Vannak emberek, akiknek egy életük van. Eldől annak menete már a kezdet kezdetén, és a kerékvágásból az út végéig nem döccen ki aztán.

1939 szeptemberében, a világháború kitörésével – ahogy John Lukacs fogalmazott – „leszállt a Végzet Angyala, s nyomában érkeztek a Zűrzavar és a Kapkodás ikermanói is”. Akkor a messze túlnyomó többség nem értette, hogy mi és miért tört rá a világra. Ma viszont a legtöbbünk úgy véli, már mindent tudunk a második világháborúról. Csupán sok kiváló történész gondolja másképpen. Egy csaknem fél évszázada a témában publikáló, világhírű brit hadtörténész új könyvét írva döbbent csak rá, mi mindent nem tudott, illetve tudott rosszul a második világháborúról! Ez a szakmai hozzáállás tette indokolttá, hogy a BBC History szerkesztősége Az első világháború története után három újabb kiadványban, a ma szemszögéből adjon olyan mozaikkockákat a második világháborúról, amelyek összességükben felvázolják az egészet, az emberiség történetének legdrasztikusabb, legrövidebb idő alatt végbement fordulatát.

Tíz év alatt az európai középmezőny aljára került Magyarország a kormányzás színvonalát illetően.Ez nemcsak önmagában aggasztó, hanem azért is, mert az intézményi rendszer működése közvetlenül hat a gazdasági növekedésre. Ezt mutatta ki az Akadémiai Kiadó gondozásában idén megjelent Minden Egész eltörött című kötetben közölt tanulmány, amelyet az Amerikában tanító Benczes István, a Corvinus Egyetem docense és Rezessy Gergely PhD-hallgató készített nemzetközi szervezetek és kutatóintézetek adatai alapján. A módszertanról és a tanulságokról Rezessy Gergelyt kérdeztük.

Hibás termék a devizahitel? – tettük felRóna Péter állítását kérdésként abban a Nol. hu kamerái előtt zajló kétórás vitábanmúlt szombaton, amelyet az Oxfordi Egyetem tanára Hanák András ügyvéddel és Bihari Péterrel, az MNB monetáris tanácsának volt tagjával, a Corvinus docensével folytatott. A vita a Népszabadság hasábjain kezdődött, és az élő adás végén sem tűnt úgy, hogy véget érne.

A felzárkózás Európa legfejlettebb országaihoz hiú ábránd. De ez önmagában még nem lenne baj. Leszakadásunk szűkebb régiónkban viszont tény, s valóságos veszély, hogy e folyamat tartóssá válik, súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel. Ezt mondja Muraközy László, a Debreceni Egyetem tanára, aki tanulmányaiban – A „magyar út” (Minden Egész eltörött, Akadémiai, 2013) és A hanyatlás anatómiája (A bizonytalanság hálójában, Corvina, 2012) elemezte a lecsúszás okait.

Az író élete a könyveiben van. Ott ismerhető meg, onnan beszél ki. Árulkodik arról, ki is, mi is ő, mit szeretne, mi érte az életben. Különösen, ha az élete és a könyvei nem is választhatók el egymástól. Alekszandr Szolzsenyicin, akiről nemrég nyílt kiállítás a Terror Háza múzeumban, ráadásul önmagában is ikon.

Mégiscsak a világ közepe a budapesti Hunyadi tér. Itt nyílt a Culinaris első boltja, itt működik a város egyik legjobb indiai fűszerese és itt a piac is, ahol nyári szombatokon élő zene mellett kínálják árujukat a termelők. Jó a bevásárlás után leülni kicsit a felújított téren, nézni a szökőkút körül visongó gyerekeket, hallgatni a zenepavilon aktuális koncertjét.

Lőtték a Duna túlpartjáról, lőtték erről az oldalról és a levegőből is. Mégis áll – mutat a Vukovár központjától nem messze magasló, aknatépte víztoronyra Jakumetovic Rozália, a helyi magyar egyesület elnöke. Az építmény, tetején egy hatalmas horvát zászlóval, a szerémségi kisváros jelképévé vált.

Csehországban a közmédia nem a regnáló pártok és az alkotmányos intézmények szolgája. Ott a miniszterelnök nem hablatyolhat korlátlanul önmaga és kormánya sikereiről. Csak vészhelyzet esetén kérhet magának műsoridőt.

