Mielőtt még minden haragos zöld erőnket latba vetve biomassza-nagyhatalommá akarnánk lenni, fontoljuk meg, hogy a napokban bejelentették: bezárja a világ legnagyobb, alig három éve üzembe helyezett, 750 megawattos áramtermelő pelleterőművét a nagy-britanniai Tilburyben a német RWE konszern. Nem gazdaságos ugyanis, különösen, hogy a szigetországban csökkennek a nagykereskedelmi áramdíjak. Az RWE értékesíteni akarja csehországi, németországi és olaszországi erőműveit is, továbbá felül akarja vizsgálni az Egyesült Államokban európai exportra termelő, évi 750 ezer tonna faforgács pelletet előállító üzemének jövőjét is.

A zöldenergia – a biomassza, a szél- és napenergia – megbolondította a világot, hiszen fogytán vannak a környezetet szennyező fosszilis energiakészletek, és Fukusima után újult erőre kaptak az atomenergia ellenzői is. Mégsem kerek itt valami, kezdenek előtűnni a zöldenergia-termelés mellékhatásai. A biomassza-iparágat valaha azzal alapozták meg, hogy a korlátlan mennyiségű növényi és állati hulladékot használja fel, a vége pedig az lett, hogy fás szárú növényeket iparszerűen előállító energiamezőket telepítettek, amelyek az élelmiszer-termelés elől veszik el a földterületet.

A biomassza uniós támogatása a fazúzalék elégetését ösztönzi, s közben tönkreteszi a fapanelgyártó üzemeket. Ugyanakkor teljesen ésszerűtlen, hogy valaki csak azért gyártson az olcsó faforgácsból drága pelletet, hogy utána eltüzelje. Az uniós napenergia-piac a 2011-es euforikus növekedés után tavaly a negyedével esett vissza, kiderült, hogy a korábbi robbanás a spekulatív beruházásoknak volt köszönhető.

Az alapvető kérdés persze változatlan: miből és hogyan elégíthető ki az energiaéhség? Mert 2012-ben két százalékkal nőtt a világ energiafogyasztása, megközelítve a 12 500 millió tonna olaj-egyenértékes szintet. Észak-Amerika és Európa évről évre kevesebbet fogyaszt ugyan, de a fejlődő országok – élükön Kínával – tavaly már 27 százalékkal többet használtak fel, mint az OECD tagjai. A kiútkeresés folytatódik, bár még mindig az olaj a legfontosabb energiahordozó, második a szén, harmadik a földgáz, a negyedik hely már a biomasszáé, megelőzve az atomenergiát és a vízerőműveket.

Ám egyelőre hiába ért el az egykor túlnyomórészt fosszilis vagy atomenergiát felhasználó országokban – főként Európában – két számjegyű részesedést a zöldenergia, a jelek szerint nehezen sikerül „beépíteni” a hagyományos „olajlogikájú” piac viszonyai közé úgy, hogy a tömegtermelésben is gazdaságos legyen. A zöldmentalitás nem talál piaci visszaigazolást: a zöld- és fosszilislobbik harca egyelőre a felszínen folyik, nem módosítja a mélyben érintetlen piaci érdekeket. Az olajlobbi pedig nyugodt lehet: a BP legfrissebb jelentése szerint a világ kőolajkészlete tovább nőtt, ötven évre elegendő a tartalék, mert a technológiai újítások miatt egyre több a gazdaságosan kitermelhető mező.