Egyre inkább emlékeimből élek. Akad bőven a talonban, szomorkás és örömteli egyként. Az endoszkópia – volt benne már részem vagy ötször – nem tartozik az utóbbiak közé. Most is kilátásba helyeztetett számomra egy kis csőnyelés, amit érthetően mérsékelt lelkesedéssel nyugtáztam. Én fogom csinálni, mondta a doktor, és ebbe belenyugodtam.

Szögecses bőrcucc, fekete álarc, bilincs, suhogó korbács, jajveszékelő áldozatok és gonoszul vigyorgó kéjenc fenevadak morbid nemi kalandjai, kegyetlenség, kínzás, könnyek és vér. Ilyesmik jutnak eszünkbe a szadizmusról. Ám a borzasztó márki munkásságát nem intézhetjük el ennyivel – ez a főnemes, Donatien Aldonse Francois de Sade, író volt, morálfilozófus és korának nagy formátumú gondolkodója.

Napi két vizitet általában kedves, fiatal orvosnőm és kolléganője kettesben ejtettek meg.

A befőttesüvegek tartalma általában egyszerű, kivéve ha a párizsi Boco kerül szóba. Kevesen gondolnák, hogy egy teljes gourmet menüsor is elfogyasztható akár befőttesüvegből is. A Ferniot fivérek, Albert és Vincent nemcsak álmodoztak erről, meg is valósították.

Három évre eltiltották a labdarúgástól Bratter Istvánt. A 35 éves babócsai férfit azért büntette a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség, mert szeptember 8-án, a Háromfa–Zákány meccsen lefejelte az őt kiállító bírót. A Háromfa színeiben játszó Bratter azzal magyarázta felindultságát, hogy a bíró lecigányozta őt.

Édesapám is futballbíró volt. Egyszer elkísértem egy meccsére, Gyöngyösre. Korábban odamentünk, felültünk a lelátóra, hogy belenézzünk a serdülők játékába. Az egyik rendező ránk ripakodott, hogy’ képzeljük, azonnal váltsunk jegyet. Apám mondta, kérem, játékvezető vagyok, a következő felnőtt meccset én fogom vezetni. Persze, én meg az iráni sah vagyok, te büdös cigány, így akarod megúszni a fizetést?

– A negyedik nyár múlt el az idén úgy, hogy egyetlen napra sem láttuk az unokánkat. Nem tudjuk, hol, milyen körülmények között él, csak egy pár mondatos hivatalos levélben olvastuk, hogy jól van, Németországban él és iskolába jár.

Bethlen István, a XX. századi magyar politika egyik legjelentősebb, és a konzervatív-nacionalista magyar politikai gondolkodás egyik utolsó nagy alakja 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Marosvásárhelytől északra, Maros-Torda vármegye egyik akkortájt alig kétezer lakosú kis román–magyar községében. Apai és anyai ágon egyaránt régi erdélyi nemesi családból származott.

– Könnyű Brüsszelből utasítgatni! Inkább jöjjenek ide az uniós hölgyek és urak, győződjenek meg a valóságról, hallgassák meg a panaszainkat meg az érveinket, és csak azután okoskodjanak! – csattan fel Dudás Mátyás hangja.

Csend veszi körül a miskolci koraszülöttek halála okainak kivizsgálását, ezért gondoltuk, hogy először erről az ügyről kérdezzük egy autentikus személyiség, a Kanadában élő Forbáth Péter professzor véleményét, aki pályáját itthon gyermekorvosként kezdte. Kérdésünkre, hogy ő mit tenne, így válaszolt: „Megnézném, hogy meg lehet-e objektíven állapítani, mi történt. Nem szabad büszkeségből titkolózni! A legfontosabb ilyenkor a teljes átláthatóság.”

„Délután két órakor szólaltak meg a szirénák egy szombaton. Ötkor már jött értem a katonai kocsi. Ez szokásos mozgósítás volt akkoriban.” Így emlékszik vissza az 1973. október 6-án kitört jom kippuri háború kezdetére a most hetvenéves Gideon Peer (Precz Géza). Nachman Saj, aki pedig ma munkapárti kneszet képviselő, még nála is húsz perccel korábban értesült a történtekről.

Athénban nem szűnnek a tüntetések, Olaszországban ismét politikai válság fenyeget, és mindenki arra figyel, mikor lesz végre iránymutatás Berlinből: mintha semmi nem változott volna az eurózónában. Szeptember elején az Eurostat – megerősítve más, reménykeltő adatokat – mégis felvillantotta a fényt az alagút végén.

Csak a szoborról nem beszél senki. Hogy még ha hungarocellből készült is, mennyire kifejező. Én biztos nem vertem volna szét, inkább el tudtam volna képzelni, hogy lelkes menet élén fölviszik a Gellért-hegy tetejére, s a pálmafaágat tartó nő helyébe teszik, hadd tudja meg a világ, amit már amúgy is tud.

Ismét látható néhány napig a legendás Budapest-makett. Ráadásul nem is akárhol lehet megnézni, hanem a főváros új építészeti attrakciójaként október végén megnyíló Bálnában. A Duna-parti üvegbuborékban ez az első, premier előtti kiállítás, és az érdeklődők így már nyitás előtt bepillanthatnak kissé a Bálna gyomrába is.

Olvasom az újságban, hogy a WW Magyarország zöldszervezet megállapította, hogy 2013. augusztus 20-tól a jövő évi erőforrásait éli fel az emberiség, 2050-ben már két bolygó sem elég a világnépesség szükségleteinek kielégítésére. Tény ugyanis, hogy 1960-tól 20 év alatt a föld népessége a kétszeresére nőtt.

„Négy-öt másik ügy is fut, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve” – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök tegnap reggel a Kossuth rádióban annak kapcsán, hogy a Mol elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt ellen horvát kezdeményezésre nemzetközi, illetve európai elfogatóparancsot adtak ki.

Tudással újítsuk meg Magyarországot és az Európai Uniót! – ezzel a gondolattal vezette be a napokban Szegeden az Európa megújul című vándorkonferenciát Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő. Az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták (S & D) frakciójának rendezvénysorozata az ifjúsági munkanélküliség leküzdéséről folytat párbeszédet számos tagállam jó néhány városában.

Sokat kell egy művel szenvedni, hogy ne látszódjék rajta a szenvedés. Ezen a könyvön is öt évig piszmogott ez a világcsavargó, míg olyan lett, hogy ne értsük: mi tartott ezen öt évig? Hiszen csak íródnak egymásra a napok, helyek s emberek, ahogy egy utazás során egymásra következnek.

Megállíthatatlanul terjed a kortárs irodalmi folklórban az a kijelentés, mely szerint A patkány éve paradigmaváltó regény. Holott (mind az úgynevezett magasirodalom, mind a szerző és műve érdekében reméljük) korántsem az, sokkal inkább más paradigmák része. S az ily módon zavarba hozott kritikusok jelentős része eddigi írásaiban javarészt azt találgatta: ugyan melyeké?