Senkinek ne legyenek illúziói. A közigazgatás részére nem jelentünk többet egy költségvetési tételnél. A politikusok számára pedig egy potenciális szavazónál. Igaz ez a megállapítás a pedagógusokra is. Ők, mint reménybeli százötvenezer szavazó, az előző ciklusban ígéretet kaptak az akkori ellenzéktől arra, hogy megteremtik számukra a Kánaánt. A fülkeforradalom győzelme óta tartó állóháború három éve alatt azonban a pedagógusok költségvetési tétel szerepe erősödött meg. Jólét helyett a munkaterhek jelentős növekedését, továbbá az abból kitermelhető megtakarításra épített alamizsnát kapják. A kétféle szereposztás „harca” azonban még korántsem ért véget. Átmenetileg a költségvetés őrei vereséget szenvedtek, mivel nem sikerült elérniük a kis iskolák bezárását, a harminckét órás benntartózkodás tanítási órákkal való feltöltését, amelyekkel maradéktalanul elő lehetett volna teremteni a pedagógus-félkrajcárok teljes fedezetét. A választások közeledtével billeg a mérleg a két szerep között. Rövidesen kiderül azonban, hogy a hatalom meddig képes elnyomni a költségvetési mutatókat. Egészen pontosan a jövő évi költségvetés parlamenthez benyújtott javaslata, valamint a költségvetést megalapozó törvénymódosításokból derülhet ki, hogy a ma rendszerben lévő összes pedagógusnak kifizetik-e a júdáspénzt, vagy a kényszer hatásának engedve még ebben az évben faragnak néhány ezret a kedvezményezetti körön. Miután december nagyon közel van a választás időpontjához, egyáltalán nem számítana rendkívüli megoldásnak, ha ebben az évben a kincstárnok végleg vereséget szenvedne. Annak ismerete mellett, hogy az elfogadott költségvetés bármikor megváltoztatható, mégis leszögezhető, hogy a szeptember végén az Országgyűlés részére benyújtott jövő évi költségvetés egyes soraiban szereplő összegek világossá fogják tenni a köznevelés rendszerének a választások utánra tervezett sorsát. Négy tételre kell koncentrálni: az önkormányzati óvodák támogatási összegére, az állami intézményfenntartó központ részére megállapított költségvetési tételre, az egyházi intézmények működéséhez biztosított támogatás mértékére, valamint a magánintézmények támogatásához rendelkezésre álló összegre. Ha ezeknek az összege nem emelkedik meg legalább harminc százalékkal az idei évi ráfordításokhoz képest, nem sok jó várható arra az esetre, ha ismét győz ez a koalíció. A költségvetési hiány elleni szakadatlan harc mellett csak a gazdaság valós és jelentős növekedése teremthet alapot ahhoz, hogy ne kelljen az eredeti elképzelések szerint bezárni azokat az általános iskolákat, amelyekben nincsenek párhuzamos osztályok, s ne kelljen huszonhat-harminckettő heti tanítási órával újraszámolni az iskolákban foglalkoztatható létszámot. Erre azonban kevés az esély, ha marad ez a kormány. Ahhoz, hogy az egyes költségvetési tételekre valóságosan elosztható összegek kerülhessenek, nem az államot kellene hizlalni, hanem a gazdaságot kellene élni hagyni. Nem presztízsberuházásokat kellene finanszírozni, hanem az értékteremtő vállalkozásokat támogatni.

Ahhoz, hogy költségvetési tételből állampolgárrá válhassunk, reális gazdaságpolitikára, igazságos köztehermegosztásra, az állam érdekeit háttérbe szorító, az egyéni szabadságjogokat tiszteletben tartó politizálásra, és nem utolsósorban a realitásokkal szembenéző, saját sorsáért felelősséget vállaló választói gondolkodásra van szükség. Az első felelős döntést azonban a jövő évi választások során kell meghozni.

A szerző oktatási szakértő

– Végül is tök mindegy ez az egész oktatás... Elég, ha megtanítom nektek az iksz betűt, azzal már tudtok menni szavazni, azt, hogy kire, majd jelölik nektek piktogrammal