Nem lehet tudni, mi lesz annak a vége, ha egy közösség méltányolható önvédelmi reflexe a hiszterizált előítéletek jelszavaival szervezi, mozgatja be önmagát. A szlovák–magyar határ menti Vámosszabadiban most ez történik.

Az ottani üres laktanyába szánt nyílt menekülttábor elleni felháborodást, felhördülést a helybeliek rettegése motiválja, féltik a biztonságukat, a nyugalmukat, az egészségüket. (A menekültek a szemükben ingyenélő, primitív bűnözők, akiket a mi pénzünkből akarnak eltartani, akik cserébe meg fogják erőszakolni a lányokat, asszonyokat a faluban, mert ezt diktálja a kultúrájuk, és otthon engedik a törvényeik, kirabolnak, megölnek, meglopnak bennünket...)

A félelem hívószavával az esetenként nyilvánosan is megfogalmazott gettósító késztetések, a totális kirekesztés, a más kultúrák és nemzetek nemcsak tudatlanságból eredő lenéző elutasítása jött elő ebből a megteremtett jómódjára büszke – s abból adódóan kivételes bánásmódra is igényt tartó – faluközösségből. Azt gondolják, vigyék máshová a tábort, mert ők már jelentősen hozzájárultak a nemzeti jövedelemhez, nincs szükségük a tábor teremtette munkára, telepítsék azt az Alföldre, ott még örülnének is neki, hogy pénzért takaríthatnak a sok arab meg afrikai menekült után.

Vámosszabadi lakóinak egy része gázpisztolyt vásárol, félelmetes hangulatú falugyűléseikre pedig a gyerekeket is magukkal viszik, hadd tanuljanak. Nem feltétlenül nyitottságot, toleranciát, vitakultúrát. Nemrég a bevándorlási hivatal igazgatónőjét sikerült megalázniuk. Nem tettek fel neki széket a színpadra, két órán át állva válaszolt a vele szemben helyet foglaló közönségnek, s tűrte, hogy esetenként ordenáré módon küldjék el oda, ahova az ilyen színvonalú gyűlések bekiabálói a nekik nem tetszőket el szokták küldeni.

Újabban taktikát váltottak, a közeli Győrt egyszerűen elárasztotta az 1600 lelkes település. Már nem azt mondják, írják, hogy tiltakoznak a vámosszabadi menekülttábor ellen, hanem a győr-vámosszabadit emlegetnek. Győr természetesen nem része Vámosszabadinak – még csak fordítva sem igaz a dolog –, sőt ez a város nagyobb konfliktusok nélkül négy évig élt együtt egy menekülttáborral, így belerángatni sem lesz túl könnyű ebbe az ügybe. Mindenesetre mostanában nem a falujukban, hanem a városban vonulnak fel a vámosszabadiak.

Nyilván úgy gondolják, ha 130 ezer ember indulatait sikerül fölkorbácsolni, az mégiscsak nagyobb erő a politikával szemben. A tábor augusztusban elvileg megnyílik. Igaz, eddig már tízezer aláírást gyűjtöttek ellene a környező településeken. Legutóbbi győri fáklyás felvonulásuk végén egyik vezetőjük azt mondta: nemrég rengeteg, Vámosszabadi mellett talált bizonytalan származású dinnyét semmisíttetett meg a hatóság. Úgy látszik, Vámosszabadinak a dinnye az ellenség, tette hozzá. Mindenki annyit értett belőle, amennyit akart.

A vámosszabadiak győri menete