Hosszú hónapok után idén a második negyedévre az euróövezet gazdasága visszafogott növekedést mutatott az első negyedévhez képest (a GDP 0,3 százalékával bővült). Nyáron megállt a munkanélküliség emelkedése is. A legutóbbi Eurostat-adatsor szerint az eurózónában 12 százalék a munkanélküliség, a 28 tagállam összességében 10,8. Továbbra is 26,5 millió európai munkanélküli, köztük 5,5 millió 25 éven aluli. A Reuters szerint a fedezeti alapok is visszafogták az európai részvényekkel szembeni fogadást, sőt 2006 óta nem látott bizalommal vannak irántuk.

Sor egy spanyol munkaközvetítő hivatalnál

Akkor vége? Ennyi volt az euróválság? Várhatjuk a bőség éveit? Az eurózóna politikusai többé-kevésbé tavaly március óta mondogatják, hogy az euró válságának vége, de igazi megkönnyebbülést az jelentett a kontinensnek, amikor Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke tavaly augusztusban bejelentette a korlátlan (azóta sem használt) kötvényvásárlási programot –így kiiktatva a bizonytalanságot az euró megszűnése körül. De azóta?

A helyzet romlása megállt, viszont ez korántsem jelenti, hogy a válságnak vége – mondta lapunknak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel gazdaságelemző intézet kutatója, aki a rövid távú növekedést illetően is szkeptikus. Arra számít, hogy a növekedés váltakozni fog, hol kicsit jobb, hol kicsit rosszabb lesz. A második negyedévi eurózónás gazdasági növekedés valójában Németországban és Franciaországban volt számottevő, de olyan gyors volt (0,5-0,7 százalék a negyedév alatt), hogy nem fenntartható. Viszont Spanyolországban és Olaszországban a második negyedévben is csökkent a GDP, és Olaszországban még a nyáron is tovább emelkedett a munkanélküliség. Az alapvető problémák viszont továbbra is fennállnak. A dél-európai országok állam- és magánkézen lévő adóssága még mindig nagyon magas. A bankrendszer továbbra is sérülékeny, a hitelkamatok Dél-Európában továbbra is magasak. Spanyolországban GDP-arányosan 6 százalékos költségvetési kiigazítás szükséges a következő években, ami komoly kihívás (különösen a 26 százalékos munkanélküliség mellett), és a politikai stabilitást is megingathatja. Olaszországban politikai válság fenyeget, Görögországban a jelenlegi hitelcsomag valószínűleg nem elég, s bár Portugáliában jövőre lejár a hitelprogram, nincs esély rá, hogy egyedül talpra álljanak.

A kutató szerint nagyon fontos, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az unió állapotáról mondott beszédében a politikai stabilitást és a reformok melletti politikai elkötelezettséget jelölte meg mint a következő évek legfőbb kockázati tényezőjét. – Ha a négy déli állam bármelyikében komoly politikai válság alakul ki, az újraindíthatja a pénzügyi válságot – szögezi le Darvas.

Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) közgazdásza szerint a kockázatok között nem szabad alábecsülni a külső tényezőket. Kína magához tért egy nehezebb időszak után, de az Egyesült Államokban, például az adósságplafonról szóló vitának óriási negatív hatása lehet. Kérdésünkre Zuleeg kitér a populizmusra is. – Ez a válság természetes velejárója, együtt kell élnünk vele, nem szabad túlreagálnunk, hiszen a populistáknak pont a reakció kiváltása a céljuk. Ha megkapják, megerősödnek – vélekedik a kutató, aki szerint sok protesztpárt felőrli magát. Szerinte másolni sem szabad őket, hiszen az emberek úgyis az igazit fogják keresni. Szerinte Angela Merkel német kancellár megmutatta, hogyan lehet belpolitikailag népszerűtlen döntéseket hozni a válság során, és még így is választást nyerni. – Az emberek arra vágynak, hogy vezessék őket. Jó lenne, ha más kormányok is nyíltan elmondanák, mit gondolnak. Jó lenne, ha például Franciaországról tudnánk, hogy milyen Európában gondolkodnak – mondja a kutató.

Egyértelmű – szögezi le Darvas Zsolt –, hogy a legkritikusabb probléma a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban hamar, 2009-től bővült a foglalkoztatottság, Európában viszont folyamatosan csökkent. Szerinte ez ellen kevéssé lehet hatni a bizottság vezetői által lefektetett stratégiákkal, hiszen például nem lehet több millió embert beíratni továbbképzésre.

