Talán mert e kétes hírű hely látogatói „tanár úrként” tisztelték? Ó, nem. Azért, „mert gyűlölte a nacionalizmust, és azt kellett tapasztalnia, hogy mindkét hazája mélyen és hosszú ideje belesüpped a nacionalizmus és sovinizmus büdös mocsarába”. Erre már nem volt kíváncsi – olvassuk a nekrológ végszavában.

1990 előtt bezzeg égett a kíváncsiságtól, hogyan lehet kedvenc napilapjában denunciálni valakit, akit a rendszer ellenségének minősített. Szép kis antológia kerekedne ki a kutyabarát publicista ilyen témájú megnyilatkozásaiból. Vagy egy másik E. Fehér írta ezeket a cikkeket, s az a másik rúgott bele a börtönviselt Mécs Lászlóba? És mindazokba, akik az enyémhez hasonló döbbenettel szembesültek a nekrológ fájdalmas zengzetével?

Még ha arról írt volna Bächer Iván, hány „barátja, harcostársa” farolt ki mellőle idejében arcot és tagkönyvet váltva a nagyobb konc reményében! Egyikük – akkor párttitkár – azzal dicsekedett, hogy „Palihoz hivatalos zsúrba” jár, utóbb atillában feszített a körmenetekben, és Széchenyi-díjakért ostromolja a döntnököket. Nem egyedi jelenség. Néha csodálkozom, hogy Kövér László egy levegőt szív egykori párttagokkal, akik hirtelenjében felfedezték vallásos gyökereiket, igaz, ők aztán ellenkezés nélkül készségesen hajtják végre az utasításokat, nehogy fejükre olvassák a múltjukat. Ennek a mai világnak az erkölcsi válságát sok egyéb mellett az okozza, hogy ki-ki saját érdekei és haszna szerint értelmezi az igazságot és a tényeket. Nem igenek és nemek hangzanak el, hanem „az én érdekem ezt kívánja” és hasonlók. Az egyszerű ember azt kérdi, kinek higgyen. Melyik szó az igaz? Aztán sejteni kezdi, hogy egyik sem. És ez az igazán nagy betegsége a korunknak. Az érdekből és karriervágyból mondottakat ezek az emberek játszva fordítják az ellenkezőjére, miközben harsogva tagadják meg a múltjukat. Ez az igazi erkölcstelenség. Aki komolyan veszi a moralitást, ne fényezze E. Fehér Pált, és ne hunyjon szemet, ha álarcot váltót lát.

Rónay László

Szerettem.

A többi nem érdekel.

Bächer Iván

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.