Furcsa, hogy az a kormány, amelynek alaptézise, hogy segélyt munka alapján kapjon csak az ember, mennyire segélyalapon gondolkodik a rezsiharcának megvívásakor. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a költségeik csökkenéséért nem kell tenniük semmit azoknak, akik kapják. Hozzájut mindenki nemzeti ajándékként a gondoskodó államtól, akár henyél, akár dolgozik. Annyival még rosszabb is a helyzet, hogy ezt az árcsökkentést az is megkapja, aki erre egyáltalában nem szorul rá.

Az energiaárral ugyanazt csinálja a Fidesz-kormány, mint a szocialista elődei: fél tőle, mégis politikai fegyvert kovácsol belőle. Választási ciklusokban gondolkodik, ezért az árkérdést akarja megoldani, nem az energiakérdést. Nem csoda, hogy a válasz is ugyanaz: legyen olcsóbb az energia. Az ennek érdekében alkalmazott módszerekben óriási a különbség a Fidesz és a szocialisták között, hiszen utóbbiak állami pénzből fizetett támogatást adtak rászorultsági alapon, míg a mostani kormánypárt a szolgáltatók kontójára csökkenti az árakat mindenkinek – a világ azonban, amelyben gondolkodnak, valójában ugyanaz.

Mit kérnek ezért cserébe? Semmit. Ha pedig semmit, akkor a probléma újratermeli önmagát, hiszen az energiafogyasztók kevésbé lesznek érdekeltek abban, hogy csökkentsék a felhasználásukat. Ahogy ezt már jó sokszor kimutatták, nem a rezsiáraink kiugróak nálunk, hanem az energiafelhasználásunk magas és a keresetünk kevés. A kormány segélyt „ingyen” nem ad, meg kell érte dolgozni, a rezsicsökkentésben azonban nem ez a módi: ugyanannyit kap gazdag, szegény, az energiával spóroló és az azt pazarló, a rezsiköltségeinek csökkentésére költő és az arra bagózó.

A gázár nem emeléséről elhangzott legendás kijelentés („lassan mondom, hogy mindenki megértse”) óta több mint egy évtized telt el. Ennyi idő alatt már megtérülhet például egy háztartás napelem-beruházása, amely tartósan csökkenti az ott lakók rezsijét, ugyanakkor ezzel együtt az ország külső energiafüggőségét is. Ahogyan egy nyílászárócsere és hőszigetelés is. Erre mégiscsak morzsák jutottak és jutnak a költségvetésből vagy a szolgáltatók profitjából, miközben ilyen programokkal valóban főként a magyar kis- és középvállalkozásoknak adnának munkát, és nem a külföldi energiahordozó-tulajdonosok zsebébe tömködnénk a pénzt szűnni nem akaróan.

A rezsicsökkentéssel lehet választást nyerni és még energiacsatát is. Háborút viszont nem. A csak az árra elvesztegetett évtized(ek) visszaütnek egy energiában olyan szegény országban, mint a miénk. A 20 százalékos rezsicsökkentés látványosan kezel egy tünetet, miközben az azt okozó betegségre nem nyújt semmilyen tartós gyógyírt. Ennek csak azok örülhetnek, akiktől veszi az ország az energiát, az ő profitjukat nem bántja senki, hiszen ugyanakkora mennyiséget tudnak eladni nekünk, mint eddig. Még jó, hogy nem leszünk gyarmat.