A foglalkoztatottságot egyedül a gazdasági növekedés beindításával lehet emelni. A növekedés beindításának pedig több kulcsa van. Az egyik legfontosabb a bank unió kiteljesítése. Pozitív fejleményként értékeli, hogy az európai bankfelügyeleti rendszer a jövő év végén elindulhat, de ez önmagában nem elég. Mielőtt az EKB átveszi a felügyeletet 130-140 eurózónás bank felett, kötelessége átfogó mérlegelemzést végezni. Ha ezt jól csinálja, az sokat nyomhat a latban, hiszen az egyik fő kritika, hogy Európa nagyon elnyújtotta a bankok helyzetének kezelését. – Az Egyesült Államokban 2009-ben adtak banknak utoljára állami segítséget. Az Európai Unióban ez folyamatos, a bankok egynegyede állami segítség alatt áll – mondja a Bruegel szakértője. A negatív példa a kilencvenes évek Japánja, ahol a nyolcvanas évek ingatlan- és tőzsdelufija kipukkant, de a bankok rendbetételét elhúzták. A rossz hitelállomány fenntartására biztatták a pénzintézeteket, így pont a fiatal, dinamikus vállalatok nem jutottak forráshoz, miközben a zombivállalatok elvegetáltak. Ennek a veszélye Európában is fennáll. Az európai bankunió másik építő eleméről, a bankszanálási mechanizmusról a német kormány felállása után lehet döntés, de félő, hogy a mostani Európai Parlamentnek már nem fér bele a májusi választások előtt az érdemi döntés.

A növekedés beindításához szükséges szerkezeti átalakításokat Darvas szerint Európában jól értik, de a német ihletésű, európai bizottsági strukturális javaslatok sokszor egyoldalúak. – Azon országoknak van házi feladatuk, amelyek nagyon rossz helyzetben vannak, míg a jól teljesítőekkel szemben elnézően bánik a bizottság, bár fontos lenne, hogy a kialakult külső és versenyképességbeli egyensúlytalanságok kiigazításában szimmetrikusan vegyenek részt az adós és a hitelező országok. Ha a kiigazítás csak az adósok feladata, az könnyen sikertelenségbe torkollhat – mondja a kutató. Emellett a keresleti oldali feladatokat hihetetlen mértékben elhanyagolják a bizottsági javaslatok. Miközben az egész euróövezeten belül csökken a fogyasztás és a magánberuházás, Németországban, Ausztriában az állami beruházások aránya annak ellenére a lehető legalacsonyabb, hogy erős a két ország költségvetési helyzete – de erről sem szólnak a brüsszeli ösztönzők. – A bizottság, úgy tűnik, hogy el akarja kerülni, hogy konfliktusba kerüljön Németországgal – mondja Darvas.

Zuleeg arra figyelmeztet, hogy a belső piac kiszélesítése mellett a monetáris politikának lazának kell maradnia. – Az infláció jelen pillanatban a legkisebb problémánk, különösen egy adósságválságban nem szabad miatta túl sokat aggódnunk. Persze nem kell két számjegyű infláció, de felül kell vizsgálni a 2,5 százalékos célt, amit más időkre terveztek – mondja. Szerinte emellett további segítséget lehetne nyújtani a mentőcsomagban részesült országoknak, egy biztosítási rendszerrel, ami garanciavállalásokon keresztül csökkentené a kockázati különbséget a déli és az északi tagállamok között.

Darvas kérdésünkre röviden vázolja a kilábalás forgatókönyvét. – A stagnálás, alacsony növekedés, elhúzódó, tartós munkanélküliség állapota sokáig fenn fog állni, és ha szerencsénk van, és nem lesz politikai válság, akkor szép lassan, három-öt év alatt ki tudunk lábalni – mondja.

Arról Barroso is szólt már, hogy nem lehet visszatérni a régi szép időkhöz, „új normalitást” kell teremteni. – Európának hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy egy időben a dolgok jól mentek, és ez sok helyen fenntarthatatlan magatartáshoz vezetett, például az állami és magánhitel felvételben – mondja Zuleeg. Most sokkal nehezebb a gazdasági környezet globálisan és Európában is. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tartósan a válság állapotában kell lennünk. De világos, hogy jelentős reformokat kell végrehajtanunk nemcsak a krízis érintette országokban, hanem egész Európában, mert a világ megváltozott.