Egy igazság van: nem tudjuk pontosan megmagyarázni, mi történt valójában az OTP körül az elmúlt egy hét alatt. Aki mást állít, vagy hazudik, vagy maga Csányi Sándor. Ám az OTP elnök-vezérigazgatója – ahogyan a vele egy ligában játszó szereplők általában – nem szokta kiteríteni az összes lapját.

Vannak persze a szabadkőműves-összeesküvés szintű, üldözési mániás elméletek. Például: Csányi azért utazott el, hogy legyen alibi, távol legyen a részvényei eladásakor, hiszen számított arra, hogy rosszul sül el az ügy, de így végül jól ki is jöhetett belőle. Vagy: a kormány, a Fidesz, az ellenfelek tudta/tudták, hogy az OTP első embere elutazása előtt árszinthez kötött eladási megbízást adott, és direkt bedobták a devizahiteles-mentést, mondjuk csak azért, hogy ne legyen annyi vagyona. Esetleg azért, hogy tényleg megpróbálják távozásra kényszeríteni.

De lehet az egész a véletlenek furcsa összjátéka is. Történhetett úgy is, hogy Csányi, mielőtt szabadságra ment, tényleg adott a régi terv megvalósítása érdekében egy határértékekre szóló megbízást, aztán a kormányfő hirtelen ötlettől vezérelt döntése csak beindította ezt – meg a lavinát. Az eladásokat ugyanis a kormányoldalon értékelhették Csányi szavak nélküli tiltakozásaként, amire érthetően jöhetett a válaszcsapás, a korábbi valós szívműtéttel egybekötött valótlan egészségromlás és a távozás hírének meglebegtetése a közel álló lap online felületén.

Az OTP első embere ma több olyan területen érdekelt, ahol a kormány vagy a Fidesz éppen kotorász. A devizahitelek mellett ott a takarékszövetkezeti államosítás, az újabb bankadók, a földügy, a húsbalhé vagy a rezsicsökkentés. Csányi nemcsak bankár, agrárbefektető és Mol-alelnök is. Alig néhány olyan emblematikus gazdasági ügy van (a trafik kivétel), amelyben ne kerülne összeütközésbe valakivel – egyedül a hirdetési piacot hagyta el, és a médiába nem szállt be a Fidesznek fontos területek közül.

Tegnapi megszólalása után ugyanannyiban lehetünk biztosak, mint előtte. A felső régióban nagyfokú a bizalmatlanság, és nem mindenki az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának kebelbarátja. Ám ma már a Fidesz sem az a nagy homogén massza, amelyben minden érintett egy irányba húz. Egy gyűjtőpártban vannak ellentétek, érdekek, és harcok – és a párt körül vannak különböző érdekcsoportok is, amelyek szintén vívják a maguk csatáit. Ezen a mezőn kellene valahol elhelyezni a nagy hatalmú embereket, meghatározni egymáshoz fűződő viszonyaikat, túllátni a pillanatnyi szövetségeken, értékelni a barátságok erejét a változó politikai széljárásban. A pozíciók ebben a hálózatban sohasem állandók, a szövetségek és a szövetségesek is változnak.

Csányi tegnap ugyanolyan magabiztos volt, mint szokott. Róla két dolgot tudunk biztosan: több kormányt élt túl, és nem ijed meg attól, ha küzdenie kell. Ha neki most kell egyáltalán.