Sőt a főügyészség indított eljárást a Moszkvától 600 kilométerre lévő Kirovban, tiltakozva amiatt, hogy az ottani kerületi bíró a vádhatóságot megkerülve tartóztatta le Navalnijt. Bizarr. Az orosz hatalomtechnikusok arra jutottak: jobb, ha megengedik Navalnijnak, hogy induljon a moszkvai polgármesteri posztért. Elég népszerű ahhoz a jelenlegi városvezető, Szergej Szobjanyin, hogy akár tisztességes versenyben is győzzön. Legyen hát verseny! Navalnij próbálkozzék – fél lábbal a börtönben. Ha meg úgy látszik, hogy veszélyesen népszerű, vissza lehet vinni.

Navalnij egyelőre szabad

Azt képzelem, hogy ilyen beszélgetés zajlott le a Kreml legfontosabb dolgozószobájában, miközben sorra hozták be a jelentéseket arról, hogy zúgolódnak Oroszország külföldi partnerei Navalnij elítélése miatt. A koncepciós eljárásokat nem az oroszok találták ki, de ők vitték tökélyre, tőlük tanulták el a sztálinista államok. Gyakran része ennek az eljárásnak, hogy a vádlottakat nem politikai véleményükért, akcióikért, esetleg terveikért ítélik el, hanem valami szennyes, utálatos ügyben.

A magyar főpap így lett valutarejtegető, a párton belüli ellenfél kém, gyilkos, élelmiszer-halmozó vagy liliomtipró. A nép tudja meg, hogy azok, akik a hatalom ellen fordulnak, perverz bűnözők – ez volt az ilyen perek egyik fő eleme. Ha valaki azt hinné, hogy ez a gondolkodás eltűnt az államszocialista rendszerek bukásával, téved. Nem is csak a volt Jukosz-vezér, Mihail Hodorkovszkij, Julija Timosenko korábbi ukrán kormányfő vagy Alekszej Navalnij esete bizonyítja ezt. Utóbbi állítólag fát sikkasztott.

Az orosz politika hosszabb ideje egyenes úton halad. Van egy központi alakja, aki „kivezette az országot a demokrácia káoszából”, visszaállította a tradíciók és a hazafiság becsületét, a fegyelmet, rendet, tekintélyt. Szeretik is érte. (Pravoszlávia, önkényuralom, népiség – hirdették a szlavofilek a XIX. században. Ez volt az orosz válasz a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavára.)

Ma is van ennek a világszemléletnek közönsége, de nap mint nap bebizonyosodik, hogy ez a világ versenyképtelen. Oroszország ragyogó elméi, feltalálói ezért rendre külföldön keresik a boldogulást. Valószínű, hogy Navalnij nem gáncs nélküli lovag, ahogy például Hodorkovszkij sem az. Az eljárás azonban nem ezért, hanem politikai szerepe miatt indult ellene. Az orosz hatalmi elit visszaütött, mert a blogger-ügyvéd a legérzékenyebb pontjára sújtott. Bemutatta a rendszer lényegét, a politikai-gazdasági bűnszövetkezetek, maffiák és az állam összefonódását, a központilag osztogatott koncessziók, közbeszerzések, kisajátítások rendszerét. Aki engedelmesen szolgál, zsebre teheti az országot. Ez olyan politikai titok, amelyről nem illik hangosan szólni. Ha mégis, arra sokan odafigyelnek a világban és Oroszországban.