Azzal az erővel madárbélből vagy hamuból is próbálhatnánk jósolni, ahogy az Orbán-kormány következő húzásait igyekszünk megtippelni. De mégis: igencsak érdekes kérdés, hogy a felsőoktatási jelentkezés új rendjében vajon hol a trükk. Mert olyan tényleg csak a mesében történhet, hogy egy kormány először lényegében teljesen önfinanszírozóvá próbálja tenni az egyetemi-főiskolai képzést, aztán a miniszterelnökre olyan hatást gyakorol egy beszélgetés, amelyet a saját pártja ifjúsági szervezetének néhány – a tévéfelvételeken inkább rémültnek látszó – aktivistájával folytat, hogy hirtelen minden másként lesz. Az előző fázishoz képest sokszorosára emelik az államilag finanszírozott férőhelyek számát, eltörlik a keretszámokat, lőn béke, szabadság és egyetértés. Ja, és mindez úgy, hogy közben csökken a költségvetésben a felsőoktatásra fordított összeg.

Az egyik, tán a legnagyobb trükköt nem kell keresni, ott van az a szemünk előtt. A „mindenkit felveszünk, aki eléri a 240 pontot” kitétel csak azzal a szűkítéssel érvényes ugyanis, hogy mármint olyan szakokon, ahol nincs túljelentkezés. Mert a kormányfő a keretszámokat eltörölte ugyan a föld színéről, de ugyanezzel a mozdulattal nem tudta megoldani, hogy gumiból legyenek az egyetemek falai – így aztán a keresettebb szakokon ugyanúgy többet kell teljesíteni a felvételért, ahogy eddig. Föl, egészen a piszkos tizenhatig: azokig a kurrens szakokig (jog, média, andragógia stb.), amelyeken alig lesz államilag finanszírozott hely, így a pontszámokat igen magasan húzzák meg. Aki meg ilyesmit akar tanulni, az csak fizessen.

Mindazonáltal kár is volna tagadni, hogy a kormány újfent jól teljesít az új ember kovácsának szerepében. Ahogy a felvételikbe való első belepiszkáláskor (amikor radikálisan szűkítette az ingyenes tanulás lehetőségét) azonnal sikerült elérnie, hogy drámaian visszaessen a jelentkezők száma, és tízezrek pakoljanak, majd induljanak neki Európának vagy a tengerentúlnak, most látványos sikerrel írja fölül az egyéni életterveket. Már jól látni, hogy többen jelentkeznek a rendészeti, műszaki és gazdaságtudományi szakokra, miközben sokkal kevesebben célozzák meg a bölcsészettudományt. „A bölcsészetnek nincs társadalmi haszna, ezért megnehezítik a bejutást? Jó, akkor leszek rendőr” – gondolták ezerszám az érettségizők.

A kormány tehát nyerésre áll. Egy évvel a választások előtt elérte, hogy a társadalom lázadozás helyett elfogadja az általuk írott szabálykönyv szerint működő felsőoktatást. Most már csak az van hátra, hogy valami módon anyagi hátteret is kanyarítson a költségvetésben sehol sem szereplő több tízezer állami ösztöndíj mögé. Erre két út kínálkozik: pénzt ad, vagy folytatja a hókuszpókuszt. Például úgy, hogy ősszel jelentősen csökkenti az egyetemeknek járó fejkvótát, aztán az intézményekre mutogat, hogy oldjátok meg, mert a magyarok tőletek várják az ígéreteink valóra váltását. Aljas trükk? Az. Tessék csak megkérdezni a bankokat, hogy működik-e.