Révész Sándor: Ügyes ügyek ügyésze
„Nem méltó hivatására a legfőbb ügyész” – összegezte a kormánypárti frakciók véleményét Kovács Tamás legfőbb ügyészről Varga László kereszténydemokrata képviselő 2010 októberében. Neki és elvtársainak akkor az volt a bajuk, hogy amikor 2006 őszén nemes indulatoktól fűtött polgártársaink szétverték a várost, túl sok előzetes letartóztatásra tett indítványt az ügyészség.
Másfél évvel azelőtt ugyanők mértéktelenül felháborodtak, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bírálta az ügyészséget. Azt mondták, ilyen bírálatra csak azok a sötét bolsevista lelkek vetemednek, akik megszokták, hogy az ügyészség meg egyáltalán minden pozíció az ő kezükben van.
Akkor még csak sejteni lehetett, hogy az UD Zrt. ügye édesen elalszik az ügyészség ringató karjaiban, és nem ébred fel soha. Így lett. Hétfői számunkban részletes összefoglalót olvashatott a kedves olvasó arról, hogy miként fektette el az ügyet az ügyészség.
Az előzmények. A diktatúra titkosszolgálatának emberét, aki még 1989-ben is szorgosan gyűjtötte az adatokat a BM III/III-4-en, „az ellenséges ellenzék fő erőit elhárító osztályon”, a kommunista titkosszolgák célszemélyéből protektorukká fejlődött Kövér László jó magas állambiztonsági polcra emelte az első Orbán-kormány idején. Hasonló magasságokba emelkedett vissza most, a második Orbán-kormány idején. A kettő között egy biztonsági cég keretében működtek együtt politikai protektoraikkal. Titkosszolgálati eljárás, majd nyomozás indult e cég ellen. Azzal a gyanúval, hogy államtitkok megszerzésére törekedtek, illegális adatgyűjtést, lehallgatást folytattak, környezettanulmányt készítettek protektoraik politikai ellenfeleiről, például Bajnai Gordonról. Az ügyészség megakadályozta, hogy az erre hivatott szakértők a cég lefoglalt adathordozóinak tartalmát felderítsék. Az adathordozókat visszajuttatták a cégnek, mielőtt a rajtuk lévő kódolt adatok kinyeréséről gondoskodtak volna. Ma sem tudjuk, mi minden volt azokon. Ily módon kideríthetetlen maradt, mi igaz a gyanúkból. A környezettanulmányokkal kapcsolatos nyomozást leállították azzal, hogy a sértetteknek jelentős érdeksérelmet nem okoztak. Erről a sértetteket nem kérdezték meg. A rendőrség a nyomozást kénytelen-kelletlen lezárta, miután az ügyészség a nyomozás határidejét nem hosszabbította meg. Egy prominens fideszes káder ellenlábasainak illegálisan megszerzett telefonos híváslistái az UD Zrt. számítógépeiről kerültek elő. A rendőröket, akik azt továbbították, elítélték, az UD Zrt.-t ezért sem vonták felelősségre.
A cég és protektorai aljas rágalomnak minősítettek mindent, aminek igazságtartalma a fentiek szerint felderíthetetlenné vált. Igyekeztek tönkretenni rágalmazási és egyéb perekkel mindenkit, aki a cég dubiózus tevékenységére felhívta a figyelmet. A perek nagy részét a bevádoltak sok év és sok fordulat után megnyerték, de a tönkretételük azért sikerrel járt. Az igazság felderítésétől és érvényesítésétől megvédett céget és maximális hatalomhoz jutott protektorait a szolgálatukba állított sajtó áldozatokként, ellenfeleiket felsült rágalmazóként véste bele a nyilvánosságba.
Az állam, mely közben a cég protektorainak hatalmába került, az UD Zrt.-nek több mint negyedmilliárd forint „kártérítést” fizetett az adónkból. Biztos megérdemelték. Mint annak idején Sólyom László senkivel sem egyeztetett ügyészjelöltje az összpárti bizalmat.