Hiába hűtötték be a minisztériumban a pezsgőt, nincs mit ünnepelni. Elmaradt az újabb inflációs csúcs (amely valójában mélypont), és ezért egyedül a trafikosok életkörülményeinek javításán kitartóan fáradozó Lázár Jánost terheli a felelősség. Ha ő nem terjeszti be nyáron a dohánytermékek árrésének két és félszeresére emelését, akkor már túl is lehetnénk az első koccintáson, de ezzel és kötelező tartozékával, a diadalmas közleményekkel egy hónapot biztosan várni kell. Nem baj, a sablon már készen van, és minél közelebb vagyunk a választásokhoz, annál emlékezetesebb marad a fülekbe juttatott üzenet.

A dohánykereskedők luxusprofitját persze közvetlenül csak azok fizetik, akik e szenvedélynek hódolnak. Aki nem költ erre, még örülhet is, hiszen augusztushoz képest valamivel olcsóbbak lettek az élelmiszerek, és akkor még hol van a lebegtetett húsáfacsökkentés, amelynek kedvező hatását bizonyára egy az egyben továbbadják majd a termelők és a kereskedők. Hadd örüljön a nép. Ez persze ábránd, elég a tavaly januári áfaemelésre emlékezni, ami viszont, mint kés a vajon, úgy szaladt át a kereskedőkön és jelent meg automatikusan az árcédulákon.

Az inflációra lázcsillapítóként a rezsicsökkentést veti be a kormány, ami zseniális fegyver, rövid távon nem üt vissza, később aztán lórúgásként éri a gazdaság egészét és penderíti a határon túlra a mohó, a kormánnyal nonprofit alapon együttműködni képtelen, azt Brüsszelben rendszeresen feljelentő szolgáltatókat. A cégekre átterhelt energiaköltségek ellen azonban a kormány sem sokat tehet: a lakosságnál hagyott, a közműszámlákon a narancssárga változatos árnyalataiban pompázó összeg apránként visszacsorog oda, ahonnan elvették. Működik a kiegyenlítési mechanizmus, a vállalatok – ha megtehetik – elismertetik emelkedő költségeiket, és srófolják fel az inflációt. Egyelőre pianóban, hiszen ha nincs kereslet, akkor árat sem lehet emelni. A lépten-nyomon hirdetett „brutális” reálbér-emelkedésnek köszönhetően azonban majdcsak meglódul a fogyasztás, az általános drágulást pedig csak egy újabb rezsicsökkentés állíthatja meg vagy Rogán Antal, aki Batmanként ismét lecsap a lakosságot szipolyozó bankokra.

Abban, hogy az infláció stabil, a külső körülmények szerencsés összejátszásának is komoly szerepe van. Az üzemanyagárak jó ideje egy 30-40 forintos sávban változnak, nyomottak a nyersanyagárak, az idényáras élelmiszerek árai pedig nem sokkolják a háziasszonyokat úgy, mint tették egy évvel ezelőtt. A szolgáltatások kellő kereslet híján nem tudnak drágulni – leszámítva a tranzakciós adó révén egy év alatt bő 45 százalékkal felturbózott és a lakosságra áthárított banki díjakat. Új ruhára, hűtőgépre pedig akkor költ az átlagember, ha a csere végképp nem odázható el. Ebből simán összeáll az 1,4 százalékos infláció. A kormánynak nincs más dolga, mint a rezsiszelep nyitogatásával finomhangolni a rendszert. Amivel csak az a baj, hogy a kiengedett gőz mindig leforráz valakit.