Rossz lehet az alkotónak, de még rosszabb nekünk. Halálosan unom már a szimbolikus politizálást, halálosan unom a szocikat, a nem szocikat, az egész ellenzéket, ahogy ragaszkodnak a szimbólumokhoz, amelyekkel a saját sírjukat ássák. Annyi eszük se volt, hogy felfogják, akik ellen ez a szobordöntés és fejrugdosás szólt volna, azok nem értik a szimbólumokat, mindent szó szerint vesznek. Mikor a finom tollú publicista az orgoványi erdőről ír, akkor ő azt nagyon is konkrétan érti, akkor ő a nyakig a földbe ásott ellenségre gondol, miként a Gyurcsány-bábu égetése vagy a „Gyurcsányt a Dunába” rigmus szintén konkrét, csak ami a megvalósulást illeti, messze volt a Duna-part.

Nem véletlen, hogy nem szeretik a verset, nem értik a filmet, a színházat, csak a szájbarágósat, farmernadrág nem lehet a szent királyon, hisz még nem találták fel akkor a farmert. Nem értik a festményt, a szobrot, csak ha oda van írva, hogy mit kell rajta érteni, gyűlölik a filozófust, a társadalomtudóst, a kutatót, mert hisz mi kutatnivaló van a csillagos égen meg a matematikában, kettő meg kettő az négy.

Jellemző, hogy a vezénylő tábornok például hébe-hóba Operába jár a felesége oldalán, ám erről soha nem tesz közzé hírt a sajtóosztály, Magyarország esze és lelkiismerete a híradásokban soha nem megy színházba, moziba, tárlatra, a magyar jövő letéteményese csak futballmeccsre jár, és szotyolát köpdös a földre, de bizony nincs is veszélyben a népszerűsége.

Hülye ellenzék. Nem szimbólum kell ide, hungarocellszobor meg utána gyerekes magyarázkodás meg visszatáncolás, hanem tessék megnyerni a választásokat előbb Baján meg ahol épp esedékes, aztán mindenütt, s ha ez a sok hétköznapi, meglehet unalmas és látványtól mentes konkrétum megvan, akkor lehet egy nagy szimbólummal kezdeni. A felcsúti stadiont közkórházzá alakítani, bányát, földet, trafikot visszaszedni, a legmagasabb elöljáróságokat, akik ezt az országos világbotrányt csinálták, Ócsára költöztetni, a vezénylő tábornok szerint a lakópark amúgy is valóságos remekmű.

Plusz a lakosság. A lakossággal nem az a baj, hogy nem érti a szimbólumot, dehogynem érti, Sztálin csizmáját is értette, és ezt a mostanit is, csak épp a lakosság alakoskodó. Úgy istenhívő, hogy naponta gyalázza istent, veszi a szájára, naponta szarja le a krisztusi tanítást, de blaszfémiát üvölt, ha valaki ezt leírja, filmen megmutatja. Mosdatlan szájjal beszél otthon, munkahelyen, utcán, közértben, liftben, az autópályán, de fel van háborodva, ha valaki bazmegel a tévében. Titokban pornót néz, evés közben böfög, a saját úszómedencéjébe hugyál, vak komondoron löki át a feleségét, miközben felháborodik az öregecskedő kifejezésen, betiltja munkahelyén a strandpapucsot és a sortot, közben két éve nem tisztíttatta ki a zakóját; Magyarország úgy hazudik magának, mint a vízfolyás.

Volna még a szobrász, akinek a művét darabokra szedték. Legközelebb nyilván alább adja, csinál inkább lábtörlőt a vezénylő tábornok képmásával; egy másik miniszterelnökkel ez már bevált, és maximálisan szalonképesnek bizonyult. Ami ilyen kényes ízlésű, már-már túlpolgárosodott országban a lehető legnagyobb elismerés, amit művészember kaphat.

Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom munkatársa

A SOROZAT ELŐZŐ CIKKEI
www.nol.hu/szabadrugas