Íme az érveim:

– a bulvár hír, amely szerint Kállai Csaba magyar cigányvajda meglátogatta a nemrég elhunyt Florin Cioaba, romániai cigány király örökösét, és Unicummal meg Tokajival ajándékozta őt meg – még a postás harapta meg a kutyát típusú hírnél is jelentéktelenebb;

– egész kolumnás címet és négyhasábos fényképet adni a riportnak – határozottan felveti a forma-tartalom arányosságának szakmai problémáját;

– az esemény aktualitása sem tűnik égetőnek, annál is kevésbé, mivel a szövegben semmilyen referenciát nem találunk az időfaktorra, hacsak nem annak az idegrázó ténynek a közlését, hogy Kállai „két órát késett”, de hogy mely időponthoz képest, az homályban marad;

– a riporter éles szeme nem siklik el a tárgyi elemek részletes ismertetése felett sem, amikor arról számol be, hogy „impozáns villák néznek a döngölt földútra”, vagy hogy „a nomád életmódra emlékeztet a fa szekérkerék” amelyet „több villa udvarán is felfedeztük, (sic!) dekorációs elemként a szökőkút vagy a medence mellett”.

Távol áll tőlem, hogy a riporteren, még kevésbé a szerkesztőn számon kérjem a civilizáltabb országokban dívó politikai korrektséget, hiszen a riportban a cigányokkal kapcsolatos negatív sztereotípiák hangsúlyos sejtetése világosan jelzi, hogy ilyen típusú érzékenységgel nem verte meg őket a sors. Azt sem vonom kétségbe, hogy a riport szigorú pontossággal írja le a körülményeket és az eseményt.

Csak annyit kérdeznék mindkettejüktől: vajon annyira ásító még az uborkaszezon szeptember 2-án is, hogy a jól begyökerezett előítélet napi adagját sem átallanak olvasóiktól megvonni?

Bíró András Alternatív Nobel-díjas

A sztereotípia olyan pontatlan, egyszerűsítő általánosítás egy csoportra vonatkozóan, amely lehetővé teszi a megbélyegzését, és meghatározza a hozzá való viszonyulást. Többször átolvastam a Bíró András által kifogásolt cikkemet, és nem találtam benne ilyennek a „hangsúlyos sejtetését”.

A hangsúly amúgy nem Kállai Csaba látogatására esik, hanem arra, hogy mostantól a magyarországi romák is elismerik uralkodójuknak Dorin Cioabát. Ez az első mondatból kiderül. Számon kéri továbbá Bíró András, hogy „semmilyen referenciát nem találunk az időfaktorra”. A második mondatban ott áll: „szombaton”. Annak firtatását pedig, hogy mely időponthoz képest késett Kállai, értelmetlen piszkálódásnak érzem: a találkozó bejelentett időpontjához képest.

A cikk internetes változatához fűzött egyik kommentár szerint azért kellene szégyellnem magam, mert egyáltalán hírt adtam Kállairól, aki nem fizet adót, tehát szerinte nem létezik. Mások azt vetették a szememre, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítok egy senki által nem választott és ki nem nevezett cigányvajdának. Mindkét tábor számára hír lehet, hogy igenis léteznek emberek, akik hajlandók alávetni magukat egy ilyen, „nem választott” király döntéseinek. Ha ezt az embert a magyarországi romák is elismerik, az hír.

Élnek ebben az országban szép számmal olyanok, akiknek a roma szó említése kontextustól függetlenül elég, hogy elkezdjék ontani magukból a rasszista szöveget. Soha ne írjunk akkor a romákról? Közöltem ebben a lapban olyan riportot is, az alsórákosi romaverésről, amely miatt a magyarok vádoltak részrehajlással. Most Bíró András vádol az érzékenység hiányával engem és a szerkesztőt, sőt egyetlen cikk alapján azt is megállapítja, mivel vert vagy nem vert meg bennünket a sors. Egyszóval: általánosít.

Szőcs Levente