Nem akarok szögesdrót mögött élni! – üvölti egy férfi a szlovák határ melletti vámosszabadi faluházának udvarán. Az alkalmi színpadon Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója, valamint Csizmadia Gábor Győr-Moson-Sopron megyei rendőrfőkapitány áll, két órája próbálnak válaszolni az indulatos, sokszor előítéletes kérdésekre. A falu népe azonban nem hagyja meggyőzni magát. Ők azért gyűltek össze transzparensekkel, hogy hangozzék el bármi, megakadályozzák a faluba tervezett befogadóállomás megnyitását.

A fórum úgy kezdődött, hogy a rendezvényt a civilek nevében szervező férfi – aki a szögesdrótot emlegette – elmagyarázta a játékszabályokat az egybegyűlteknek. – Ha súlyos mellébeszélés forog fenn a színpadon, fölemelni az egyik kart, ha folytatódik a sóder, akkor a másikat is. Várjuk meg, míg „a hölgy” előadja a mondandóját. Tudom, hogy „mindenkiben forr az ideg,” de tegyük félre a politikai véleményünket, semmi Felcsút, semmi „anyád, Viktor”. Aki ilyent mond, azt a szomszédja csapja le.

Az indulatokat először az korbácsolta fel, hogy a helybeliek a megyei közgyűlésről szóló sajtótudósításból tudták meg: a faluban üresen álló egykori laktanyában nyílt befogadóállomást alakítanak ki. Kétszáz olyan külföldit helyeznek el ügyük elbírálásáig, akik menekültstátusért folyamodtak. Az ezerhatszáz lelkes településen – melyet az egyik felszólaló „a nyugalom és a boldogság szigetének” nevezett – élő emberekből hihetetlenül erős indulatok törtek elő, s csaptak át cselekvésbe. Az egyik festékbolt például a falu honlapján közölte: a menekültek épületének felújításához nem ad el festéket és tisztítószert. A helyi vállalkozók fogadkoztak, hogy a befogadóállomáson nem vállalnak semmiféle munkát. Akinek volt ilyen szándéka, azt is lebeszélték. A felhíváshoz csatlakozott a Gabalyda Bábszínház is. Lehet, hogy ők meg a faluba érkező politikai menekültek gyerekeit tiltják ki az előadásaikról?

Végh Zsuzsanna a vele szemben mindvégig ellenséges hangulatban azt próbálta elmagyarázni: Magyarországon ugrásszerűen megnőtt a bevándorlók száma, akik közül sokan persze tranzitországnak tekintik hazánkat. Jelenleg 12 ezren várnak menekültstátusi kérelmük elbírálására. – Július elsejétől a menekültügyi hatóság személyes szabadságukban is korlátozhatja azokat, akik csak a boldogulásukat keresik Magyarországon – közölte a főigazgató, de ettől nem nyugodtak le a kedélyek.

Amikor a nemzetközi kötelezettségeink mellett a humanitárius szempontokat meg a lelkiismeretet is megemlítette, akkor a kézfeltartás mellett pfujolni kezdett a falu. Olaj volt a tűzre annak megemlítése, hogy 1956-ban mennyi magyart fogadott be a világ. – Azok a magyarok politikai üldözöttek voltak, nagy koponyák, ezek meg… – ordította egy asszony.

– Önökhöz sem bűnözők érkeznek, hanem olyan családok, akiknek a hazájukból menekülni kell. – Ezt senki sem hitte el, sőt felszólították Végh Zsuzsannát, kérjen bocsánatot azért, hogy az idegeneket az ötvenhatos magyarokhoz merte hasonlítani. – Ezek a menekülők olyan elkeseredett emberek, akik bármire képesek – kapcsolódott be a vitába a háziorvos is, aki szerint komoly egészségügyi kockázatai vannak, ha afrikaiak, ázsiaiak érkeznek a faluba.

– Nem hagyjuk, nem hagyjuk! – zúgott a közönség, köztük sok gyerek. – Jó az, ha a gyerekeink kezébe fegyvert adunk, hogy ők védjenek meg bennünket? – kiabálta be egy fiatal nő. A győri fegyverboltosok szerint egyébként valóban sok vámosszabadi ember vesz gázpisztolyt mostanában.

Az önkormányzat tagjai több menekülttábort is megnéztek az országban. – Azt mondták nekünk Bicskén, nincs különösebb baj, de ezeknek az embereknek mások az udvarlási szokásaik – idézték a hallottakat.

A vámosszabadi lányok, asszonyok ebből nem kértek. – Azt is elmondták maguknak, hogy Bicskén egy csomó házasság született a menekültek és a helybeliek között? – kérdezte a főigazgató. – És azt, hogy mennyi adományt adnak a helybeliek a menekülteknek Bicskén és Debrecenben is?

– Adományt? Nekik? Ezt aztán senki nem hitte el. – Huszonkét éve vagyok magyar állampolgár, Erdélyből jöttem Vámosszabadiba – szólt hozzá egy nagyvállalkozó, aki nem titkolta, hogy valószínűleg többet keres, mint a színpadon állók, de hát meg is dolgozik érte. Idehozta a faluba a vállalkozását. Arról beszélt, hogy itt kvalifikált emberek vannak, vigyék innen a francba a menekülttábort, az ország olyan részébe, ahol szükség van még arra a húsz takarítói és egyéb munkahelyre is, amelyet a menekülttáborban tudnak ajánlani. A megszólalók többsége közép- és felső vezető, informatikus, programozó volt. Sokan éltek közülük külföldön, a főszervező például Dél-Afrikában. A főigazgató megkérdezte tőle: jólesett volna, ha ott nem fogadják be? – Nekem másnap volt munkám, mert én tehetséges vagyok, azonnal befogadtak – vágott vissza a férfi. – Ide is érkeznek értelmiségi családok – felelte a főigazgató. – Olyan mobiltelefonjuk van a menekülteknek, amilyen még nekünk sincs – sérelmezte egy férfi a tévében látottakra hivatkozva.

Néhányan az alaptörvényt idézték, mások a Tavares-jelentésre adott parlamenti válaszra utaltak, mondván, itt is visszaél valaki az erőfölényével, ahogy ezt az unió teszi Magyarországgal.

Valaki fölvetette a padsorokban, hogy miért nincsenek itt a győri vezetők. Végh Zsuzsanna ezt vélhetően nem hallotta, de kicsit később fölvetette: – Észrevették maguk, hogy Győrben négy éven át működött nyitott tábor? – Vigyék akkor megint oda a menekülteket! – jött rá a válasz.

Végh Zsuzsanna azzal búcsúzott: tájékoztatja a kormányt az itteni véleményekről, közhangulatról.

– Ezt a tábort is úgy eltakarítjuk innen, mint nemrégen az árvizet – adott programot a falunak a fórum szervezője.

Kifelé menet egy eddig szótlan helybeli úgy summázta a hetek óta történteket. – Ötszáz fideszes szavazó helyett lett ötszáz jobbikos. De ezt még elbírja a kormány. Talán az ország is.

A rendőrség 24 órás jelenlétet ígér

– A tábor augusztusban nyílik meg – jelentette ki a főigazgató. Csizmadia Gábor dandártábornok, megyei rendőrfőkapitány 24 órás rendőri jelenlétet ígér a faluban. Ha netalántán szükséges, akár lovas rendőröket is bevetnek. Az országos tapasztalatok szerint azonban – bár Debrecenben éppen a közelmúltban volt a táboron belüli összecsapás egy futballmeccsen – nincs mitől félniük a vámosszabadiaknak.

Nem hagyjuk!