A szegények betegsége
Dharaviban viszont semmi ilyesmi nincs. A nyomornegyedek viskóinak egy részén sem ablak, sem ajtó nincs, nemhogy üvegezés, ami kívül tarthatná a rovarokat. Áram van, de szúnyogriasztóra már nincs pénz, és persze az említett krémre sincs. Ám az utcán összegyűlő szennyvíz tökéletes tenyésztelep a lárvák számára. Az ENSZ szakértői szerint fokozza a malária kockázatát az is, hogy a szegények túlzsúfolt épületekben, helyiségekben élnek, mert a koncentrált szén-dioxid-kibocsátás jobban vonzza a szúnyogokat. A szegények nagyobb arányban nem tudnak olvasni, mint szerencsésebb társaik, így nem is jutnak megfelelő információhoz a betegségről. A legyengült, alultáplált szervezet nehezebben is áll ellen a fertőzésnek. És ha már megbetegedtek, nem biztos, hogy van pénzük a kezelésre. Ha pedig egy szegény családban hosszú időre kiesik a kenyérkereső a munkából, vagy a jövedelem jelentős részét gyógyszerre kell költeni, az még nagyobb szegénységbe taszítja a családot. Máris bezárult az ördögi kör: még nagyobb valószínűséggel betegszenek meg, ami még nagyobb szegénységbe taszítja őket.
És ez egész országokra, kontinensekre is igaz. Az ENSZ szerint a legsúlyosabban fertőzött országokban az egészségügyi kiadások 40 százalékáért a malária a felelős. A kiesett munkaórák, az iskolából hiányzó, az oktatásban lemaradó gyerekek, a megelőzés és a betegség kezelésének hatalmas ára: mind a gazdasági fejlődés gátjai. A fertőződés nagy valószínűsége visszatartja a turistákat, valamint a külföldi és hazai befektetőket is a képzett munkaerőt igénylő fejlesztésektől. Mindez számszerűen is kimutatható: a maláriás és nem maláriás országok GDP-je közötti különbség évről évre növekszik. A Lancet című egészségügyi folyóiratban megjelent tanulmány szerint Afrikának évi 12 milliárd dollárba kerül a malária.
A számok mögött pedig óriási emberi szenvedés húzódik meg: évente több mint hatszázezer halálos áldozat, nagy részük kisgyermek. Az Egészségügyi Világszervezet úgy érzékeltette: ez olyan, mintha minden percben meghalna egy gyerek. A tegnap bejelentett, az első kísérletek alapján ígéretes maláriavakcina egyik kifejlesztője, az amerikai haditengerészet pedig közleményében azt írja: nagyobb emberáldozatot szedett a betegség Afrikában,mint a kontinenst sújtó eddigi összes véres fegyveres konfliktus.
A malária hatalmas árát már kezdik felismerni a fejlődő országok kormányai és a nyugati adományozók is: egyre többet költenek a betegség visszaszorítására. A tájékoztató programok, szúnyoghálóosztások és a betegek megfelelő, olcsó gyógyszerrel való ellátása elengedhetetlen. Egy védőoltás azonban maga volna a jolly joker: nemcsak a betegség kezelésében, hanem abban is, hogy a legszegényebb milliók végre elkezdhessenek felzárkózni a fejlett világ életszínvonalához.
