Közel száz évvel később, tegnap az a nemzetközi szervezet, a hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) kapott Nobel-békedíjat, amelynek célja, hogy világszerte felszámolják a vegyi fegyvereket. Kamaszkorú, a közvélemény számára lényegében ismeretlen szervezetről van szó. A szíriai polgárháborúig nem is lehetett tudni, hogy létezik – jóval kevesebb reflektorfényt kapott, mint a szintén Nobel-békedíjjal elismert Nemzetközi Atomenergia-ügynökség.

Bár a nagyhatalmak hozták létre, az OPCW valószínűleg megérdemli az elismerést: a legrémesebb fegyverek egyikétől próbálják megszabadítani az emberiséget. Egy láthatatlan, megfoghatatlan, legfeljebb a bűzéről felismerhető tömeggyilkostól.

Ilyenből sajnos van még bőségesen. Legutóbb augusztusban Damaszkusz egyik külső kerületében vetették be. Most az OPCW szakértői a terepen azon dolgoznak, hogy a szír rezsimet megfosszák ettől az arzenáltól, amit Aszad elnök zsarolási eszközként is fel tudott használni a lázadókkal vívott polgárháborúban. Akiknek állítólag szintén vannak vegyi fegyvereik.

A XX. század a tömegpusztító fegyverek korszaka volt. Vegyi fegyverrel pusztították el a nácik a zsidók millióit. Az amerikaiak két atombombával kényszerítették térdre a japánokat és üzentek a Szovjetuniónak. A hidegháború a kölcsönös félelem és elrettentés jegyében telt. Miközben a berlini fal leomlása óta a nyugati világ a tömegpusztító fegyverek leszerelése felé indult el, a Közel-Keleten és Ázsiában sok ország és sok diktátor ezekben látja a hatalom zálogát, az ellenség elpusztításának leghatékonyabb, legolcsóbb eszközét. Nem véletlenül nevezik a harci gázokat a szegények atombombájának. Szaddám Huszein rezsimje is bevetett ilyen fegyvereket a kurdokkal szemben: az 1986-os halabdzsai gáztámadás a modern idők polgári lakosság elleni legnagyobb vegyi támadása volt.

Most mindenki azt figyeli, hogy az OPCW sikeresen begyűjti és megsemmisíti-e az Aszad-rezsim vegyi fegyvereit. A Nobel-békedíj komoly erkölcsi tőke, valószínűleg több kaput megnyit a hidegháború után született szervezet előtt, amely azonban az olyan „globális játékosokkal” szemben, mint az al-Kaida tehetetlen. A rettegés arénájában – a minap elhunyt amerikai politikai thrillerszerző, Tom Clancy regénye után szabadon – ott van bizony annak kockázata is, hogy terrorista csoportok tömegpusztító fegyverekhez jutnak, és be is vetik azokat. Miközben a világ megsüvegeli a 2013-as Nobel-békedíjast, illúzió azt hinni, az OPCW ezt a kérdést is megoldja.