Katalónia választani kíván
Kis nemzetünk 1714-ben vesztette el függetlenségét, de máig megőrizte identitását a diktatúrák és a széles körű kulturális elnyomás ellenére is. Spanyolország 1978-ban tért vissza a demokrácia útjára, s ekkor vált lehetővé autonómiánk bizonyos mértékű helyreállítása. A spanyol állam és az ország mindenkori, különböző pártok vezette kormányai azonban mindig a centralizálásra törekedtek, s arra, hogy homogén országot hozzanak létre. Ez azonban sok katalánt meggyőzött arról, hogy csakis az önrendelkezés jogának érvényesülése garantálhatja Katalónia politikai, gazdasági és kulturális fennmaradását.
Jogi megvilágításban: 2010-ben a spanyol alkotmánybíróság megsemmisítette a katalán autonómia statútumának, annak az alaptörvénynek néhány alapvető pontját, amely garantálja önkormányzatunkat, s amelyet 2006-ban, a katalán és a spanyol parlament között létrejött egyezmény és egy Katalóniában tartott népszavazás nyomán hoztak létre. Gazdasági oldalról nézve: Katalónia hazai össztermékének (GDP) 8-10 százalékával egészíti ki a spanyol költségvetést, aránytalanul nagyobb összeggel, mint amennyit visszakapunk. Ennek ellenére Katalónia kormánya bizonyult a leghatékonyabbnak a szigorú takarékossági intézkedések bevezetésében, jobban elősegítve ezzel a spanyol költségvetési hiány csökkentését, mint bármelyik másik régió. Ami pedig a kultúrát illeti, egy idézet a spanyol kulturális és oktatási minisztertől világosan megmutatja a központi kormány céljait: „érdekünk a katalán gyermekek spanyolosítása”. Az 1989-es „balti utat” – mely lehetővé tette a három balti köztársaság függetlenségének visszanyerését –követve szeptember 11-én, Katalónia nemzeti ünnepén 400 km hosszú emberláncot alkotunk, mely átszeli majd egész Katalóniát északon a francia határtól egészen déli határainkig. A balti népek példáján felbuzdulva a katalánok felhívják majd a figyelmet jogukra, hogy szabadon dönthessenek népük jövőjéről.
Ez a Katalán Út (Via Catalana) és jelszava – „Hadd szavazzunk!” – megmutatja majd Madridnak és a világnak, hogy Katalónia nem éri be mással, mint népszavazással az önrendelkezésről, mint amiről a brit és a skót kormány tárgyal egymással.
A XXI. századi Európában a politikai konfliktusokat demokratikus módon kell rendezni.
A szerző a katalán kormány kül- és európai uniós ügyek államtitkára