Szeptemberben az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa visszatért nyári szabadságáról, hogy – persze a szövetségi kormány működését bénító költségvetési vita mellett – folytassa a bevándorlási reform tárgyalását.

Ha valami csak félig van kész, attól még viselkedhet úgy, mintha teljesen készen volna. „Kimentek cigarettázni a balkonra, / arról beszélgettek, hogy a Cipariu téren / évek óta épül az ortodox templom, / és bár csak félig készült el, / a hívők mégis duplakeresztet vetnek előtte a buszon.” A dolog, amire az emberek reagálnak, voltaképpen a fejükben létezik.

Ha valakire azt mondjuk, hisztérikusan reagál egy eseményre vagy helyzetre, ritkán gondoljuk, hogy az illető valóságosan is beteg. Pedig a hisztéria hajdan nagyon is körülhatárolható kórismeként élte virágkorát az orvoslás történetében. Sőt e mentális állapot helyzetének változásai nemcsak a tudomány fejlődésének, hanem a társadalmi változások kacskaringóinak is hű tükörképei. Érdekes például, hogy e lelki tünemény különálló kórként csak a XVII. században jelent meg, de a korra jellemzően ekkor a boszorkányok rontásának tekintették, és az ilyen tüneteket mutató asszonyokat – merthogy ekkor és még jó ideig zömmel női bajnak vélték a hisztériát – ennek megfelelően, nem éppen kórházi körülmények szerint kezelték...

A magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy a Normafa környékére nem érvényesek az ország környezetvédelmi törvényei. Környezetvédelmi szempontból a Normafa ezentúl nincs Magyarországon. A törvényen kívüli állapot megszüntetésére a környezetvédőknek ki kellene kiáltaniuk a Normafa Szabadállamot, nehogy a népszerű kirándulóhely törvényes védelem híján a normaffia áldozatául essen. Komolyan beszélek, a rossz példa ragadós. Mit mondunk majd, ha a zsebmetsző a zsebünkből kiemelt pénztárcával a kezében azzal iszkol el az erdei ösvényen, hogy pénztárcánkat kiemelt pénztárcaként kívánja kezelni?

Magyar idő szerint péntek hajnalban komoly sportdiplomáciai siker született. A világ leggazdagabb sportszervezeteinek egyike, az Ironman márkát birtokló, floridai székhelyű World Triathlon Corporation képviselője bejelentette: 2014. augusztus 23-án féltávú (1,9 kilométer úszás, 90 kilométer kerékpározás, 21,1 kilométer futás), azaz Ironman 70.3-as versenyt szervez Budapesten. (Jó néhány országban rendeznek ilyen erőpróbákat, ám az Ironman márkanevet és -logót az amerikai szövetség jóváhagyása nélkül nem lehet használni.) Andrew Messick, a szervezet első embere a hét végén, a hosszútávú triatlonsport „szentélyének” tekintett Hawaiin, az ott zajló világbajnokság versenyközpontjában tartott sajtótájékoztatón jelentette be a hírt. Nem sokkal ezt követően a budapesti versenyhelyszín a szervezet hivatalos oldalára, az Ironman.comra is felkerült, s a nevezési lehetőséget is megnyitották.

Azokból a „raktárban porosodó” műtárgyaiból rendezte meg az 1945 utáni magyar képzőművészet új szemléletű állandó kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria, amely tárgyakat a hét elején módosított múzeumi törvény szerint a kultúráért felelős miniszter – jóllehet a neki alárendelt szakapparátussal egyeztetve – akár át is helyeztethetne, ha úgy látná jónak. Szerencsére a miniszter egyelőre semmiről nem gondolta úgy, hogy másutt jobb helye lenne, így a galéria mintegy 12 ezer darabos ’45 utáni állományából zavartalanul meg lehetett jeleníteni egy teljesen új szemléletű kortárs összefoglalást. A 149 kiállított műből 89 az előző állandó tárlaton nem volt kinn, hanem úgymond „raktáron porosodott”, de most egy új korértelmezés, egy új kiállítási koncepció előszólította őket. Ennyit a gyűjtés mibenlétéről és a múzeumi raktárak értelméről, no meg a törvények szelleméről.