A sunnyogás diadala
És elkezdte lökdösni. Amikor később kijöttek a felnőtt csapatok az öltözőből és a hosszú kifutó alól kibukkant az apám, kezében a labdával, a pálya szélén álló őr megdermedt. Elnézést kért, vissza akarta adni a pénzt, de az apám csak annyit mondott, hogy hagyja békén. Na, én nem vagyok ilyen béketűrő és csöndes, hanem visszavágok. Ez a baj.
Kis pont vagyok, semmivel sem tartom magam különbnek más embernél. Ez nagyon fontos. Mindenkinek tudnia kell, hogy a balassagyarmati Jónás Kornél nem azért lép a pályára, de nem is azért nyilatkozik az ügyéről, hogy celeb legyen, hogy tetszelegjen az üldözött cigány bíró szerepében. Sokan kérdezték már: miért csinálod, miért teszed ki magad ennyi bántásnak? Hagyd a francba! Hát, azért csinálom, mert imádom a focit. Nem tudnék nélküle élni. És igenis, az úgynevezett „rossz” emberekkel, „rossz” csapatokkal, „rossz” nézőkkel akarok találkozni, mert hatni szeretnék rájuk, azt szeretném, hogy észrevegyék magukat és változzanak. Ha vége a mérkőzésnek, és valaki leköp és rám kiabál, én azt az embert, ha ittas, ha nem, a legszívesebben leültetném magam mellé és megkérdezném tőle: te öreg, miért? És elhoznám ide, a lakótelepi, ízléses, tiszta lakásomba és megmutatnám neki a gyerekeimet is. Látod, itt élek. Így élek. Úgy nézek én ki, mint egy mocskos, utolsó, senkiházi tróger? Persze nem lehet minden egyes emberrel külön beszélgetni, de ha a harcomat abbahagyom, ha behúzom fülem-farkam, akkor hogyan várjam el, hogy változzanak a dolgok? Megfogadtam, hogy nem hagyom abba.
Ki a felelős a stadionok rasszista megnyilvánulásaiért? Egyértelműen az MLSZ. A puhasága, a gyengesége. Májusban cigányozás, négerezés, undorító mocskolódás miatt a 67. percben félbeszakítottam a Nógrádsáp–Diósjenő meccset. Botrány kerekedett, felfordult a világ. Az edzőtáborban azt szerettem volna, hogy beszéljük meg ezt az ügyet és tanuljunk belőle, de a kollégáim lehurrogtak, hogy már a könyökükön jön ki. A Nógrád Megyei MLSZ sportigazgatójával, Schuchmann Attilával együtt fociztunk, pár évvel idősebb nálam, tegezem, de tisztelem. Mondtam neki: Ati, menjünk fel Pestre és mondjuk el bátran, hogy mi történt. – Mit képzelsz, te – fakadt ki –, hogy én…? Minek mennék. Te oda mész, ahova akarsz, de nagyon vigyázzál, hogy kinek, mit mondasz, nagyon vigyázzál! Ugyan miért? Majd fogod te azt tudni, hogy miért.
A Facebookon ugyan sokan irkálnak nekem, de akiknek oda kellett volna állniuk mellém, azok nem álltak. A fülembe jutott, hogy egyes csapatok megüzenték, nem szeretnék, ha én lennék a játékvezető a meccsükön. Mások meg otromba módon és teljesen szabálytalanul, mérkőzés közben levonultak. De akadt bíró is, aki jelezte, hogy roma játékvezetővel nem kíván együtt dolgozni. Az egyik falusi polgármester levelet írt a megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága elnökének, Schoblocher Istvánnak, hogy ne küldjenek engem hozzájuk, mert az ő közönségük nem fogad jó szívvel. És hogyan reagált erre a Nógrád Megyei MLSZ? E-mailben jelezték, hogy a vezetőség nem szeretné, ha mostanában felnőtt meccset vezetnék. Hivatalos eltiltásról persze semmiféle papír nem érkezett, hiszen szabálytalanságot nem tudtak rám húzni.
Megyei szinten ugyanaz a helyzet, mint, amit a válogatottnál és a NB I-ben tapasztalunk. Olyan emberek vannak a labdarúgás irányításában – sportreferens, sportigazgató, labdarúgó-szövetségi elnök és így tovább –, akik hosszú ideje lubickolnak a langyosban. Féltik a kis helyüket, akik nem társadalmi munkában csinálják, azok a pénzüket is. Én beletenyereltem a békés kis életükbe. Probléma lettem. Pedig a cél az, hogy ne legyen probléma. Iktassuk hát ki ezt a problémát! Nem a pályák körüli szégyenteljes jelenségeket kell megváltoztatni, hanem annak a fejét kell lenyomni, aki egy kicsit ki merte dugni a mélyből.
Ilyen hálózatra, emberi jóérzésre, társadalmi érzetre alapozva akarunk mi stadionokat építeni, világversenyeket rendezni? Egy diszkót nem tudunk megszervezni a nélkül, hogy ott ne verekedjenek, ne romboljanak, mi több, ne legyen haláleset. Mert szerezni, nyerni, gyorsan meggazdagodni mindenki szeret, de hol vannak azok a gondos tulajdonosok, akik odateszik magukat, és minden fűszálat esőben, hóban takarosra nyírnak? A magyar társadalomnak minden tekintetben érettebbé kellene válnia ahhoz, hogy a nemzetközi futballban jó lelkiismerettel szerepet vállaljon.
Amikor betelefonáltam az MLSZ-központba, bemutatkoztam, és érdeklődtem, hogy mi lett a fegyelmi ügyek következménye, mert tudtommal a szövetség a félbeszakított meccs után három személy ellen feljelentést tett – a játékvezetői bizottság munkatársnője jól leteremtett. Kicsoda vagyok én, hogy jövök ahhoz, hogy csak úgy telefonálgassak és zavarjam őket. Aztán egy pár nap múlva visszahívott és elnézést kért, fogalma sem volt az ügyemről, és különben is, értsem meg, rossz passzban volt, mert meghalt a kutyája. Hát igen, a kutya. Meg hogy nem tudott az esetről. Még ha egy pék mondta volna. Hát ilyen emberek ülnek a mi apparátusainkban.
Schoblocher István:
Voltak csapatok és egyes falusi polgármesterek, akik kérték Jónás Kornél játékvezető mellőzését. Erre mit tehettünk volna? A vezetőségben elgondolkodtunk, hogy talán tényleg jó lenne, ha kihagynánk őt a felnőtt meccsek vezetéséből egy időre. Sértődékeny, nem simulékony. Jobb a békesség. Ifimeccset azért vezethet. Igen, tényleg megnyilvánul a rasszizmus a focipályákon. De itt Nógrád megyében mit tehetünk ez ellen? Örülünk, ha kijönnek az emberek a meccsekre. Én igyekeztem megvédeni Jónást az edzőtáborozáson. Távközlésben dolgoztam sokáig, akkor is voltak ilyen beosztottaim, akkor is úgy gondoltam, most is mondtam a kollégáknak, akik lehurrogták, mindenféle embert meg kell hallgatni. Mindannyian szeretnénk megváltani a világot, de kis pont vagyok én ahhoz, hogy egy nagy társadalmi problémát megoldjak. Egy futballbírónak mindig is el kellett szenvednie a szidalmakat. Most mondja meg nekem, hölgyem, mi van abban, ha mondjuk, kimegy a partvonalon kívülre és rákiabálnak oldalról: Mit csináltál megint, te cigány!? Miért kell ezen felkapni a vizet? Hát tényleg cigány, nem?
