Eleve nem hozhattak minden szempontból jó döntést a szocialisták, amikor választ adtak Gyurcsány Ferencnek és Fodor Gábornak arra a kérdésére, hogy felveszik-e őket a listájukra. Rosszul azonban többféleképpen is lehetett volna. Az MSZP válasza az egyszerű választási számtant tükrözi.

Ebből a szempontból csak az a kérdés, hogy mennyit nyer vagy veszít a párt azzal, ha felsegíti a listájára az önállóan szinte esélytelen pártokat, tuti képviselői helyhez juttatva ezzel a jelöltjeiket, akik egyébként a következő ciklusban csak látogatóként jutnának be a Parlament épületébe. Mesterházyék kombinálhattak úgy: Gyurcsány híveinek nagy részét akkor is szavazóik között tudhatják majd, ha nem kötnek szövetséget a DK-val, hiszen ha le akarják váltani az Orbán-kormányt, akkor rájuk fognak szavazni. Ebben a számításban a Gyurcsány-fanatikusokat ismerve van kockázat; ugyanakkor nem lesznek Gyurcsány foglyai, azaz nem taszítják el azokat, akik fanatikusan nem szeretik Gyurcsányt.

Fodor Gábor és pártja esetében is működik a választási számtan, ráadásul a szocialisták kockázatai is kisebbek. Az MSZP vezetésének az elutasítással ráadásul nem kell megmagyaráznia belül, hogy miért vesz fel a fedélzetre potyautasokat. Lehet azonban más értékelése is ennek a válasznak. Ez nem Gyurcsány és Fodor híveinek és ellenzőinek az egyenlegét vonja meg csupán, hanem azt vizsgálja: a választást valójában eldöntő bizonytalanok hatalmas táborára milyen hatással lehet egy ilyen döntés. Ők most úgy érezhetik, hogy az ellenzék vezető ereje nem akar minél szélesebb összefogást az Orbán-rendszert leváltani szándékozó együttműködésben, nem ér meg neki néhány listás helyet ennek látványos demonstrálása.

Az Együtt után így már van Külön is. Most akkor fogjanak össze az Együttel ők is?