Aláírták, pedig szerepel benne egy félmondat is, ami miatt minden tisztességes magyar visszautasította volna az aláírást: „….szégyent hoznak ránk, magyarokra.”

Tehát aki nem ért velük egyet, az nem is magyar.

A Szolidaritás – az Együtt–PM alkotó eleme – Orbán Viktor papírmasé szobrát fölállította, majd ledöntötte és darabjait széthurcolta. Ez megtörtént.

Bár nem az én ízlésem szerint való, és a politikai harcnak más formáját tudom értékelni, nem tartom olyan borzasztónak, mint azt egyes politikusok (főleg fideszesek) és a Nyílt levél aláírói beállítják.

Ez politikai performance volt, hasonló a „rezsicsökkentés” nevű átveréssel kapcsolatos aláírásgyűjtéshez –csak kevésbé ártalmas.

Itt csak egy kezdő diktátor imázsa sérült, míg a rezsicsökkentéssel – bár a gondolattal egyet lehet érteni, a körülötte történtek tükrében a végrehajtással már nem – az állampolgárok érdekei sérültek.

Mert teljesen mindegy, hogy mennyi a rezsi – ha ki tudom fizetni!

Ezekben a kényes ízlésű fiatal demokratákban (akik már nem fiatalok, viszont ennyi idő alatt kiderült róluk, hogy nem is demokraták) fölágaskodott a finom úri ízlés az eset láttán. Ez meglepett, mert ez a kényesség valahogy nem működött amikor szinte (vagy ténylegesen) becsületsértéssel felérő módon nyilatkoznak politikai ellenfeleikről (pardon, bocsánat, itt tévedtem: ők nem ismernek ellenfeleket, csak ellenséget), amikor a „békésen tüntető” szimpatizánsaik szétverik, szétlopják a tévészékházat, gépkocsit gyújtogatnak; amikor alig 50%-os támogatással elnyert kétharmadra hivatkozva diktatórikus módszerekkel kisajátítják az országot; amikor a nép fölhatalmazása nélkül formálják át az országot saját kényükre-kedvükre; amikor tojással megdobálják a nemzeti ünnepen ünnepi beszédet mondó ellenfelüket; amikor gátlástalanul gyalázzák meg a demokráciát; amikor gátlástalanul herdálják az ország vagyonát (miközben létszükségleteik kielégítésétől fosztják meg a szociális és kulturális szervezeteket); amikor kisajátítanak mindent, ami a magyar nép tulajdona és ereklyéje – a kokárdától a magyarságtudatig mindent! –; amikor gátlástalanul osztogatják maguknak és csókosaiknak a milliárdokat és a milliárdos vagyonokat; amikor az általuk diadalnak tartott rezsicsökkentés többszörösét viszik el különböző újabb és újabb terhekkel; amikor az országot kárhozatba döntőket dicsőítve ünneplik; amikor az „alig demokrácia” romba döntésével egy velejéig rothadt rendszert építgetnek újjá; amikor… amikor… amikor...!

Lehet, hogy nagy elvárás, de jó lenne, ha az a fene nagy kényes ízlés állandóan működne.

Salga István

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.