Ami a konkrét ígéreteket illeti, a Fidesz a rezsiharc mellett részleges élelmiszeráfa-csökkentésre is készül. Sor kerül a gyerekek utáni kedvezmény járulékok utáni kiterjesztésére is, aminek révén növekedhet az igénybevevők száma. 2014-ben esedékes lesz a pedagógus-béremelés második szakasza. Hamarosan lejár a devizahitelesekkel kapcsolatos kormányzati „ultimátum” is. Ennek kapcsán az állami szerepvállalás és a bankrendszer további adóterhelése szintén elképzelhető, azért hogy kellően sok választópolgárt befolyásolni legyenek képesek. Az oktatásból, egészségügyből és a szociális szférából kipumpált pénz töredékét a Fidesz megpróbálja majd egyszeri alkalommal visszafolyatni, hogy ezt afféle „ajándékként”, a kormányzat kegyeként tüntesse fel.

A valóság azonban elszomorító. A magyar gazdaság a 2005–2006-os szinten teljesít, ami látszik az alacsony befektetési szinten és a gyenge fogyasztási adatokon. A kormány nemcsak a különadókkal, hanem a legfontosabb közszolgáltatások kivéreztetésével csökkentette a deficitet, ami az erőforrások amortizációjához és hosszú távú feléléséhez vezet. Bár a Fidesz számára presztízskérdés a három százalék alatti deficit, ennél jóval előbbre való, hogy a választást megnyerje. Ha ennek túlköltekezés az ára, akkor azzal együtt is. Arra is törekszik, hogy a deficit túlcsordulását minden lehetséges eszközzel titkolja, és ne ismerje el, különösen a választások előtt.

A Fidesz politikájának központi eleme, vezérlő elve, hogy a párt körüli üzleti érdekeltségek saját céljaikra használják fel az állami intézményeket és a jogszabályalkotást. Az országos korrupciós ügyeknek megvannak a helyi klónjai, s így az országos lopás szereplőinek is megtalálhatók a helyi leképeződései. A mostani korrupciós ügyek közös jellemzője továbbá, hogy nem keletkezik a nyomukban hasznos, széles kör számára használható beruházás. A presztízsberuházások pazarlásai a vezetők üzleti érdekeit és hobbijait szolgálják, miközben fontos céloktól térítik el a pénzeket.

Mivel a mai magyar társadalom fő problémája a szegénység növekedése és a biztonsághiány, a felelősségteljes politika egyúttal baloldali programot kíván. Bár az elemzők a Fidesz politikáját szokták úgy jellemezni, hogy az a baloldali programot követi, erről szó nincs! Európában a változások megkérdőjelezték a jóléti államok fenntarthatóságát, azonban a nyugati társadalmak mégsem vonultak vissza a jóléti állam, a jóléti társadalom ideájától, csak a módszereket alakítják át. Orbán Viktor ennek ellenkezőjét teszi.

Orbán Viktor nem törődik azzal, hogy a jóléti intézkedések olyan stabilizátorként funkcionálnak, amelyek mérsékelik a gazdasági válságok társadalmi hatásait, ezáltal képesek hozzájárulni a gazdasági krízisek lerövidítéséhez és enyhítéséhez. Orbán válasza a világgazdasági változásokra, hogy a társadalomból kiszorultakat fegyelmező-büntető politikával kordában tartja, míg az alsó középrétegek nagy részét bizonytalan és egzisztenciálisan függő helyzetbe hozza. Negatív újraelosztás zajlik, vagyis a jóléti juttatások nagy része a felső és felső középosztály felé áramlik, miközben a szegények egyre kevesebb pénzt és egyre nagyobb ellenőrzést kapnak. E politika része az autoriter elemeket hordozó hatalomgyakorlás is, amely egy szűk kisebbség privilégiumait őrzi.

Orbán Viktor az esetleg bekövetkező társadalmi katasztrófáért megkérdőjelezhetetlen felelősséget visel. Ezért kell őt leváltani. A politikai verseny arról szól, hogy melyik válasz – az elnyomó vagy a demokratikus, a bizonytalanságot vagy a biztonságot, a jogfosztó vagy a szabadságot nyújtó – kerekedik-e felül.

A szerző országgyűlési képviselő (MSZP)

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.