Amióta Orbán Viktor átvette a hatalmat, évről évre több bűncselekményt követnek el. A bűncselekmények száma utoljára 2009-ben csökkent. Azóta húsz százalékkal nőtt. Utoljára az első Orbán-kormány idején volt olyan magas, mint most. Az „elmúlt nyolc évben” viszont csökkent. Az „ismeretlen elkövetővel szembeni nyomozásbefejezések” száma soha nem volt még olyan magas, mint tavaly. Ötven százalékkal nőtt azon esetek száma, amikor lezárták, feladták a nyomozást a tettes felderítése nélkül! Jelentősen több volt a lopás, betörés, kifosztás, kábellopás. A közbiztonság leromlott.

A Város Mindenkié csoport 2011-es tüntetése a Kocsis Máté által jegyzett hajléktalantörvény ellen

Ennyit ér a „rendpárti” szellem, a határozott rendteremtés ígérete, a „szigorítási” politika, az emberjogi szempontok félrerúgása. „Kettő hét alatt fogunk rendet tenni az ország olyan pontjain, amelyek ma még reménytelennek tűnnek” – mondta Orbán Viktor 2010 áprilisában. A Józsefváros egy része ilyen reménytelen pontnak tűnt. Egykoron. „Fehér ember már be nem teheti a lábát a nyóckerbe, mert azt az állam átengedte a bűnözőknek, kiszolgáltatva nekik minden polgárt, akinek arra van dolga vagy lakása. Ezt az ordas hazugságot fideszes pártagitkák terjesztik, és a kerület fideszes (!) alpolgármesterének honlapja cáfolja: A józsefvárosi önkormányzat több éve tartó rendkívül nagy anyagi ráfordítása mellett a Józsefvárosi Térfigyelő Rendszerrel olyan óriási eredményeket lehetett elérni, ami még ma is ritkaság a közbiztonság rövid távú javítása terén. A közterületi bűncselekmények száma az alpolgármester szerint a negyedére esett vissza. A Józsefváros persze még így is Budapest egyik legkevésbé biztonságos kerülete, de aki szeretné, hogy biztonságosabb legyen, az nem eltagadja, hanem elismeri az eddigi összpárti erőfeszítéseket.” Ezt írtam ezeken a hasábokon négy évvel ezelőtt.

Ma már összpárti erőfeszítéseknek ott nyomuk sincs. A Fidesz által a jobbszélről leigazolt polgármester mindent megtesz, hogy a kerület szegényebb részének lakói folyamatosan érezzék a rendőrterrort. Idén tavasszal hozták nyilvánosságra azt a hihetetlen adatot, hogy 2012-ben háromszor annyi állampolgártól tizenötször annyi bírságot hajtottak be a rendnek a kirakatpolitikába belehajszolt szerencsétlen őrei, mint az előző évben. A „zéró tolerancia” amerikai téveszméjének eszetlen utánzása jegyében tízezer forintos büntetést szabnak ki arra az elvetemült polgárra, aki éjszaka a teljesen üres úttesten nem a zebrán kel át, hanem tíz méterrel arrébb. Közben a bűnügyek száma ugyanezen idő alatt egyik évről a másikra 18 százalékkal nőtt, az elfogott és előállított bűnözők aránya viszont jelentősen csökkent.

Csupán a józsefvárosi hepatitis-B-vírusok érezhetik magukat nagyobb biztonságban. Az ő gyors szaporodásuk a tűcsereprogram leállításával biztosítva van. A manipulálás lehetőségei végtelenek. Az olvasót megrázó bűncselekményből nemhogy nálunk, de a legjobban működő, legbiztonságosabb országokban is van annyi, amennyivel folyamatosan mozgósítani lehet az emberek együttérzését és félelmeit. Biztonságot sugárzó, rendteremtő rendőrségi sztorikat is lehet gyártani tetszőleges számban. Ez is, az is sokkal hatásosabb és érdekesebb, mint a valóság. Egyszerűen el lehet érni, hogy a közvélemény azt higgye szükségesnek, ami ártalmas, és ne abban bízzon, amiben érdemes. Például a jogállami normák erejében és a szolidáris, távlatos társadalompolitikában.