– Egyáltalán mit értünk kormányzáson?

– A fogalmi tisztázásra is alkalmas az a megközelítés, amelyet a Világbank alkalmaz, hogy a kormányzás teljesítményét globálisan össze tudja hasonlítani. Hat dimenzióra terjed ki a vizsgálat, s ezeket más tényezőkkel egyetemben mi is górcső alá vettük. A hat mutatóból az első a politikai részvétel és elszámoltathatóság helyzete, vagyis annak felmérése, hogy milyen fokú a véleménynyilvánítás, a média, a választások, a gyülekezés szabadsága. A második a politikai stabilitás és erőszakmentesség: mi a valószínűsége annak, hogy erőszakkal megdönthető a kormány. A harmadik a kormányzati hatékonyság. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a közszolgáltatások minősége, politikai nyomástól való mentessége, a kormányzati programok formálása, végrehajtásának színvonala, illetve a kormányzatnak azon elkötelezettsége, hogy a politikákat abban a formában alakítja, ahogy meghirdette. A negyedik a jogbiztonság: vajon a gazdaság szereplői mennyire bíznak a társadalmi szabályokban és menynyire tartják be azokat. A Világbank például azt nézi meg, hogy a szerződéseknek érvényt lehet-e szerezni. Az ötödik a szabályozási minőség, azaz a kormányzat azon képessége, hogy olyan politikákat működtessen, amelyek lehetővé teszik, elősegítik a magánszektor működését. S végül a korrupció visszaszorításának mértéke a hatodik eleme az átfogó vizsgálatnak. Ezt a hatot mi kiegészítettük négy független kutatóintézet vizsgálataival. Feldolgoztuk a Transparency International indexét, amely a korrupció észlelését, érzékelését rögzíti, aztán a Freedom House által alkalmazott, a politikai és a polgári szabadságjogokat mérő mutatókat, a Heritage Foundation gazdasági szabadságot tükröző indexét és a World Economic Forum versenyképességi indexét. A tanulmányunk azt mutatja, hogy ezek a mérőszámok szorosan összefüggnek egymással, de nemcsak egymással, hanem az egyes országok nemzeti össztermékének alakulásával is.

– Hogyan lehet ezeket a tényezőket mérni, mennyire befolyásolhatják a mutatókat a kutatók szubjektív megfigyelései?

– Az indexek lényegében minden esetben felmérésekre támaszkodnak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy jól tükrözik a vizsgált intézmények állapotát. Ahol jól működik a magángazdaság, ahol az emberek bíznak az intézményekben, ott a GDP is gyorsabban növekedik.

– Nem meglepő, hogy a lista élén a hagyományosan nagyon versenyképes északeurópai államok és az unió jól teljesítő magországai állnak. De a vizsgálatba összesen harminc európai országot vettek be. Mit találtak a felzárkózó államok körében, ahol egyébként is átrendeződés zajlik?

– Két időpontot hasonlítottunk össze: a 2002-es és a cikk írásakor rendelkezésre álló 2010/11-es állapotot. Mostanra elvégeztük a 2012-es összevetést is, amit később publikálni is szeretnénk. Ennek alapján azt tapasztaltuk, hogy növekedtek a különbségek a térségen belül. Észtország, Csehország és Szlovákia javított, Magyarország viszont a visegrádi országok éllovasából leszakadóvá vált. Sokat vesztett a pozíciójából, a tizenhetedik helyről a huszonegyedikre csúszott vissza, de még megelőzi Olaszországot és Görögországot.

– A közép-európai térséget eltérő társadalmi viszonyok, hagyományok jellemezték. A rendszerváltás után az országok lényegében ugyanazt a receptet kapták az intézményi átalakításra. Mekkora lehet a szerepe a különbségek kialakulásában az organikus fejlődésnek vagy a jól-rosszul átvett recepteknek?

– Ha valamilyen recept átvételével megoldható lenne egy probléma, akkor nem lenne szükség organikus fejlődésre. Sajnos az intézmények esetében sem ilyen egyszerű a helyzet, mivel bizonyos csoportok ellenérdekeltek a kiszámíthatóságot biztosító intézmények átvételében, továbbá az intézmények mély társadalmi beágyazottsága miatt sem vehetők át a máshol bevált intézmények egyik pillanatról a másikra. Így a legtöbb intézmény esetében az organikus fejlődésnek van kiemelt szerepe. Például az, hogy a gazdasági szereplők mennyire bíznak a társadalmi szabályokban, és mennyire tartják be azokat, nem minta, hanem organikus fejlődés kérdése. Hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy megváltozzon a szereplők gondolkodása, viselkedése.

– Mi a magyar tanulság?

– Erősíteni kéne az intézményeket. Ha rövid távon ez ellentétesnek is látszik egyes csoportok érdekeivel, a hosszú távú fejlődés szempontjából kívánatos, hiszen a politikai erők népszerűségét hosszú távon az határozza meg, hogyan működik az ország, hogyan boldogulnak az emberek.