Azoknak lesz igazuk, akik nem kételkedtek a Sólyom vezérének, Vágó Józsefnek nagy álmokról tanúskodó szavaiban, s elhitték, hogy lehet nekünk még egy magyar légitársaságunk. Tartom minapi álláspontomat, miszerint egy cég nem a nevében szereplő airways vagy airlines szótól lesz légitársaság, hanem a megfelelő engedélyek, a működő flotta és a meglévő hatalmas tőke teszi azzá. A nyereséges légitársaságok klubjába pedig egy reális alapokon nyugvó, végrehajtható üzleti terv és egy erős, fizetőképes helyi piac vezetheti be. Utóbbi azért sebzett kissé.

Mindennek megítélésében mérföldkő, hogy tegnap felkerült az internetre egy festés alatt álló repülőt ábrázoló fotó. A Sólyom emblémája immár egy Boeing vezérsíkján látható, nem pedig papírokon. A sok ezer dollárba kerülő festést el sem kezdik addig, amíg a lízingszerződés nincs rendben, amíg a bérlő le nem tette a megfelelő biztosítékokat, így ma már elhihetjük, hogy a Sólyom felszáll.

Kérdéseink ettől még vannak, a válaszokra a Sólyomnak van szüksége az utasok bizalmának elnyeréséhez. Például az, hogy Vágó József és arab üzletember barátai, akik a sok millió eurót adják ehhez a vállalkozáshoz, együtt álljanak a nyilvánosság elé, és ismertessék reális terveiket. Az ugyanis aligha hihető, hogy három magyar magánszemély hárommillió forintos cége képes tető alá hozni egy ilyen vállalkozást. Az arab világ misztikuma mögött névtelenségbe burkolódzó, titokzatos befektetők nem növelik az utasok bizalmát. Márpedig utasra szükség van.

Talán az is kiderül, milyen piaci folyamatokon és terveken alapul a cég stratégiája, hiszen a három év alatt négymilliárd eurós befektetés, az ötvengépes flotta vagy a már jövő évre baráti alapon beígért egymillió kínai utas meseszerűnek tűnik. Drukkolni lehet a Sólyomnak. Nagy szükség volna egy Magyarországon, budapesti központtal működő,magyar szakembereknek munkát adó légitársaságra, mert – mára a kormányzatnak is leesett – az a motorja a gazdaságnak. Az általa támasztott verseny jó az utasoknak, és Budapestet magasabban jegyzett turisztikai célponttá teheti.

De meg kell érteni a kétkedőket is. Akik keresztkérdéseket tesznek fel, nem feltétlenül hivatásos huhogók. Tudják, hogy egy újabb csődöt nem hever ki a magyar repülés, és elfogadható az is, ha valaki figyelmeztet a felelősségre, amivel a Sólyom tartozik a frissen szerződtetett munkatársaiért. Azokért, akik másfél év munkanélküliség után kapnak lehetőséget, vagy jól fizető külföldi munkát hagynak éppen ott, hogy Budapesten dolgozhassanak. Nem kell csodálkozni azon sem, ha a Malévba öntött adó tízmilliárdok után valaki azért figyel, hogy ez ne fordulhasson újra elő. Sem burkolt formában, sem vészhelyzetben, például úgy, hogy egy későbbi „vészhelyzetben” a kormány esetleg a Sólyom hóna alá nyúl. Talán durva a forgatókönyv, de Magyarországon egy választási évben bármi elképzelhető.