a megtárgyalandó témák köréből.

Szeptember elsejétől pedig az önkormányzat megvált attól a Borsodvíztől, amelynek elképzelése eltért az övétől. Erről a jelentésben nincs szó. Az ózdi lakosság előtt 2013. június végétől ismert lehetett volna annak ténye, hogy hamarosan kútelzárások-vízkorlátozások lesznek, ennek nyilvánosságbeli kontrollja azonban ismét nem működött. Ezért az önkormányzat az ülésen hozott döntés alapján július 12-én, az extrém kánikulában egyfelől váratlanul, másfelől gát nélkül megkezdhette a vízkorlátozást. Huszonnyolc közkutat zárattak el és hatvanegynél szűkítőkkel vetették vissza a nyomást. Az egyébként törvénytelen akció (nem értesítették előre a kúthasználókat) augusztus 4-ig – több mint három hétig! – zavartalanul, a nyilvánosság teljes kizárásával folytatódhatott. Ózdról senki sem értesítette az országos sajtót, majd az ügy véletlenszerű kipattanása után is csak a felszínen látható tények kaptak nyilvánosságot. A közszolgálati média nem tartotta feladatának a tényfeltárást. Az végül egyáltalán nem derült ki, hogy a helyzetnek nem az idényjellegű, közkutas túlfogyasztás, hanem a saját víz–közvízhasználat aránytalansága a kulcsa. Azt pedig, hogy Ózdnak viszont van erre egy majdnem kétmilliárdos pénzforrása, majd csak a botrány lefutásának idején tudta meg a közvélemény.

A polgármester ezt a menetet tehát, kifejezetten a sajtó gyengesége okán, megúszta, és az ügy kipattanásakor nem kellett megmagyaráznia, hogy hol tartanak a milliárdok felhasználásával.

Augusztus 7-én végül az Együtt–PM hozta nyilvánosságra a Facebookon egyébként már keringő információt a Programról és a milliárdokról. És bár a demokratikus lapok tisztes tudósításokat adtak az aktuális helyzetről, a pályázati ügyről és a polgármester attitűdjéről csak a 444.hu tett közzé alapos, helyi interjúkon alapuló összefoglalót, Erdélyi Péter révén. Augusztus 10-én Nyikos Lajos tervező-ügyvezető már gátlástalanul képviselhette azzal az önkormányzati álláspontot, hogy nyíltan kimondta: a Programtól nyert másfél milliárd forint semmit nem fog változtatni Ózd szegénytelepeinek ivóvízellátásán, mert „a tervek 90-95 százalékban a régi csövek cseréjét érintik”. És még azt is nyugodtan hozzátehette, hogy „a családok nagy részének nem lenne pénze arra, hogy beköttesse a vizet” – mintha nem arra kapták volna a svájci pénzt, hogy a bekötésre fordítsák.

Az ózdi önkormányzat elérte célját. Anélkül, hogy bárkinek – nyilvánosságnak és ombudsmannak – feltűnt volna, a vízkérdést cigánykérdéssé változtató testületnek sikerült a szegényeknek szánt pénzt egy egyszerű átcímkézéssel a többséghez átterelni. Nevezzük nevén: ellopni a cigányoktól.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.